Mese a meséről – Terápiás foglalkozásokat tartottak gyereknek Kolozsváron

2019. január 5. szombat, 17:00

Homa Ildikó pszichológus, szociális testvér, valamint Szép Mónika és Székely Beáta pedagógusok meseterápiás foglalkozásokat tartottak 5–8 éveseknek Kolozsváron, három alkalommal: november 19-én, valamint december 3-án és 17-én. A programról Homa Ildikóval Bodó Márta beszélgetett.

– Nemrégiben egy meseterápiás foglalkozást hirdettetek gyermekeknek. Miről szólnak ezek a foglalkozások? Honnan az ötlet?

– Személyes élményből és a segíteni akarás vágyából született meg ez a gondolat. Szeretem a gyermeki világot szemlélni, szeretek néha belemerülni a gyermeki fantáziába, mert ilyenkor én is kapcsolatba kerülhetek a gyermeki énemmel. Van egy kedvenc mesém is, Andersen A kis hableánya; időnként elolvasom, amikor úgy érzem, hogy a saját és a mások világa, a földi és az égi világ között fájdalmas az átjárás. Az a tapasztalat, hogy a mese gyógyító. Nem csak elmélet ez számomra, gyakran alkalmazom önmagamon. Persze pszichológusként vannak elméleti ismereteim is, de nincs mesepszichológusi képesítésem. Viszont a foglalkozás címének mégis ezt választottuk, hogy érthető legyen, mi is annak a lényege, amit ezekben a foglakozásokban nyújtani szeretnénk: meséket akarunk mondani és hallani, meséket akarunk „átéletni” és „megéletni”, és hisszük, hogy ezzel hozzájárulunk egy egészségesebb élet kialakításához. Juhász László mesepszichológus kutatásai például igazolták, hogy a rendszeres mesehallgatás erősíti az óvodás gyerekek immunrendszerét.

Rengeteg mese van a világon, a mesének nagyon sok fajtáját különböztetik meg, a nemzetközi mesekatalógus több mint kétezer típusról beszél. Mindegyiknek megvan a maga jellegzetessége. Az állatmesék valamilyen erényre vagy társadalmi fonákságra irányítják rá a figyelmet, a novellamesék e világi problémákkal foglalkoznak, a tündérmesék valamilyen csodás átfordítás reményét, a rászedett, ostoba szörnyekről szóló mesék pedig a rossz legyőzésének reményét öntik belénk… Minden kultúrának megvannak a maga meséi, amelyek révén az adott kor emberének tudást nyújtott. Ha ma meséről hallunk, azt gondoljuk, az inkább a gyerekeknek szól, habár ezt csak a 19. századtól kezdte el az ember így gondolni, addig a mesét felnőtteknek mondták.

Egészségtelen világban élünk, ez már szinte közhelynek számít, tudom, de az a kiindulópontunk minden segítő foglalkozásban, hogy szeretnénk másoknak segíteni a gyógyulásban, illetve szeretnénk megelőzni a betegségek kialakulását, hiszen tudjuk, a prevenció sokkal könnyebben járható út, és olcsóbb, mint a terápia. Ezek a foglalkozások ebből a segítői attitűdből születtek: mit tehetnénk pszichológusként és pedagógusként, ami jótékony, preventív és gyógyító hatással lehetne a gyermekek számára? Boldizsár Ildikó meseterapeuta szerint a ma embere elveszítette azt az archaikus tudást, ami a mesékben benne van. Egy ilyen visszatalálási lehetőséget szeretnénk nyújtani mi is a mesefeldogozásainkkal.

– Milyen módszerrel dolgoztok? Csak gyerekek vehetnek részt a foglalkozáson?

– Arra gondoltunk társaimmal, Szép Mónika és Székely Beáta pedagógusokkal, hogy kisebb gyerekekkel (5–8 év) szeretnénk elkezdeni foglalkozásainkat, mert bennük nagyobb a nyitottság a mesék iránt, és az a módszer, amelyre alapozunk, az ő esetükben jól működik. Nemrégiben ismerkedtem meg én is jobban a Franz Kett-pedagógiával, az ő eszköztárából használunk elemeket a mesékkel való munka során. Juhász László mondta egy interjúban, hogy sajnálatos módon a mai gyerekek nem hallják a mesét, hanem nézik valamilyen digitális eszközön, pedig a meséknek pont az a lényege, hogy egy bizalmi kapcsolatban meséljék el azokat a gyerekeknek.

Nemcsak a foglalkozásaink, de a világlátásunk lényege is a személyesség, ami az én–te–mi relációban valósul meg. Csoportos foglalkozás lévén nagyon fontos a rányílás a másikra, és közben a magam felfedezése. A vizualitás fontos szempont, a mese lényege pontosan az, hogy a fantáziát működésbe hozza, hogy elképzeljük mindazt, amiről hallunk, és azt is, amit azon túl mi gondolunk el. Hasonlóan fontos a mese projektív funkciója, vagyis beleképzelhetem magam valamelyik meseszereplő szerepébe, olyan lehetek, mint ő. Ezt az imaginációs és projektív funkciót jól betölti a Kett-módszerben használt padlókép: amit hallunk, ami a lelkünkben megjelenik, azt egy biztonságos környezetben a „mi-terünk” közepére projektálhatjuk, hogy aztán onnan magunkba vetíthessük a mese általunk megértett üzeneteit.

Amikor egy mesefoglalkozás megtervezésének nekifogunk, először megkeressük, hogy a mesének milyen elemei lennének terápiás hatásúak, aztán részletesen kidolgozzuk a forgatókönyvet. Fontosnak tartom ezt az elemzést, hiszen e nélkül nem lehetne sem preventív, sem terápiás jellegű a foglalkozás. A terápiás elemek függvényében megkeressük, melyek azok a kellékek a módszertárunkban, amelyekkel ezeket fel tudnánk erősíteni. Például ha énképet akarunk erősíteni, akkor a meséből vagy legendából a királyi méltóság elemét választjuk ki, és mindenkinek megadjuk a lehetőséget, hogy „beöltözzön” királynak. Ha a személyes nehézségek verbalizációját emeljük ki, akkor szimbolikusan minden gyerek megfoghat egy követ és „rámondhatja” a nehézségét. A mesék tele vannak szimbólumokkal, ezekből többet láthatóvá is teszünk a közösen kialakított padlóképben. Egyfajta gyógyítása ez az érzékeinknek, hiszen a hangsúlyozott és használt szimbólumaink természetesek, legalábbis törekszünk erre. A virtualitást és a műviséget igyekszünk távol tartani.

A foglalkozásokon a szülők is részt vehetnek abból a meggondolásból, hogy a mese nemcsak a gyerekeknek szól, hanem a felnőtteknek is, és azért is, mert ez lehetőség szülőnek és gyereknek, hogy minőségi időt töltsenek együtt.

– Milyen keretek között és hol zajlanak ezek a foglalkozások?

– Tavaly óta a Szociális Testvérek Társasága egy kis lelkiségi központ létrehozására szánta el magát, a kolozsvári nagyvárosi forgatagban szeretnénk hosszú távon is egy olyan helyet biztosítani az emberek számára, ahol megállhatnak egy kis időre találkozni önmagukkal, egymással és Istennel. A Szentegyház utcai Boldog Sára teremben igyekszünk felkínálni másoknak szaktudásunkat – a lelkiségünk mellett –, hiszen erről szól a szociális testvéri karizmánk, hogy hivatásos és képzett munkásokként szolgáljuk társadalmunkat. A foglalkozások ingyenesek, bízunk a Gondviselésben, aki mindig mellénk állt, amikor jó ügyekben dolgoztunk, hogy biztosítja majd a feltételeket a terem fenntartásához. A közösségben sokan sokfélék vagyunk, szakmai szempontból is, így változatosak azok a szolgálatok, amelyeket itt felkínálunk, illetve a jövőben is fel szeretnénk ajánlani. Bencés szellemiségünk bátorít minket arra, hogy a világ „barbárságai” közt a béke és a kultusz-kultúra szigetei lehessünk. Hiszünk abban, hogy munkatársainkkal együtt ez kis léptékben, az alázat és a csend melegében lehetséges is lesz.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Külhoni
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-az-okumenikus-iman-sulyos-bun-lekicsinyelni-mas-keresztenyek-ajandekait
Ferenc pápa az ökumenikus imán: Súlyos bűn lekicsinyelni más keresztények ajándékait!

Január 18-án a Szentatya esti dicséretet vezetett a Szent Pál-bazilikában. A közös liturgián a Rómában élő többi keresztény felekezet képviselői is jelen voltak. A vesperás végén Ferenc pápa két másik egyházi vezetővel közösen áldotta meg a hívőket.

2019. január 18. péntek
marton-jozsef-professzor-papalatogatasrol-lepjunk-tul-naiv-provincialis-gondolkodasunkon
Marton József professzor a pápalátogatásról: Lépjünk túl a naiv, provinciális gondolkodásunkon!

Ferenc pápa romániai apostoli útján június 1-jén szabadtéri szentmisét mutat be a csíksomlyói kegyhelyen. A pápalátogatásról Marton Józsefet, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának professzorát, a gyulafehérvári római katolikus teológiai fakultás volt dékánját kérdeztük.

2019. január 18. péntek
Seregély István: Útravaló – 2019. január 18.

Seregély István: Útravaló – 2019. január 18.

Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt... »

Korábbiak »

Mai evangélium – 2019. január 18.

Mai evangélium – 2019. január 18.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mt 25,1–13

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle