Negyvenöt éve szentelték püspökké Jakab Antal gyulafehérvári püspököt

Jakab Antalt VI. Pál pápa szentelte püspökké 1972. február 13-án, Rómában. Ezt követően 1980. április 2-ig Isten szolgája Márton Áron segédpüspökeként, majd 1990. március 14-ig egyházmegyés főpásztorként, azt követően visszavonulásáig, 1990. április 29-ig az egyházmegye apostoli kormányzójaként szolgált; ekkor a vezetést átadta utódának, Bálint Lajos püspöknek.

Püspökké szentelése, amelyen római tanulmányaim idején jelen lehettem, felejthetetlen élmény marad számomra. Ott volt, szintén diákként, Gyulafehérvár jelenlegi érseke, Jakubinyi György, a Rómában tanuló magyar diáktársaink, Nyugat-Európában szolgáló lelkészek, és Erdélyből is érkezett tizenhárom vendég. Azért jöttek Erdélyből ilyen kevesen, mert a román kommunista hatalom csak ennyinek engedélyezte a kiutazást. A szentelés azért történt Rómában, mert a román állam nem engedélyezte, hogy Márton Áron Kolozsváron szentelje segédpüspökét, azon a helyszínen, ahol 1939. február 12-én őt is püspökké szentelték, a Szent Mihály-templomban. A hatalom félt a nagy néptömegtől. Tiltakozásul az állam intézkedése ellen Márton Áron püspök nem fogadta el VI. Pál pápa meghívását, hogy Rómában ő legyen az egyik társszentelő püspök. A szentatya azon a napon a Szent Péter-bazilikában több papot szentelt püspökké, köztük tizenharmadikként Jakab Antalt.

Jakab Antal püspök hatvanhárom éves kora ellenére, mögötte a tizenhárom évnyi börtönnel, nem a legjobb egészséggel, de annál nagyobb odaadással teljesítette segédpüspöki feladatait. A hetvenes évek közepétől, amikor betegsége miatt Márton Áron püspök kevesebb munkát tudott vállalni, egyre több teendő hárult rá, többek között a bérmálások végzése is.

Az egyházmegye vezetését 1980. április 2-án vette át, amikor II. János Pál pápa elfogadta Márton Áron püspök lemondását, s ezzel a főpásztor nyugalomba vonult. Jakab Antal ekkor hetvenegy éves volt. Elkezdődött főpásztori életének azon évtizede, amelyet a küzdelem jellemzett. A kommunista diktatúra „bekeményített”, és a püspöknek minden területen meg kellett küzdenie, a megmaradásért éppúgy, mint az utódlás ügyéért. A nyolcvanas évek elejétől kezdve az állam korlátozta a szemináriumba felvehető kispapok létszámát, azaz elrendelte az úgynevezett „numerus clausus” bevezetését. Az ezen rendelkezés elleni harc jellemezte ezt az évtizedet egészen az 1989. decemberi politikai változásig. Az állam így akarta a jövendő papi létszámot ellehetetleníteni és a plébániákat majdan papok nélkül hagyni. Ebben a küzdelemben Jakab Antal püspök magára maradt, amit elköszönő beszédében a csíksomlyói kegytemplomban 1990. április 29-én így fogalmazott meg: „Nagy elődöm és mesterem, Márton Áron útjain próbáltam járni, akkor is, ha minden vallások között – mint a papi hivatások korlátozása kérdésében – egyedül maradtam.” Itt Jakab Antal püspök arra utalt, hogy a romániai egyházi vezetők közül, felekezeti hovatartozástól függetlenül, sem püspök, sem ordinárius nem osztozott vele ebben a küzdelemben. Meg kell jegyezni, hogy mellette állt viszont a papság, beleértve a gyulafehérvári hittudományi főiskola tanári karát is.

Ami kevésbé ismert, az Jakab Antal püspöknek az utódlásáért folytatott küzdelme. Noha 1981. szeptember 29-én a gyulafehérvári székesegyházban felszentelte segédpüspökét, a korábbi székelyudvarhelyi plébánost, Bálint Lajost, a nyolcvanas évek végén mégis olyan hírek jutottak el a püspökhöz, hogy az állami hatalom az ő utódaként szívesebben látna nem magyar anyanyelvű személyt. Ebben a kérdésben a püspök Rómában is kiállt a mellett, hogy hívei magyar főpásztort kapjanak, ami végül sikerült: 1990. március 14-i hatállyal a Szentszék Bálint Lajos segédpüspököt kinevezte gyulafehérvári egyházmegyés püspöknek. Hálásaknak kell lenünk azért, hogy ebben és ehhez hasonló kérdésekben Jakab Antal kitartóan küzdött, és a kommunista diktatúra különféle támadásait elhárította. Ezért is jelenthette ki nyugodt lelkiismerettel Csíksomlyón a már említett napon a kegytemplomban: „Hitünk és népünk ügyét soha el nem alkudtam.”

Forrás és fotó: Jakab Antal Keresztény Kör

Magyar Kurír