Szent Anna-búcsút ünnepeltek Nagyváradon

A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyéből érkezett a nagyváradi orsolyita zárdatemplom idei búcsúünnepségének két vendége: a szerb–magyar határ közelében található Nagybaracska (Bács-Kiskun megye) plébánosa, Szaniszló Tibor, valamint az újmisés Tápai Péter, akit pappá szentelése után keceli segédlelkésznek neveztek ki. A megjelenteket Kiss Albert főesperes-kanonok, várad-olaszi plébános köszöntötte.

Szaniszló Tibor elmélkedésében a nagybaracskai templom egyik oltárképéről beszélt, mely a Szűzanya bemutatását ábrázolja. „Csodálatos ez a festmény – hangsúlyozta –, mert látunk rajta egy papot, a háttérben a jeruzsálemi templomot, egy kicsi lánygyermeket az ég felé emelve és Szent Anna mosolyát.”

A plébános úgy fogalmazott, örvendezzünk annak, hogy Isten Mária kiválasztását örökségül adta nekünk. Ez a kiválasztás ugyanis nem csupán abban mutatkozik meg, hogy „áldott vagy te az asszonyok között”, hanem ott van a szerető édesanyai mosolyban és hitben is, Annáéban, aki a gyermekét Istennek merte ajánlani. Ne gondoljuk azt ugyanis, hogy ez olyan könnyű volt neki, hiszen a női értékrendet akkor se vette számba senki, ahogyan ma sem, Isten kiválasztása azonban, mint örökség, ráragyog erre a kicsiny gyermekre, ahogyan Szent Annára is.

Szaniszló Tibor azt is kiemelte, hogy ez az öröm felelősséggel jár, mert a fékevesztett öröm az Anyaszentegyházban mindig szektásodáshoz vezetett – azonban akkor, amikor az emberek megtanultak együtt örülni annak, amit Isten számukra örökségül adott, az Egyház mindig virágzott.

Ha a kicsiny Mirjám nem tanulta volna meg az édesanyjától és az édesapjától a hit örökségét, és nem tudott volna örülni neki, akkor nem tudott volna igent mondani Istennek – mutatott rá a nagybaracskai plébános, aki szerint ma azért születik olyan kevés papi és szerzetesi hivatás, mert sok mindent tudunk mondani Istennek, de azt nem mondjuk neki: „Igen, Uram!”, mert félünk attól, mi lesz, ha komolyan veszi a kijelentésünket.

Viszont ha tudjuk, mit jelent az, hogy együtt, vele, akkor lehet ugyan, hogy kívül még nem tudunk mosolyogni, de legbelül, a szívünkben ott van már Szent Anna mosolya. A háttérben elrejtve, a kedves, mindenre megtanító mosoly, Jézus nagymamájának a mosolya. Úgy szeretném hallani azt a történetet az örökkévalóságban, hogy Szent Anna találkozott az ő unokájával. És Szent Anna adott valamit az ő unokájának, amitől a mi megváltásunk tökéletes lett, és aminek ő is részesévé vált – fogalmazott Szaniszló Tibor.

Forrás és fotó: Erdon.ro

Magyar Kurír