A hálaadó szentmise homíliáját maga az ünnepelt mondta, aki egy személyes élményét is megosztotta jelen lévő családtagjaival, rokonaival és a hívekkel: „Negyven éve, röviddel szentelésem előtt egy kolostorban voltam lelkigyakorlaton. Körülbelül két-három éves küzdelmes időszak állt mögöttem, melyben sokat szenvedtem. Egyik délután kimentem a kolostor parkjába, és egyszerre ragyogott fel bennem belső fényként, örömmel és világossággal összekötve éppen a mai evangéliumi rész. Egyáltalán nem gondoltam rá, »kívülről« jött belém, tiszta ajándék, kegyelem volt. Hangtalanul kiáltottam magamban: megtaláltam a kincset, megtaláltam a kincset… Ez a kincs Isten, érte érdemes mindent odaadni. Csak áradt belőlem a túlcsorduló öröm… Természetesen minden embernek Ő a kincs, de olyan jó volt ezt így megélni!”
Az ünnepelt a Fokoláre mozgalom elkötelezettje fiatalkora óta, így Isten iránti háláját is egy Chiara Lubich-gondolattal fogalmazta meg, amelyet egyik unokaöccse, Gyuris Csaba felesége, Kata tolmácsolt a jelenlévőknek. Az egyházközség nevében Kovács Oszkár, az egyháztanács elnöke köszöntötte Gyuris Lászlót.
A szentmise után a székesegyház plébánosa híveit kiflivel vendégelte meg, majd valamennyi jelenlévőt emlékképpel ajándékozott meg a negyvenéves jubileum emlékére és az egybetartozás jeleként.
Forrás és fotó: Nagybecskereki Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria