Erősítsd hitünket! – Interjú Böcskei László nagyváradi megyéspüspökkel

2019. április 6., szombat | 14:30

Mindig fontosnak találtam, hogy hívek, akiknek nagy része szórványban él, sokszor kettős, nemzetiségi és vallási kisebbségben, ne érezzék magukat elhagyatottnak – fogalmazott a „Krónikának” adott interjúban Böcskei László, aki tíz éve áll a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye élén.

A nagyváradi püspököt a kerek évfordulóról, sikerekről, nehézségekről és természetesen a közelgő pápalátogatásról kérdezte az erdélyi portál munkatársa.

– Egy kerek évforduló mindig szép ünnep, egyúttal alkalom a visszatekintésre, bizonyára Ön is mérleget vont az elmúlt évtized történéseiből. Mit tart váradi püspöki pályafutása legnagyobb eredményének, mire emlékszik a legszívesebben?

– Püspökké szentelésem tizedik évfordulója valóban alkalmat nyújtott arra, hogy visszatekintsek az elmúlt évtizedre, hogy magamban és magam számára mérlegeljem ezt az időszakot, amely eléggé intenzív és nagy kihívásokkal teli periódusnak mondható.

Amire sokszor visszagondolok, az az indulás és az akkori szorongás, ami bennem volt, amikor egy ilyen nagy múltú egyházmegye élére kerültem. A nagyváradi egyházmegye több évszázados múlttal rendelkezik és a történelem folyamán sok mindennel szembesült az itteni katolikus közösség. Voltak fény- és mélypontok, volt növekedés és összeomlás, virágzás és nagyon sok küzdelem. Kinevezésemkor a legfiatalabb megyéspüspök voltam, időbe került, hogy reális képet alkossak magamnak arról, mi a legjellemzőbb a nagyváradi egyházmegyére.

Már püspöki szolgálatom kezdetén sok pozitív tapasztalatban volt részem, és a már említett örökség, amivel büszkélkednek is a váradiak, mégis arra mutatott rá, hogy ebben az egyházmegyében van élni akarás. Elég gyorsan kikristályosodott bennem, hogy nekünk az a feladatunk, küldetésünk, hogy ilyen irányba tegyünk valamit, azaz ne csak a múltat tudjuk méltatni a mi jelenünkben, hanem tudjunk építeni a jövőnek, természetesen a realitások ismeretében. Ahogy országunkat nem kímélte meg a változás szele, úgy a nagyváradi egyházmegyében is észlelhetőek és érezhetőek voltak ezek az átalakulások. Ma is beszélünk híveink számának csökkenéséről, az elöregedésről, a fiatalság egy része elmegy, már nem kötődik annyira a szülőföldhöz. Nincsenek már meg azok az intézmények, amelyek a kommunizmus előtt biztosították az Egyház sokrétű jelenlétét. A kialakult helyzet arra engedett következtetni, hogy a mi feladatunk keresni az új utakat és élővé, még elevenebbé tenni ezt az egyházmegyét, folytatni azt az építést, amit már elődeink is elkezdtek, és nem ritkán nagy áldozatok árán teljesítettek.

– Hogyan látott hozzá ehhez az építőmunkához?

– Ahogy olyankor szokás, a püspökszentelésemre készülve jelmondatot választottam magamnak: „Fidem comforta” (Erősítsd hitünket). Igaz, akkor inkább magamra gondoltam és arra, hogy erős hittel kell hozzálátni a feladatokhoz, mert csakis az Istenbe vetett hit adhatja azt a belső erőt és mutatja a helyes irányt, amelyet követve helyt tudok állni a feladatokban. Gyorsan rájöttem, hogy ez a jelmondat meghatározza az egész programunkat, amit közösen, az egyházmegye közösségében kell megvalósítanunk. Munkatársaimmal együtt több irányba próbáltunk kezdeményezni, főleg a közösségépítés és -erősítés terén. Mindig is fontosnak találtam, hogy híveink, akiknek nagy része szórványban él, sokszor kettős, nemzetiségi és vallási kisebbségben, ne érezzék magukat elhagyatottnak. Törekedtünk arra, hogy a legkisebb közösségeket is bekapcsoljuk az egyházmegye életébe. Ezért mindig olyan utakat keresünk, amelyeken elindulhatunk egymás felé, hogy a hit közös megélésében és ünneplésében találkozva értékesebb és hitelesebb legyen egyéni és közösségi életünk. Elindult tehát egy folyamat, amit úgy próbálunk tovább építeni, hogy mindenhol érezhető legyen a nyitás a világ felé, mert a keresztény ember küldetése nemcsak arról szól, hogy a templom falai között vagyunk katolikusok, hanem a mindennapi életben kell bizonyítani, megmutatni, igazolni a mi hitünket.

– Sajnos elkerülhetetlenek a kudarcok is, hiszen a román állam intézményei mindent megtesznek, hogy a kommunizmus idején elkobzott vagyont ne adják vissza jogos tulajdonosuknak, vagy ha visszaadták, akkor valamilyen úton-módon visszavegyék. A váradi egyházmegyében sincs ez másként, gondolok a pénzügyi palotára vagy éppen a Szacsvay Imre Általános Iskolára. Most milyen stádiumban van a küzdelem?

– Én nem annyira kudarcokról, mint inkább nehézségekről beszélnék. Olyan megközelítésből hangsúlyoznám ezt, hogy az 1989-es fordulat után, amikor már szóba jöhetett a régi visszaélések kiigazítása, az Egyház is joggal kezdte követelni elkobzott javainak visszaszolgáltatását. Eleinte nem volt törvény, majd amikor ez megszületett, olyan folyamat indult el, amely sok esetben megoldást is hozott, de sokszor problémákat okozott és továbbra is nehézségeket okoz. Arra gondolok, hogy a visszaszolgáltatási törvény nagyrészt külső nyomás alatt született meg, és amikor az állam elérte célját, az alkalmazás már lelassult.

Azt is tudni kell, hogy nem egyszerű visszaszolgáltatásról kell beszélni, mert ez nagyon leszűkítené a kört. Az államosítás előtt minden egyháznak nagyon gazdag intézményhálózata volt, amely biztosította a sokféle tevékenységet iskolákban, kórházakban, szociális otthonokban, szerzetesi közösségekben, stb. Voltak különféle alapok, alapítványok, amelyek egyházi tulajdonú javakat kezeltek, de amelyeknek folytonosságát ma már nem tudjuk bizonyítani úgy, ahogyan elvárják tőlünk a hatóságok. És innen ered a sok nehézség: az állam nem fogadja el a jogutódlás folytonosságát, mert a telekkönyvekben sokszor nem csupán az szerepel, hogy egyházi tulajdon, hanem egy alapítvány vagy más egyházi szervezet neve van feltüntetve. Emiatt sok esetben nem tudjuk az elvárásoknak megfelelően alátámasztani kéréseinket, mert amíg az egyházi jog szerint egyértelmű és világos, hogy az egyházmegyéknek és plébániáknak jogában áll egy katolikus iskolaalap épületét birtokolni, visszaigényelni, a polgári törvény ezt nem így értelmezi. Mindez olyan légkörben történik, amelyből hiányzik a múlt rendszer visszaéléseinek korrigálása. Ez a helyzet áll fenn Nagyváradon a Szacsvay-iskolával, hiszen ott is egyházi alapítványról van szó, ez a helyzet a pénzügyi palotával is, amely egy szerzetesrend tulajdonát képezte, és nem mondható az egyházmegye tulajdonának.

A visszaszolgáltatások körüli törekvéseink mellett azonban van egy másik sürgető feladatunk is, amire törekedtünk az elmúlt tíz esztendőben: biztosítanunk kell a már tulajdonunkban lévő egyházi javakat. Ez nem kis feladat, mert azt feltételezi, hogy a legkisebb plébániáig mindenhol telekkönyveztetni kell a javainkat, frissíteni az adatokat. Mindezt nem azért tesszük, mert gazdag egyházról álmodozunk, hanem mert ezekre a javakra szükségünk van intézményeink működtetéséhez, hogy ott tudjunk lenni az oktatásban, legyen iskolánk, óvodánk, bölcsődénk, tudjunk foglalkozni a fiatalokkal, a gyermekekkel, tudjunk ott lenni, ahol a szociális helyzet segítségre szólít minket, betegek gondozásában, idős emberek megsegítésében. Már kialakultak azok a struktúrák, amelyek biztosítják ezt a jelenlétet. És ide sorolnám a kultúrát is, hiszen az Egyháznak, egyházmegyénknek ilyen téren is meghatározó szerepe volt. Ahhoz, hogy mindez működjön, szükség van háttérre. Ezeknek a javaknak többek között az a rendeltetése, hogy mind a plébániák szintjén, mind központi szinten biztosítsanak alapot ahhoz, hogy – amint Ferenc pápa buzdít minket – az Egyház vegye ki részét az egész társadalom alakításából.

– Az idei év különösen jó hírrel szolgált az erdélyi római katolikusok számára: ellátogat hozzánk Ferenc pápa, aki Csíksomlyón a magyar hívekkel is találkozik. Hogyan készül a Szentatyával való júniusi találkozóra?

– Valóban nagyon jó hír ez. A püspökök tavalyi ad limina látogatásán már tudtunk róla, csak az nem volt még világos, pontosan mikor kerül sor a látogatásra. Ez a második alkalom, amikor Péter utódja ellátogat országunkba. A szentté avatott II. János Pál pápa idejében, 1999-ben a látogatás csak Bukarestre korlátozódott, most van egy előrelépés, és a Szentatya felkeresi az ország katolikusságának reprezentatív helyeit. Eléggé összetett katolikus világot képezünk mi itt: Temesvár, Várad, Szatmár, Gyulafehérvár latin rítusú és inkább magyar nyelvű történelmi egyházmegyéi mellett ott vannak a bukaresti, jászvásári román nyelvű latin egyházmegyék, valamint a hat román nyelvű görögkatolikus egyházmegye, amelyek fontos helyet töltenek be a Katolikus Egyház ilyen jellegű összetételében. Nagyon pozitív jelzés, hogy a Szentatya különböző állomáshelyein érinti ezeket a közösségeket, és mindegyiket külön meg akarja látogatni. Mi itt Váradon nagyon örvendünk, hogy Csíksomlyóra is ellátogat, ahol inkább a magyar nyelvű katolikus híveknek a vendége lesz. Nagy ajándéknak látom ezt a látogatást, és fontos, hogy helyesen tudjuk megközelíteni ezt a lehetőséget. Nagy hálával és kellő komolysággal, nyitottsággal kell fogadnunk, hiszen arra a kis időre, amíg a pápa Csíksomlyón tartózkodik, ott lesz a világegyház, mi leszünk az Egyháznak a központja. Ez nem kis szerep, ellenkezőleg, kitüntetés, de mindenekelőtt nagy kegyelem és lehetőség.

– Mit üzen a csíksomlyói kegyhelyre készülő híveknek?

– Tekintsük magunkat megajándékozottaknak! Ezeréves történelmünkben most látogat hozzánk először pápa, méghozzá Csíksomlyóra. Ez ajándék és egyben kihívás is számunkra. Egyrészt a múltra irányítja a figyelmünket, gondolok itt azokra, akik a nehéz időkben hűségesen megmaradtak hitük és a római pápa mellett. Másrészt a jövőbe mutat, főleg a mai idők kihívásaira való tekintettel, hogy ne veszítsük el bizalmunkat, próbáljunk meg mi is helytállni a mi utunkon. Egy ilyen eseményen a Szentatyával, valamint az egymással való közösség egymás felkarolását, megerősítését jelenti. Ez az, amire nekünk szükségünk van most, a mai világban. Ezt üzenném a zarándokoknak, hogy ilyen vágyakkal és ilyen lelkesedéssel várjuk és közeledjünk az eseményhez, hogy egymásra találva még erősebbek tudjunk lenni, és még többet tudjunk tenni hitünkért, közösségeinkért, egyházmegyénkért. Remény, bizalom és hála – így foglalnám össze röviden üzenetemet a pápalátogatásra készülőknek.

Forrás és fotó: Kronika.ro/Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Külhoni
Vezető híreink – olvasta már?
erdo-peter-husvet-vigiliajan-felelem-kozombosseg-ellenere-szivunk-tele-van-remennyel-es-orommel
Erdő Péter húsvét vigíliáján: a félelem, közömbösség ellenére szívünk tele van reménnyel és örömmel

Jóban-rosszban, szenvedésben és örömben összetartva segítsük egymást anyagilag, testileg és lelkileg egyaránt és bátorító, vonzó, erőt sugárzó jel lehessünk az egész világ előtt – mondta Erdő Péter bíboros, prímás húsvét vigíliáján Budapesten, a zsúfolásig megtelt Szent István-bazilikában.

2019. április 20., szombat
krisztus-feltamadasa-lathato-es-lathatatlan-vilag-talalkozasa
Ternyák Csaba: Krisztus feltámadása – A látható és a láthatatlan világ találkozása

Ternyák Csaba egri érsek írásával kívánunk minden kedves olvasónknak áldott, kegyelemmel teljes húsvéti ünnepeket!

2019. április 20., szombat
Útravaló – 2019. április 21., húsvétvasárnap

Útravaló – 2019. április 21., húsvétvasárnap

Napról napra közreadunk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat. Húsvét második vasárnapjáig Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót: elmélkedései a római egyház ősi stációs liturgiája útján vezetnek.

Korábbiak »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle