Nem kell a gondozónak is megbetegednie – Alzheimer Café Gyergyószentmiklóson

Külhoni – 2019. január 29., kedd | 15:03

Második alkalommal szervezi meg a Caritas Iskola az Alzheimer Café című rendezvényt január 30-án a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősotthonban.

Nagy teher, ijesztő betegség az Alzheimer-kór – nemcsak a betegnek nehéz, hanem annak is, aki gondozza. Megélik, ám sokan elhallgatják a nehézségeket, miközben nem is gondolják, hogy van segítség. A betegeket ápolók sokszor egyedül próbálnak megküzdeni a mindennapokkal, szerettük egyre rosszabb állapotával, végül ők is megbetegszenek.

Kiss Gabriella, a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősotthon munkatársa doktori disszertációjához kutatta a leépülő, demens betegek hozzátartozóinak sorsát – az ő kezdeményezésére indult el az Alzheimer Café.

Az Alzheimer Café találkozóhely ápolóknak, egészségügyben dolgozóknak és érintett családtagoknak. Célja, hogy segítsen tudatosítani: van segítség; a betegség nem szégyen; lehet könnyíteni a mindennapokon, nem kell az ápolónak is megbetegednie.

„Nem vagy egyedül, csak szólj!” – hirdeti a gyergyószentmiklósi rendezvényre invitáló plakát. Január 30-án 17 órakor kezdődik a második Alzheimer Café a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősotthonban, a Caritas Iskola szervezésében. Trucz Réka kommunikációs szakember Mindennapok a demenciával élő személlyel – Útkereső gondolatok, ahogy a gondozó család, az orvos és a segítő látja című előadása egyben visszatekintés is lesz az első találkozóra. Az időskor lélektana a demencia világában címmel Kiss Gabriella szakmai vezető tart előadást. A rendezvény második felében tematikus interaktív csoportok jönnek létre: a résztvevőkkel Baricz Éva mentálhigiénés szakember és Márton Erzsébet egészségügyi főasszisztens beszélget.

* * *

Az első, tavaly novemberi Alzheimer Café rendezvényen sokan vettek részt Gyergyószentmiklóson: számos orvos, érintett családtag – akik nap mint nap találkoznak a leépülés e formájával. Jól ismerték a kezdeményezőt, a kutatás során ugyanis száz családdal vette fel a kapcsolatot Kiss Gabriella.

Az egyik résztvevő, aki férjét ápolja, megosztott néhány részletet az életéből – története fontos üzenet lehet a hasonló sorsúaknak. Elmondta: férje – aki kilenc éve küzd e betegséggel, és akinek a kezdetekkor csak „egyszerűbb” tünetekkel kellett szembesülnie, például eltévedt – most már olyan, mint egy kétéves gyermek: öltöztetni kell, vetkőztetni, vécére vinni, borotválni… Teljesen el kell látni. Vizet sem tud tölteni magának. „Azt felfogja, hogy nem tud kimenni az ajtón, mert többé nem talál vissza.” A hétköznapok eseményei sem hétköznapiak egy ilyen családban.

Amikor a házasságkötéskor azt mondja a fiatal a pap előtt a párjának, hogy „holtomiglan, holtodiglan” kitartok melletted, nagy valószínűséggel nem gondol arra, amit e 66 éves beteg felesége megosztott az Alzheimer Café résztvevőivel. Ezt is el kell fogadnia, hogy élete párja gyerekké vált – emelte ki. Hozzátette, hogy a folyamat már nem okoz sokkot. A nehézségek egymást követték. „Fokozatosan beleszoktam. Elcsodálkozom egy-egy dolgon, ami újabb, s aztán megszokom” – mondta. Tudja, a holnap sem lesz könnyebb, mégsem akarná férjét szakápolókra bízni, otthonba költöztetni: „Minden mozdulatát ismerem, s elgondolom, ha bekerül, neki az milyen nehéz lesz. Én tudom, mit akar, mire gondol. (…) Azt sem tudom, mi ad erőt. A szeretet, biztosan.”

Amikor e házaspár története az első Alzheimer Cafén a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősotthonban elhangzott, az asztalokon vörös rózsák voltak – de fejjel lefelé egy-egy talpaspohárban: ilyen a beteg emberek világa is, ép ésszel felfoghatatlan részletekkel. Az ápolóknak, közeli családtagoknak e két világ között kell viaskodniuk, és fizikailag, szellemileg, lelkileg épnek maradniuk.

Aki szól, aki segítőket keres, nem marad egyedül. Az Alzheimer Café szervezői havonta egyszer kávéra, jó szóra várják azokat, akik képesek ezt a helyzetet átélni, átérezni, megérteni.

Forrás és fotó: Balázs Katalin/Romkat.ro

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria