Mese a meséről – Terápiás foglalkozásokat tartottak gyereknek Kolozsváron

2019. január 5., szombat | 17:00

Homa Ildikó pszichológus, szociális testvér, valamint Szép Mónika és Székely Beáta pedagógusok meseterápiás foglalkozásokat tartottak 5–8 éveseknek Kolozsváron, három alkalommal: november 19-én, valamint december 3-án és 17-én. A programról Homa Ildikóval Bodó Márta beszélgetett.

– Nemrégiben egy meseterápiás foglalkozást hirdettetek gyermekeknek. Miről szólnak ezek a foglalkozások? Honnan az ötlet?

– Személyes élményből és a segíteni akarás vágyából született meg ez a gondolat. Szeretem a gyermeki világot szemlélni, szeretek néha belemerülni a gyermeki fantáziába, mert ilyenkor én is kapcsolatba kerülhetek a gyermeki énemmel. Van egy kedvenc mesém is, Andersen A kis hableánya; időnként elolvasom, amikor úgy érzem, hogy a saját és a mások világa, a földi és az égi világ között fájdalmas az átjárás. Az a tapasztalat, hogy a mese gyógyító. Nem csak elmélet ez számomra, gyakran alkalmazom önmagamon. Persze pszichológusként vannak elméleti ismereteim is, de nincs mesepszichológusi képesítésem. Viszont a foglalkozás címének mégis ezt választottuk, hogy érthető legyen, mi is annak a lényege, amit ezekben a foglakozásokban nyújtani szeretnénk: meséket akarunk mondani és hallani, meséket akarunk „átéletni” és „megéletni”, és hisszük, hogy ezzel hozzájárulunk egy egészségesebb élet kialakításához. Juhász László mesepszichológus kutatásai például igazolták, hogy a rendszeres mesehallgatás erősíti az óvodás gyerekek immunrendszerét.

Rengeteg mese van a világon, a mesének nagyon sok fajtáját különböztetik meg, a nemzetközi mesekatalógus több mint kétezer típusról beszél. Mindegyiknek megvan a maga jellegzetessége. Az állatmesék valamilyen erényre vagy társadalmi fonákságra irányítják rá a figyelmet, a novellamesék e világi problémákkal foglalkoznak, a tündérmesék valamilyen csodás átfordítás reményét, a rászedett, ostoba szörnyekről szóló mesék pedig a rossz legyőzésének reményét öntik belénk… Minden kultúrának megvannak a maga meséi, amelyek révén az adott kor emberének tudást nyújtott. Ha ma meséről hallunk, azt gondoljuk, az inkább a gyerekeknek szól, habár ezt csak a 19. századtól kezdte el az ember így gondolni, addig a mesét felnőtteknek mondták.

Egészségtelen világban élünk, ez már szinte közhelynek számít, tudom, de az a kiindulópontunk minden segítő foglalkozásban, hogy szeretnénk másoknak segíteni a gyógyulásban, illetve szeretnénk megelőzni a betegségek kialakulását, hiszen tudjuk, a prevenció sokkal könnyebben járható út, és olcsóbb, mint a terápia. Ezek a foglalkozások ebből a segítői attitűdből születtek: mit tehetnénk pszichológusként és pedagógusként, ami jótékony, preventív és gyógyító hatással lehetne a gyermekek számára? Boldizsár Ildikó meseterapeuta szerint a ma embere elveszítette azt az archaikus tudást, ami a mesékben benne van. Egy ilyen visszatalálási lehetőséget szeretnénk nyújtani mi is a mesefeldogozásainkkal.

– Milyen módszerrel dolgoztok? Csak gyerekek vehetnek részt a foglalkozáson?

– Arra gondoltunk társaimmal, Szép Mónika és Székely Beáta pedagógusokkal, hogy kisebb gyerekekkel (5–8 év) szeretnénk elkezdeni foglalkozásainkat, mert bennük nagyobb a nyitottság a mesék iránt, és az a módszer, amelyre alapozunk, az ő esetükben jól működik. Nemrégiben ismerkedtem meg én is jobban a Franz Kett-pedagógiával, az ő eszköztárából használunk elemeket a mesékkel való munka során. Juhász László mondta egy interjúban, hogy sajnálatos módon a mai gyerekek nem hallják a mesét, hanem nézik valamilyen digitális eszközön, pedig a meséknek pont az a lényege, hogy egy bizalmi kapcsolatban meséljék el azokat a gyerekeknek.

Nemcsak a foglalkozásaink, de a világlátásunk lényege is a személyesség, ami az én–te–mi relációban valósul meg. Csoportos foglalkozás lévén nagyon fontos a rányílás a másikra, és közben a magam felfedezése. A vizualitás fontos szempont, a mese lényege pontosan az, hogy a fantáziát működésbe hozza, hogy elképzeljük mindazt, amiről hallunk, és azt is, amit azon túl mi gondolunk el. Hasonlóan fontos a mese projektív funkciója, vagyis beleképzelhetem magam valamelyik meseszereplő szerepébe, olyan lehetek, mint ő. Ezt az imaginációs és projektív funkciót jól betölti a Kett-módszerben használt padlókép: amit hallunk, ami a lelkünkben megjelenik, azt egy biztonságos környezetben a „mi-terünk” közepére projektálhatjuk, hogy aztán onnan magunkba vetíthessük a mese általunk megértett üzeneteit.

Amikor egy mesefoglalkozás megtervezésének nekifogunk, először megkeressük, hogy a mesének milyen elemei lennének terápiás hatásúak, aztán részletesen kidolgozzuk a forgatókönyvet. Fontosnak tartom ezt az elemzést, hiszen e nélkül nem lehetne sem preventív, sem terápiás jellegű a foglalkozás. A terápiás elemek függvényében megkeressük, melyek azok a kellékek a módszertárunkban, amelyekkel ezeket fel tudnánk erősíteni. Például ha énképet akarunk erősíteni, akkor a meséből vagy legendából a királyi méltóság elemét választjuk ki, és mindenkinek megadjuk a lehetőséget, hogy „beöltözzön” királynak. Ha a személyes nehézségek verbalizációját emeljük ki, akkor szimbolikusan minden gyerek megfoghat egy követ és „rámondhatja” a nehézségét. A mesék tele vannak szimbólumokkal, ezekből többet láthatóvá is teszünk a közösen kialakított padlóképben. Egyfajta gyógyítása ez az érzékeinknek, hiszen a hangsúlyozott és használt szimbólumaink természetesek, legalábbis törekszünk erre. A virtualitást és a műviséget igyekszünk távol tartani.

A foglalkozásokon a szülők is részt vehetnek abból a meggondolásból, hogy a mese nemcsak a gyerekeknek szól, hanem a felnőtteknek is, és azért is, mert ez lehetőség szülőnek és gyereknek, hogy minőségi időt töltsenek együtt.

– Milyen keretek között és hol zajlanak ezek a foglalkozások?

– Tavaly óta a Szociális Testvérek Társasága egy kis lelkiségi központ létrehozására szánta el magát, a kolozsvári nagyvárosi forgatagban szeretnénk hosszú távon is egy olyan helyet biztosítani az emberek számára, ahol megállhatnak egy kis időre találkozni önmagukkal, egymással és Istennel. A Szentegyház utcai Boldog Sára teremben igyekszünk felkínálni másoknak szaktudásunkat – a lelkiségünk mellett –, hiszen erről szól a szociális testvéri karizmánk, hogy hivatásos és képzett munkásokként szolgáljuk társadalmunkat. A foglalkozások ingyenesek, bízunk a Gondviselésben, aki mindig mellénk állt, amikor jó ügyekben dolgoztunk, hogy biztosítja majd a feltételeket a terem fenntartásához. A közösségben sokan sokfélék vagyunk, szakmai szempontból is, így változatosak azok a szolgálatok, amelyeket itt felkínálunk, illetve a jövőben is fel szeretnénk ajánlani. Bencés szellemiségünk bátorít minket arra, hogy a világ „barbárságai” közt a béke és a kultusz-kultúra szigetei lehessünk. Hiszünk abban, hogy munkatársainkkal együtt ez kis léptékben, az alázat és a csend melegében lehetséges is lesz.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Külhoni
Vezető híreink – olvasta már?
utolso-utjara-kisertek-palos-frigyest-vacon
Utolsó útjára kísérték Pálos Frigyest Vácon

Pálos Frigyes Leó temetése alkalmából március 20-án Beer Miklós váci megyéspüspök mutatott be szentmisét a váci székesegyházban, Varga Lajos váci segédpüspök, Koza József tiszteletbeli kanonok, prépost, címzetes esperes, Tóth Ferenc esperes és Gedeon József koncelebrálásával.

2019. március 22., péntek
orzoje-vagyok-az-en-testveremnek-bemutattak-nemeth-gabor-bioetikai-konyvet
Őrzője vagyok az én testvéremnek – Bemutatták Németh Gábor bioetikai könyvét

Március 21-én este a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán mutatták be Németh Gábor „Bioetikai vázlatok” című könyvét, a kar és a kötetet kiadó Szent István Társulat közös szervezésében.

2019. március 22., péntek