18. századi kéziratos kántor- és zarándokkönyvet mutattak be Kalocsán

Romsics Imre, a helyi Viski Károly Múzeum igazgatója elmondta: Molnár János kéziratos, horvát nyelvű énekeskönyvét a kalocsai múzeum dokumentációs gyűjteményében őrzik. A füzet lapjait nagy valószínűséggel 1790 októbere és 1796 áprilisa között kötötték be, ezután kezdték el vezetni. A mára lapjaira hullott, elázott és elszíneződött, húsz centiméter magas és ennél valamivel keskenyebb füzet oldalait – az írást segítendő – ceruzával vonalazták meg. A 212 oldalas énekeskönyvet elsőként vezető Molnár János borítóra írt feljegyzése ugyan magyar, de a benne szereplő több mint hatvan éneket és szöveget már horvát nyelven írták.

„Molnár János énekös könyvecköje. Ha el talál vesni, visa atgyanak néki, mert ha nem agyak néki nagy bűntetés kap. Ezen alul iratot kelt március 13.” – olvasható a füzet elején, amelyben három kézírás különíthető el egymástól. Az utolsó bejegyzések az 1870-es évek elejéről származnak.

A múzeumigazgató szerint az énekeskönyv a család tagjai között öröklődhetett. A feltehetően templomban és búcsújáráskor használt füzet énekei között 13. századi gyökerű szövegemlékek is felfedezhetők, de eredetük pontos meghatározásához sokkal hosszabb kutatásra lenne szükség – tette hozzá Romsics Imre.

Miként a könyvecske eredetéről, a múzeumba kerüléséről is keveset lehet tudni. A kalocsai Viski Károly Múzeum előző igazgatója, Bárth János néprajzkutató és történész a 1970-es években a hajósi és vodicai (Máriakönnye-kegyhely) búcsújárásokat kutatta. Publikációja készítésekor imakönyvek gyűjtésébe is kezdett. Feltehetően egy bátyai káplántól jutott hozzá a füzethez, amely egy 1858-ban Kalocsán nyomtatott horvát nyelvű énekeskönyvvel volt összefűzve.

A Molnár János énekös könyvecköje. Bátyai kéziratos kántor- és zarándokkönyv címmel megjelent hasonmás kötetben az olvashatóság miatt valamennyi szöveget legépelték, majd le is fordították. A most megjelent könyv azonban tartalmazza az eredeti füzet egyes oldalainak fotókópiáit is, Horváth Sándor, a szombathelyi Savaria Múzeum néprajzkutatójának tanulmányát, valamint Vulić Sanja zágrábi nyelvész hat-hét énekről szóló értekezését.

Romsics Imre múzeumigazgató emlékeztetett, hogy a sajátos archaikus szigetet képező, római katolikus vallásukat mélyen őrző horvát népcsoport tagjai a 16. században települtek át Szlavóniából Magyarországra. A 18. században elterjedt, általuk is elfogadott névvel illetett rácok (vagyis „katolikus rácok” – a szintén rácoknak nevezett ortodox szerbektől való megkülönböztetésre – a szerk.) Kalocsa környékén élnek. A csoport tagjai közül a horvát nyelvet már csak nagyon kevesen beszélik, így a most megjelent énekeskönyv a helyiek fontos nyelvemlékévé is lehet.

Forrás: MTI

Fotó: Facebook/Viski Károly Múzeum, Kalocsa

Magyar Kurír