„Vászonjézus” – Jézus élete Lukács evangéliuma alapján

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A John Heyman producer nevével fémjelzett film Lukács evangéliuma alapján készült, noha a mottót János evangéliumából választották az alkotók: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (3,16).

A filmben megjelenített Megváltó jellemének alaptónusa a szelíd, méltóságteljes derű, mindenkihez szeretettel közelít, de ha tapasztalja, hogy kigúnyolják, vagy ellenségesen fogadják, haragos is tud lenni. Az egyik jelenetben egy zöld tisztáson kereskedők kínálják portékáikat, farizeusok és írástudók társalognak egymással. Jézus a szeretetről és az irgalomról beszél, meg akar ölelni egy farizeust, aki azonban elutasítása jeléül elhúzódik tőle és odébb megy. Amikor pedig Jézus a békességet és az igazságosságot hirdeti, egy másik farizeus gúnyosan felröhög. Jézus ekkor haragosan szórja szidalmait a gazdagokra: „De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat! Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok!” (6,24–25)

A rendezők az evangéliumi jelenetek többségét a hagyományos képi archetípusok alapján ábrázolják. Így az angyali üdvözletkor (1,26–38) Mária arca ragyog a fényben, az angyal pedig egész testében látszik, mintha egy klasszikus templomi mozaik elevenedne meg. Jézus megkísértésekor (4,1–13) a gonosz kígyó képében tekereg, a szél ereje viharos, és totálképben tárul elénk az egész világot jelképező látomás.

A film az utolsó vacsorát ábrázoló jelenetnél válik igazán drámaivá. A hangulat feszült, benne van a levegőben, hogy sorsfordító események következnek, de hogy mi lesz az, egyelőre titok a tanítványok előtt, csak érzik, hogy holnap minden másképp lesz, mint ma, és ők is másmilyen emberek lesznek. Jézusból komoly méltóságtudat sugárzik, tisztában van küldetésének egyedülálló rendkívüliségével, de szelíd tekintetében ott vibrál a várakozás feszültsége is. A rendező érzékelteti Jézus elszántságát, hogy véghezviszi küldetését, feláldozza magát az emberiség bűneiért, de van benne félelem a ráváró szenvedések miatt. Az evangélium szerint Jézus közli tanítványaival, hogy egyikőjük elárulja. Majd azt mondja Péternek: „Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve megerősítsd testvéreidet.” Ő erre azt mondta neki: „Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni!” De Jézus azt felelte: „Mondom neked, Péter: mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem” (22,31–34). A filmben, amikor Jézus közli Péterrel, hogy háromszor meg fogja tagadni, Péter rémülten néz Jézusra, mintha szembesülne önmaga gyengeségével, s ledöbbenne attól, hogy Mestere ennyire ismeri lelkének legrejtettebb titkait is, a mélységben megbúvó félelmeit, gyávaságát, kétségeit.

Röviden, de nagy drámai erővel van ábrázolva Jézus passiója, kezdve a zsidó főtanács előtti kihallgatástól. Jézust többször is durván bántalmazzák, még Heródes Antipász is megvereti. A negyedes fejedelem itt nem pojácaként van ábrázolva, hanem öntelt zsarnokként, aki kíméletlenül megtorolja a vele szembeni legkisebb ellenszegülést is. Hozzá hasonlóan kegyetlen jellem Pilátus helytartó, kövér, elpuhult figura, akiről elhisszük, hogy szívfájdalom nélkül mészároltatott le békés galileaiakat, áldozathozatal közben, ahogy azt az evangélium írja (13,1).

Drámaian van bemutatva a keresztút is, Jézust szadista élvezettel verik, gúnyolják a katonák. Jézus imbolyog a kereszt súlya alatt, rettentően szenved, láthatóan ereje végére ért. A tömeg megosztott, egy részük jajong, aggódik Jézusért, hogy a pokróc lelkületű katonák agyonverik, a többség viszont megvadulva a vér látványától őrjöngve szidalmazza őt. A tömeg között elvegyülve, a háttérben feltűnik Júdás döbbent arca, mintha ekkor ébredne rá, hogy mit cselekedett.

A feltámadás hírét Mária Magdolna viszi el a hitetlenkedő tanítványoknak. Ekkor a Mesterét háromszor megtagadó Péter, mintha elhordozhatatlanul súlyos teher alól szabadulna fel hirtelen, rohanni kezd, szinte repül az üres sírbarlang felé.

A film Jézus mennybemenetelével ér véget. Ez a képi toposzok, hagyományok szerint történik: Jézus egy hegy tetején áll, a tanítványok kört alkotva ülnek a zöld tisztáson, tekintetüket az égre emelve imádkoznak. Arcuk átszellemült, Jézusé pedig mosolygós, boldogságtól sugárzó.

Peter Sykes és John Krish jelentős részben didaktikus eszközökkel vitték filmre Lukács evangéliumát. Ez néha ugyan zavaró, de nem bántóan, mivel mindvégig érezzük a filmben az evangélium lelkiségét, a középkori festményekre emlékeztető képi megoldások, az érzelmeinket felkavaró zene és a sokrétű színészi alakítások révén.

* * *

A vetítést követően Fekete Ágnes református lelkész és két esztéta, Lázár Kovács Ákos és Gelencsér Gábor egyetemi docensek beszélgettek a filmről. Mindhárman lesújtóan nyilatkoztak róla. Fekete Ágnes vontatottnak találta, amely nem szólítja meg a lelkünket. Lázár Kovács Ákos szerint a filmművészet azon irányzatához tartozik, amely túlságosan bízik abban, hogy a szentírási szövegek üzenetei önmagukban is elég erősek, művészileg nem kell semmit hozzátenni. „Attól azonban, hogy egy film főhőse Jézus, még nem következik automatikusan a magas esztétikai színvonal. A fiatalok pedig csak unatkoznának, nevetnének ennek a filmnek a láttán” – tette hozzá. Gelencsér Gábor fontosnak tartja a hitet, de kiemelte, hogy lényeges a művészi érzék jelenléte is, amely ebből a filmből szinte teljesen hiányzik. Azt azonban elismerte, hogy van létjogosultsága a bibliai, evangéliumi történetek ilyen típusú feldolgozásának is.

A hozzászólók közül egy nagymama, aki két unokájával érkezett a vetítésre, védelmébe vette a filmet. Szerinte a szerzők nem törekedtek másra, mint hogy hűen az evangéliumhoz filmre vigyék Jézus életét. Ezért nem lehet számon kérni tőlük azt, amire ők nem is törekedtek. A két unokának például tetszett a feldolgozás. Egy másik hozzászóló arra emlékeztette Lázár Kovács Ákost, hogy néhány héttel ezelőtt Pasolini Máté evangéliuma című filmjével kapcsolatban ugyancsak azt mondta, hogy azon a mai fiatalok csak nevetnének és unatkoznának. Pedig az olasz rendező magas színvonalú művészfilmet alkotott Jézus történetéből. Mégis, hogyan lehet akkor megszólítani a fiatalokat? Az egyetemi docens azt válaszolta: ez korunk filmeseinek a feladata, ki kell találni a „média-Jézust” úgy, hogy közben ne sérüljön az evangélium üzenete. Azt, hogy miképpen lehet ezt megvalósítani, a jövő nagy kérdése.

Fotó: imdb.com; Hojdák Kristóf​/Párbeszéd Háza

Bodnár Dániel/Magyar Kurír