Aranymiséjét ünnepelte a gyulafehérvári szemináriumban Tamás József segédpüspök

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

András István rektor a szentmise előtt köszöntötte a jubiláló főpásztort. Kiemelte az ünnep kettős lényegét, hiszen Jézus mennybemenetelét és a püspök aranymiséjét együtt ünnepelhetik, és e kettő kulcsszava a hála lehetne: „Hála azért, hogy Isten kiválasztott, hogy örömhírét hirdessük, ugyanakkor hála egymásért, hogy Isten egymás mellé rendelt és életünk folyamán vezet.”

Bevezetőjében Tamás József segédpüspök elmondta: öröm számára, hogy abban a kápolnában is bemutathatja aranymiséjét, ahol nevelkedett, és ahol 18 évig szolgált a kispapok lelkivezetőjeként, és amely kápolna a szívéhez nőtt. A szentmisét a kispapokért ajánlotta, hogy Isten megerősítse őket hivatásukban és hogy ők is mindannyian megérjék papként ezt a szép évfordulót.

Prédikációjában a papságról és saját hivatásáról elmélkedve a püspök elmondta: Szent II. János Pál pápa szavaival ajándéknak és titoknak érzi a papságát, hivatását.

A latin sacerdos szó szent ajándékot jelent; a papságban ajándékká kell lenni Isten és az ő népe számára – emlékeztetett a jubiláns, majd hivatástörténetével kapcsolatban arról beszélt, hogy nem tudja konkrét alkalomhoz kötni a meghívását; véletlenül talált rá a kincsre, akár a Jézus példabeszédéből ismert földműves ember.

A papok eszközök kell hogy legyenek Isten kezében, aki meghívja és megáldja őket. Isten megáldja azokat, akiket kiválaszt, szeretné, ha áldássá válnánk az ő népének, és nem átokká – fogalmazott Tamás József püspök. Azt kívánta a kispapoknak, hogy érezzék át a megajándékozottságot, és abban legyenek áldássá.

A szentmise után az Erdélyi Magyar Egyházirodalmi Iskola tartott ünnepi kerekasztal-beszélgetést. A kispapok nevében Fülöp Szabolcs elnök köszöntötte az ünnepeltet. Elmondta, hogy az ötvenedik év a Szentírásban a nyugalom és a pihenés ideje, így az aranymise is megállásra, hálaadásra késztet, a meghívó, elfogadó és megtartó szeretet ünnepére.

A kispapok kérdéseket intézték püspökükhöz, aki megszokott humorával és közvetlenségével, néha elcsukló hangon osztotta meg emlékeit, gyermekkorától a segédpüspökké való kinevezéséig.

A beszélgetés végén a szeminaristák egy képkollázst ajándékoztak Tamás Józsefnek, aki az évforduló alkalmából a prédikációiból szerkesztett kötettel viszonozta az ajándékot.

A jubiláló József püspök zárszóként elmondta, hogy amikor spirituális lett, úgy megszokta, hogy mindennap imádkozik kispapjaiért, hogy segédpüspökként sem feledkezik meg erről: mindig imádkozik kispapjaiért, hogy növekedjenek és erősödjenek hivatásukban.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Mester Arnold

Magyar Kurír