Ökumenikus magyar istentiszteletet tartottak Linzben

Külhoni – 2017. január 10., kedd | 14:33

A Krisztus-hívők egységéért meghirdetett januári imahét keretében a hónap első felében Linzben is minden évben ökumenikus istentiszteletet tart a felső-ausztriai magyar közösség. Idén január 7-én tartották a közös imádságot, amit a református közösség és Máthé Attila szenior szervezett.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A több mint húsz éves hagyomány szerint évről évre váltva hol a linzi Jó Pásztor katolikus, hol a linz-leondingi református templomban gyűlnek össze a két felekezethez tartozó felső-ausztriai magyar hívek.

A „Megbékélés – Krisztus szeretete szorongat minket” (2Kor 5,14–20) vezérgondolatra épített istentiszteleten, melynek keretében a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójáról is megemlékeztek, Nagy Károly és Novák Kornélia református, valamint Szabó Ernő és Vencser László katolikus lelkipásztorok szolgáltak. Az orgonánál Benz Heinrik, az osztrák egyházközség gondnoka teljesített zenei szolgálatot.

A Mennyei Atya megújulást ajándékoz nekünk Szentlelke által, mi azonban még mindig falakat építünk magunk közé, amelyek elválasztanak bennünket egymástól, megakadályozzák egységünk létrejöttét – hangzott el a szertartás bűnbánati részében. A bűnbánati fohász alatt a közösség két tagja köveket helyezett el falszerűen az oltárasztalon, melyeken a következő feliratok álltak: „a szeretet hiánya”, „gyűlölet és megvetés”, „hamis vádaskodás”, „hátrányos megkülönböztetés”, „üldözés”, „szétszakadt úrvacsorai közösség”, „türelmetlenség”, „vallásháborúk”, „megosztottság”, „hatalommal való visszaélés”, „elzárkózás” és „gőg”. A szertartás során később e kövekből épült falat szimbolikusan lebontották, a feliratokat eltávolítva pedig keresztet emeltek belőlük.

Igehirdetésében Nagy Károly lelkész elmondta, 2017-tel valami új kezdődik el most az életünkben, valami több és jobb lesz, mint az elmúlt évben, azt az érzést keltve bennünk, mintha egész eddigi életünk megújulna, ezért ennek előrelendítő ereje is van.

Hogyan lehetek valóban újjá? – tette fel a kérdést Nagy Károly. Rámutatott: Az igazán újat Isten cselekedte meg karácsonykor Jézus születésével. Mert Krisztusban egészen tökéletes, egészen tiszta, egészen eredeti jóság jött el erre a földre, és csodálatos harmóniát valósított meg. Krisztus születése teljesen új életformát hozott az emberi világba. A halálból való feltámadása óta mint az örök élet fejedelme él és uralkodik – hangsúlyozta a lelkész, és hozzátette: aki Krisztussal kapcsolatba kerül, az önmagán is kezdi megtapasztalni az újat. Mert ha egy emberi élet, egy szív összekapcsolódik Krisztussal, egy megtisztult, valóban új élet kezdődik. Erre vágyik a mi emberi szívünk, de ezt a merőben újat senki sem tudja elérni egyedül, ezt csak Isten hozhatja el. Az ember tegye le önzését, és a Krisztustól kapott erő által éljen új emberként új életet, az Isten szerint való újnak megfelelően, mert mi erre vagyunk hívatva. Bárcsak idén is sok-sok ember születne így újjá Krisztusban, sok-sok szív újulna meg Krisztusban, bárcsak minél többek számára ragyogna fel Krisztus megfoghatatlan titka! Ő elhozta számunkra a kiengesztelődést. Amikor kinyújtja felénk szabadító kezét, a megbékélésre nyújtja ki, és azért, hogy mi továbbadjuk ezt. Ennek a szolgálata legyen a mi feladatunk, így áldjon meg bennünket Isten szeretteink, barátaink és minden embertársunk körében ebben az évben – zárta szavait a lelkész.

A hitvallás alatt a négy felolvasó meggyújtott három-három gyertyát egy központi, nagy gyertya körül, amely szintén fontos szimbólum volt a szertartás során. Az égő gyertya ugyanis eloszlatja a sötétséget, meleget, biztonságot és közösséget teremt. Krisztust jelképezi, aki a világ világossága. Az istentisztelet résztvevői megújították magukban az elhatározást, hogy Krisztus követeiként továbbviszik ezt a lángot a világba – a sötétségbe, ahol harcok, széthúzás és megosztottság akadályozzák a keresztények közös tanúságtételét. Mert Krisztus világossága hozza el a megbékélést gondolatainkba, szavainkba és cselekedeteinkbe.

A négy lelkész által közösen elmondott áldás után a gyülekezet a magyar és a székely himnuszt is elénekelte, majd gyűjtést tartott a kárpátaljai Napsugár óvoda, valamint a fiatal erdélyi származású Gábry Barnabás gyógyíttatása javára.

Forrás és fotó: Varga Gabriella/Kőrösi Csoma Sándor Program

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria