Jó együtt lenniük a testvéreknek – Papi osztálytalálkozó Linzben

Negyvennyolc évvel ezelőtt, 1971. április 18-án Gyulafehérváron tízen, szeptember 12-én Ditróban ketten részesültek Isten szolgája Márton Áron püspök kézfeltétele által a papság szentségében.

Húsvét hetében, évtizedes hagyományt követve, ismét összegyűltek a ma élő kilenc egykori évfolyamtárs közül nyolcan, hogy hálát adjanak az elmúlt évekért és kérjék Isten segítségét további életükre, szolgálatukra.

Április 24-én, szerdán este érkezett meg Linzbe, a Papnevelő Intézetbe Vencser László házigazdához a hét vendég (hárman – Sáska Jenő, Siklódi Sándor és Kolozsvári István – már nincsenek közöttünk): Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök Budapestről, Ambrus Vilmos főesperes-plébános Marosludasról, László András plébános Újtusnádról, Gábor Zoltán plébános Szépvízről, Ferenc István nyugalmazott plébános Marosvásárhelyről, Pálos István kanonok-plébános Nagyváradról, Sándor Tivadar plébános pedig Arad-Gájról.

A találkozás csúcspontja a koncelebrált magyar nyelvű szentmise volt csütörtök délelőtt a linzi belvárosi templomban (Stadtpfarrkirche). A főcelebráns Cserháti Ferenc segédpüspök, az ünnepi szónok pedig Ambrus Vilmos plébános volt. Szabó Ernő linzi magyar lelkész is csatlakozott az ünneplőkhöz hívei egy csoportjával, köztük erdélyi származású hívekkel. 

Szentbeszédében Ambrus Vilmos többek között kiemelte, hogy a pap életében a szavak mellett nagyon fontosak az olyan tettek is, amelyek által a feltámadt Jézusra irányíthatja az emberek figyelmét.

A szentmise után plébánialátogatás következett, majd megtekintették a lelkipásztorok a jezsuiták közelben lévő templomát, amely a 18. században, a Linzi Egyházmegye alapításakor püspöki székesegyház volt (ma alterdomnak, vagyis régi dómnak hívják). Délután betértek a jelenlegi püspöki székesegyházba, a 62 éven át épült Mariendomba (neuer domba, azaz új dómba), amely 2024-ben ünnepli majd felszentelésének századik évfordulóját. A húszezer férőhelyes dóm Ausztria legfiatalabb gigantikus temploma, amelynek tornya azért csak 135 méter magas, mert a császár nem engedélyezte, hogy meghaladja a bécsi dóm tornyának magasságát, mely 137 méter.

A találkozó résztvevői este beszámoltak egymásnak jelenlegi munkájukról, örömeikről és gondjaikról.

Az együtt töltött napok után a péntek reggeli búcsúzás is igazolta a zsoltáros szavainak ma is érvényes igazságát: jó együtt lenniük a testvéreknek. Jövőre szintén húsvét hetében találkoznak az egykori évfolyamtársak, mégpedig Csíksomlyón, a Jakab Antal Házban. És már most készülnek 2021-re, amikor, ha Isten engedi, aranymisésekként Gyulafehérváron adnak majd hálát a kegyelmekért.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Szabó Ernő és Cornelia Karlinger

Magyar Kurír