Kisboldogasszony-búcsút tartottak Bacsfa-Szentantalon

Külhoni – 2018. szeptember 13., csütörtök | 16:29

Az utóbbi évek legnagyobb számú zarándokserege érkezett szeptember 8–9-én a csallóközi Bacsfa-Szentantalra, ahol a Szűzanya-kép 1715-ben többször is véres könnyeket hullatott. Ordódy Dénes beszámolóját szerkesztve adjuk közre.


KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Idén a Mária-tisztelők rendkívüli ajándékban részesülhettek, mivel a kassai Domonkos Máriás Központ által kiadott dekrétum alapján hivatalosan felvételt nyerhettek a búcsú napján a domonkos rend által vezetett szent rózsafüzér társulat tagjai közé. Így részesülhettek a domonkos rend és a világ összes rózsafüzér társulatának lelki javaiban. Mint később megtudtam a házigazda Schranko László plébánostól, 223-an éltek ezzel a lehetőséggel.

Szombaton kora délután már több lelkiatya gyóntatott, miközben a kegytemplomban az esti miséig a hívek együtt imádkozták mind a négyféle rózsafüzért.

A 18 órai főpapi szentmisét Haľko József pozsonyi segédpüspök a szabadtéri oltár körül összegyűlt hívek előtt mutatta be.

Szentbeszédének bevezetőjében a lelki szépség erényét méltatta, amely a tartós boldogság záloga, ellentétben a testi szépség mulandóságával. Egy megtörtént esetet említett, amikor egy szépségversenyen egy mexikói lány, Solis Gonzales nyerte el a világ legszebb hölgyének odaítélt trófeát. Egy-két év múlva azonban gyökeres változás állt be a lány életében. Belépett a klarisszák rendjébe, melynek okáról így nyilatkozott: „Nagyon boldoggá tett, amiben eddig részem volt, mindezt azonban nem lehet összehasonlítani azzal a boldogsággal, amellyel a jó Isten azóta eltölti a szívemet. Tudatosítottam azt a valóságot, hogy életemben helyet kell szorítanom Isten akaratának. Amikor kutattam magamban, hogy tulajdonképpen mi a hivatásom, a változás miatt féltem is, kételkedtem is, de Szűz Máriának, a világmindenség királynőjének szeretete napról napra megerősítette bennem elhatározásom értelmét.” Solis Gonzales e világi sikerei csúcsán tapasztalta meg azt a lelki szépséget, amelyet csak a Teremtő tud nekünk nyújtani.

„Nincs olyan élethelyzet – folytatta a püspök –, nincs olyan pillanat, amikor Jézus ne lenne velünk. Mint Jó Pásztor tökéletesen ismer bennünket, nevünkön szólít, ismeri állapotunkat, tudja, hogyan szenvedünk, minek örülünk, miért imádkozunk. Ezt tudatosítva, a különböző és néha váratlan életszituációkban sikerrel alkalmazhatjuk a gyakori röpimákat, rövid fohászokat Jézushoz fordulva, ezáltal megnyitva szívünket, kitárva lelki világunkat a felénk sugárzó istenszeretetnek. Imánk így személyesebb lesz, kapcsolatunk szorosabbá válik az Úrral.”

„Kérjük e napon, Szűz Mária mennyei születésnapján azt a nagy ajándékot, hogy élhessük Isten jelenlétét mindennapi életünkben. Mert Ő megígérte, hogy velünk van a világ végéig” – buzdított Haľko József.

A szentmise után a szentségi körmenetet már sötétedéskor tartották. A sok száz égő gyertya között, a baldachin alatt hordozott Oltáriszentséget a hívek imával és énekszó mellett kísérték a falun keresztül. A templomba visszatérve szentségi áldásra, majd ereklyetiszteletre került sor. A szombati napot szentségimádás és virrasztó zsolozsma zárta.

Vasárnap, szeptember 9-én 14 órától rózsafüzért imádkoztak, majd 15 órakor Józsa Attila ógyallai esperes-plébános mutatott be szentmisét, rendkívüli formában.

„Ez a kegytemplom és kolostor immár közel 340 éve nagy jelentőséggel bír hitéletünkben” – szólt Attila atya. Elmondta: óriási ajándék az Úrtól, hogy az itt letelepült ferences szerzetesek a kezdetektől fogva teljes erővel nekiláthattak a széles környék híveinek gyümölcsöző lelkigondozásának. Számos imameghallgatásra került sor, melynek egyik bizonyítéka a kegykép lett, de a szentély két oldalán elhelyezett vitrinben is ott sorjáznak az ezüstből készült, különböző testrészeket ábrázoló fogadalmi ajándékok, melyeket a csodás gyógyulások folytán a hívek hálából helyeztek el.

„A mai napon a legtöbb szentmisén Szent Márk evangéliumából idéztek, melyben Jézus egy siketet gyógyított meg. Föltekintett az égre, fohászkodott és így szólt: »Effata, azaz: Nyílj meg!« Mindnyájunknak szüksége van a lelki gyógyulásra. És mi megnyílhatunk Jézus akaratának, hogy fülünk figyelmes legyen Isten dolgaira, hogy ajkunk az Úr dicséretével teljen meg, hogy szemünk észrevegye Isten műveit. A Szűzanya is ezzel az Istent tisztelő nyitottsággal rendelkezett. Mária nyitott füllel fogadta az angyal üzenetét és mondta ki ajkával igenjét. Kérjük e kegyhelyen, hogy Jézus gyógyítsa lépteinket, hogy haladjunk parancsai ösvényén. Mindent rendeljünk alá Urunk üdvözítő akaratának, hogy elnyerhessük a boldog örök hazát” – buzdított az esperes.

A szentmise után a hívek keresztúti ájtatosságot imádkoztak a kálvárián.

17 órakor az ünnepi főpapi szentmisét Orosch János nagyszombati érsek mutatta be. „Sokan évről évre visszatérünk erre a kegyhelyre, hogy égi Édesanyánk közbenjárására további kegyelmeket kapjunk a Jó Istentől életünk zarándokútján – kezdte szentbeszédét az érsek. – A Szentírásból ismerjük a keresztfán haldokló Krisztus szavait, amikor a Szűzanya oltalmába helyezett minket: »Íme, a te anyád.” Ezeket a meghatározó szavakat az Egyház nem felejtette el, hanem ápolta, hirdette. Megváltónknak e nagy jelentőségű szavai lettek a gyökerei és élő folytatása virágzó Mária-tiszteletünknek. Ennek bizonyítéka, hogy hívő népünket Szent István királyunk Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának oltalmába helyezte, így váltunk Mária népévé.

Az egyik legszebb Mária-kép a világon a Sixtusi Madonna, melyet Raffaello Santi olasz festőművész alkotott. Később mesélte el a kép ihletésének történetét. A festés előtt és közben több édesanyát figyelt meg, és mindegyikben valami egyedi vonást fedezett fel. Az egyikben gyengédséget, a másikban kedvességet, továbbá gondoskodást és szerető mosolyt. Ezen hatások folytán összegezte és egyesítette a végső eredményt egy remekműben. Ehhez hasonlóan viszont az Isten a legnagyobb művész, amikor Fia édesanyját megalkotta, mivel minden szépet és nemest Máriában egyesített. Innen ered, hogy nem tudunk kifogyni a Máriát dicsérő jelzőkből, mindig újabb anyai vonást fedezünk fel benne, amit a loretói litániában is olyan szépen kifejezünk.

Gyermeki szívünkben ő a hajnali szép csillag, szeretetre vágyó szívünknek ő az aranyház, istenkereső áhítatunknak ő a frigyszekrény, és reményeink számára ő mennyország ajtaja. Testvéreim, lélekben újítsuk meg Szűzanyánk iránti odaadásunkat és bizalmunkat, hogy e szép Mária-kegyhelyről térjünk haza azzal a meggyőződéssel, hogy Mária által közelebb kerülünk Jézushoz. Ezt a máriás lelkületet akarjuk ápolni családjainkban és egyházközségeinkben. Segítsen ebben bennünket közbenjárásával az Úrnál a mi Nagyasszonyunk és Pátrónánk!” – fejezte be Orosch János érsek.

A szentmise után ereklyetisztelet tartottak, majd a loretói litániában köszöntötték a Szűzanyát. A kétnapi búcsú a vesperás elmondásával zárult.

A zarándokok lelki megújulásához hozzájárult az immár hagyományos példás rendezés, a helyi szkóla színvonalas éneke

Forrás: Schranko László

Fotó: Márkus László

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria