Bevezetőjében a helynök arról beszélt, hogy a kántori szolgálat nagyfokú áldozatkészséggel jár, részben emiatt van kántorhiány. Felhívta a figyelmet a liturgikus énekek megőrzésének fontosságára, hogy ne hagyjuk elenyészni az énekeket, amelyeket őseinktől örököltünk. Ez történelmi hagyomány, amelyből az Egyház nagyon sokat építkezik – hangsúlyozta.
Elias Ohoiledwarin indonéz származású verbita szerzetes „Asszony, íme a te Fiad – Fiú, íme a te Anyád” címmel tartott előadást a találkozón. Az Egyház nagy kincse Szűz Mária, az Egyház anyja, égi édesanyánk. Az ő útján járni nagy feladat, hiszen ő a hívő ember példaképe – hangsúlyozta. A szerzetes elmondta: számára nagyon fontos, hogy Mária lelkiségében éljen, olvasson és elmélkedjen róla, a hittanosokat a Mária-énekek által közelebb hozza a Szűzanyához, különösen idén, a Nagybecskereki Egyházmegye Mária-évében. Személyes tanúságtétele után Elias Ohoiledwarin két indonéz nyelvű Mária-éneket adott elő.
A találkozó résztvevői megosztották egymással nehézségeiket, örömeiket, majd a helynök a személyes példamutatás és az utánpótlás-nevelés jelentőségét hangsúlyozta. Az agapét megelőzően a kántorok együtt elénekelték a Salve Reginát. Megemlékeztek az elhunyt kántorokról, köztük a közelmúltban az égi hazába távozott szentmihályi kántorról, Makán Józsefről.
Forrás és fotó: Nagybecskereki Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria