Passauban mutatott be szentmisét Korzenszky Richárd tihanyi perjel Boldog Gizella tiszteletére

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Magyar–Német Baráti Kör (Passau–Veszprém) meghívására a niedernburgi kolostortemplomban, amelyben Boldog Gizella királyné sírja található, május 3-án Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel mutatott be ünnepi szentmisét, amelyen megemlékeztek Szent István király hitveséről május 8-i ünnepe alkalmából. 

Az eseményen jelen volt Györkös Péter, Magyarország berlini nagykövete, valamint a müncheni főkonzul, Tordai-Lejkó Gábor is. Hajdu Ferenc provikárius vezetésével részt vett a szentmisén a Székesfehérvári Egyházmegye fiataljainak csoportja.

Korzenszky Richárd szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. (Mt 13,44)

Kedves Testvérek!

Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy Önökkel együtt mondhatok itt köszönetet azért a kincsért, amely számunkra, magyarok és németek számára már több mint ezer évvel ezelőtt megadatott, amelyet Isten kegyelméből drága ajándékként kaptunk.

Már akkor is az Isten országának ügyéről volt szó, ezen a földön, a bajor Gizella hercegnő és az első magyar király idejében, aki a keresztségben az István nevet kapta, az első diakónus vértanú, Szent István után, aki a feltámadt Jézushoz való hűségéért vértanúhalált szenvedett.

Már akkor is különböző népek kapcsolatáról volt szó, amelyeknek saját külön történelmük volt.

Már akkor is Európáról volt szó, ahol a görög kultúra, a Római Birodalom és a kereszténység határozta meg a népek életét.

A magyarok akkoriban még tulajdonképpen nem voltak nemzet, inkább csak különböző törzsek csoportjáról lehetett szó, akik még nem tartoztak az úgynevezett civilizált nyugathoz. Azonban a kereszténység fölvétele és a királyság megalapítása révén végérvényesen megszületett a döntés, hogy Európa keresztény népeihez tartozunk.

Nem lehet az én feladatom, hogy fölsoroljam mindazoknak a nevét, akik a magyarok keresztény hitre térítésében szerepet játszottak. Első királyunk a koronát Szilveszter pápától kapta. A Boldog Gizella társaságában hozzánk érkezett misszionáriusok népünk gondolkodásmódját az evangéliumi értékek alapján alakították. Ennyit a történetről – dióhéjban.

Azóta, egészen napjainkig arról a kincsről kellene hogy szó legyen, amelyet az evangéliumban olvastunk. A Mennyek Országa, az Isten országa jelen kell hogy legyen már most, a mindenkori emberek életében. Az az ország, amely a Rómaiakhoz írott levél szerint igazságosság, béke és öröm (Vö. Róm 14,16). A keresztények feladata, hogy jelen legyenek a világban, hogy a világban, a népek között, a családokban, a társadalomban tanúságot tegyenek az igazságosságról, az igazi békéről és a tiszta örömről.

A kincs, ami számunkra több mint ezer évvel ezelőtt ajándékul jutott, ez az ország, amelyben az emberek megtalálhatják életük értelmét. Amit azonban ma, az úgynevezett keresztény Európában tapasztalhatunk, nagyon szomorú kép. Szétesett emberek, tönkrement házasságok, jövőtlenség, az értékek hiánya, fogyasztói idiotizmus, ellenségeskedés, hontalanság, elmagányosodás. Hosszasan lehetne még sorolni a problémákat.

Május 9-én pedig ismét Európa-napot fognak ünnepelni. Az egyesült Európa értékközösséget kellene hogy jelentsen. Az Európai Unió mottója: „Egység a sokszínűségben”. Azt szeretné kifejezésre juttatni, hogy az európaiak egymással közösségre léptek, hogy együtt küzdjenek a békéért, a jólétért, és hogy az Európában létező sok különféle kultúra, hagyomány, nyelv gazdagabbá tegyék az egész kontinenst. 

De mi a tapasztalható valóság? Jóllehet nem tombolnak még nálunk háborúk, de úgy látszik, még nagyon távol vagyunk a békétől. Egyáltalán nem egyszerű dolog egymást azonos jogúaknak elfogadni. A különböző hagyományokból még nem sikerült megnyugtató egységet alkotni, amelyben a különböző nemzetek sajátosságaikat, identitásukat megőrizhetnék, és a közös értékeket meggyőző erővel képviselni tudnák. Az egyforma életszínvonalról pedig egyáltalán nem beszélhetünk.

Jézus példázatokban tanított, hogy irányt adjon az emberi cselekvésnek és alapot a reménységre. A kincs megtalálása mindent megváltoztathatna, a saját életmódunkat, de magához az élethez való viszonyunkat is. Föl kell tennünk a kérdést: hol is van a mi kincsünk? Vajon a kincs, amiről az evangéliumban szó van, a magunk mögött hagyott évszázadok során nem merült feledésbe?

Az Európai Unió zászlaja egy kört ábrázol, tizenkét csillaggal, amelyek olyan értékekre utalnak, mint a népek közötti egység, szolidaritás és harmónia. Vajon ezek az értékek még jelen vannak a mi társadalmunkban? Egyáltalán: értéknek tekintjük ezeket? Legalább is cél-értékeknek? Vagy egyszer s mindenkorra elfeledtük őket?

Engedjék meg, hogy néhány mondatot idézzek az olasz Bagnasco bíboros egyik prédikációjából:

„Napjaink kihívásai láttán a mi kontinensünk dadogni kezd, mivel irányát vesztette és szorong. Irányát veszítette, mivel nem tudja többé, hogy ő maga kicsoda, miután saját kulturális és vallási gyökereitől annyira elszakadt, hogy már szégyelli saját hagyományait, saját szimbólumait, saját rítusait. Vajon csupán egy szomorú kulturális visszalépésről van szó, vagy netán sötét hatalmaknak adózunk? Az elvilágiasodás, profanizálódás olyan vakságot eredményez, ami lehetetlenné teszi, hogy a népek saját szellemiségüket és saját történelmüket értelmezzék. Hová vezeti ez a népeket? A kontinens szorong amiatt is, mert már önmagát is elutasítja, és a globális dialógusban a szokásos, értelmetlen és „korrekt” sablonokon kívül nem tud mondani már semmit. Szó van ugyan értékekről, de melyek ezek? Miben gyökereznek?”

Ezeket a gondolatokat Ferenc pápa szavaival hadd egészítsem ki:

„Miközben kevesek jövedelme hatványozottan növekszik, a többség egyre távolabb kerül e szerencsés kisebbség jólététől. Ez a különbség olyan ideológiákból ered, amelyek védelmezik a piacok feltétlen autonómiáját és a pénzügyi spekulációt. Éppen ezért tagadják az államok ellenőrzési jogát, amelyekre rábízták, hogy őrködjenek a közjó védelme fölött.” (Evangelii gaudium, 56.)

„Olyan információs társadalomban élünk, mely minden megkülönböztetés nélkül adatokkal halmoz el, mindenkit ugyanazon a szinten, s ennek eredményeként abban a pillanatban, amikor erkölcsi kérdések vetődnek fel, félelmetesen felszínessé tesz. Következésképpen olyan nevelésre van szükség, mely megtanít a kritikus gondolkodásra, és felkínálja az értékekben való érlelődés folyamatát” (EG, 64.).

Tudatában vagyok annak, hogy ezekkel az idézetekkel aktuálpolitikai problémákat érintek. Az volna a legfontosabb, hogy visszatérjünk a gyökerekhez, hogy újra fölleljük a kincset, és belássuk, hogy az Isten országa közöttünk van. S hogy mindannyian polgárai vagyunk ennek az Országnak. Nem csupán polgárai, hanem egyúttal felelősei. Polgárai és felelősei az igazságosság, a béke és az öröm országának. Ez az ország sokkal több, mint csupán kultúra, struktúra, tradíció. Ez az ország élet, ez az ország: a jövő. „Jöjjön el a Te Országod!” – imádkozzuk ma is.

Térjetek meg! – mondta Jézus kétezer évvel ezelőtt tanítványainak. Térjetek meg, változzatok meg! – szólt hozzánk, magyarokhoz ezer évvel ezelőtt az Örömhír, aminek hirdetője volt Szent Adalbert, Günter, több más szenttel együtt, akik Szent István révén Boldog Gizellával hozzánk érkeztek.

A magyar író, Márai Sándor több mint 75 évvel ezelőtt írta a következőket:

„Az összeomlásból, mely városaink kapuja előtt rikoltoz, nincs más kivezető út, mint a megújhodott, megtisztult és öntudatos kereszténység. (...) Nem egyházi kérdés ez többé, vagy nemcsak az; túlnőtt egyházak és felekezetek magatartásán és szándékain. Európa megmaradásának feltétele, hogy a keresztény erkölcs, annak legtisztább, legszigorúbb értelmében, megint uralkodni kezdjen a lelkekben, társadalmakban, egyének és osztályok öntudatában. Papok, katonák, írók és nevelők küldetése lesz elhinteni a keresztény erkölcs és műveltség igéit az elvadult Európa gyermekeinek lelkében. Mindaz, ami történt, bizonyítja, hogy nem vagyunk igazi keresztények többé Európában. Kereszténynek lenni annyi, mint műveltnek lenni, igazságosnak lenni, mértéktartónak lenni, felelősnek lenni és tudni azt, hogy a mi országunk nem e világból való.” (Kassai őrjárat. Révai, Bp. 1941.)

Boldog Gizella, Szent István király, könyörögjetek érettünk!

Forrás: Tihanyi Bencés Apátság Facebook-oldala

Fotó: Mihályi Jeromos

Magyar Kurír