Időseket köszöntöttek a szatmárnémeti székesegyházban

Schönberger Jenő a szentmise elején arra kérte a szépkorú híveket, hogy hozzák meg a feltétlen szeretet „termését”. Elmondta: „Hagyománya van, hogy a székesegyházban mindig megemlékezünk az idősek világnapján azokról a testvérekről, akik az őszbe léptek, haladnak előre a korban. A természet is őszre váltott, termésre fordult: aranylanak az almák, a gyümölcsök; itt a szüret ideje. A Jóisten is azt várja tőlünk, hogy termést hozzunk, a szeretet gyümölcseit. Ahogyan a növények nem kérnek cserébe semmit, úgy Isten bennünket is erre a szabad, önkéntes szeretetre akar nevelni, efelé haladjunk egész életünkben. Isten ingyen szeret, és szeretné, ha ezt megtanulnánk mi is. Ne azért szeressünk, mert mások szeretnek; ne azért, mert elvárunk másoktól valamit, hanem ingyen. A szeretetnek abban az iskolájában nevelkedtünk, amit kereszténységnek is nevezünk: ebben élünk, ebben haladunk előre.”

A főpásztor szentbeszédében a feltétlen, ingyenes szeretet mellett a ráhagyatkozás képességének szükségességét is hangsúlyozta: „Istent belépett az ember világába, emberré lett, csak azért, hogy visszavezessen minket magához, hogy az övéi lehessünk. Jó lenne elgondolkodnunk azon, mekkora ajándékot adott nekünk Isten az Oltáriszentségben: egyszülött Fia van itt, és a szentáldozás által maga Isten akar bennünk lakni. Ő körülölel, véd, oltalmaz. Mit számít, hogy gyengülnek az izmaink, fájnak az ízületeink, a kor lassan felemészti a testünket, ha Isten bennünk él? Ha majd ez az élet megszűnik, mi is Istenben élünk tovább. Ha ezt megértjük, akkor már nem lázadozunk, hanem elfogadjuk a sorsunkat, hagyjuk, hogy minden úgy történjen, ahogy történnie kell. Megtanuljuk egyre jobban szeretni Istent... az igazi szeretet ingyenes. Nagy ajándék, ha az ember előrehaladott kort érhet meg, mert akkor van ideje elgondolkodni és megérteni sok mindent. Ha megérti, akkor könnyebb elfogadni. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy Isten ott éljen az emberben. Önmagáért szeressük Istent, ne azért, mert ő jó, mert valamit is adott. Így megtanulhatjuk azt, hogy rábízzunk mindent, és ne kérjünk biztosítékokat.”

Homíliája végén Schönberger Jenő arra kérte az időseket, tanítsák meg unokáikat imádkozni, hogy majd úgy emlékezhessenek nagyszüleikre, mint akik elvezették őket Istenhez. A szatmári püspök megköszönte, hogy imádkoznak az egyházmegyéért, a hivatásokért, főpásztorukért.

A szentmise záróáldása előtt elhangzott az „idősek imája”, majd a szervező kórház-pasztorációs iroda minden jelenlévőt szeretetvendégségre hívott a székesegyház udvarára.

Forrás és fotó: Szatmári Egyházmegye

Magyar Kurír