A bűntől az irgalmas szeretetig – Folytatódik a Párbeszéd Háza Bresson-filmklubja Jelenits atyával

A Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének alaphelyzetét és motívumait idéző film főhőse, Michel meggyőződésből lett zsebmetsző. Szerinte vannak emberek, akiknek szabad megszegniük a törvényt, s ő maga is ilyen. Barátnője, Jeanne – aki ápolja Michel halálos beteg édesanyját – és egy rendőrfelügyelő hiába próbálja az ellenkezőjéről meggyőzni; ügyessége folytán a rendőrségnek sehogy sem sikerül tetten érnie. Amikor két cinkostársát letartóztatják, Michel átmenetileg elhagyja Párizst. Visszatérvén újra találkozik Jeanne-nal, akinek közben Michel barátjától, Jacques-tól született gyermeke. Michel elhatározza, hogy anyagilag segíteni fogja Jeanne-t és a gyermekét, ezért újra lopni kezd, de ezúttal elfogják. A börtönben Jeanne többször is meglátogatja, s Michel ekkor ébred rá, hogy szereti: „Ó, Jeanne, milyen szörnyű utat kellett megjárnom, hogy eljussak hozzád” – mondja a lánynak a film megrendítő zárójelenetében.

A vetítés után Jelenits István piarista szerzetes, író, tanár és Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a Párbeszéd Házának igazgatója elemezték a filmet. Utóbbi emlékeztetett rá, hogy az alkotást az előző nap kezdődött Ars Sacra Fesztivál keretében vetítették. A fesztivál jelszava idén Jeremiást idézi: „Reményt és jövőt adok nektek” (29,11). Ez harmonizál a filmmel, amelynek végén a címszereplő Michel a Jeanne iránt érzett szerelmének hatására lelkileg megtisztul, s így remény van arra, hogy új alapokra helyezi az életét.

Jelenits István kifejtette: Michel valódi indítékai, hogy miért lesz zsebtolvaj, nem derülnek ki. Nem a szegénység taszítja bűnbe, nem is valami szörnyű csapás, hanem a kalandvágy. Vallja, hogy a zseninek, ahelyett, hogy nyomorultul tengetné az életét, bizonyos esetben megengedett, hogy megszegje a törvényt. A nyomozó, aki természetesen nem ért egyet ezzel, kezdettől figyelemmel kíséri őt. Nem a rend szigorú őreként, hanem érdeklődésből, lélektani indítékból, bizonyos tiszteletet érez Michel iránt, nem csupán leleplezni akarja, hanem megérteni, hogy miért lépett a bűn útjára.

Jelenits atya kitért Michelnek a halálos beteg édesanyjával való kapcsolatára is. Emlékeztetett: szereti őt, de kerüli, mert nem akarja, hogy ez a szeretet megakadályozza a kaland végigvitelében, amelyhez teljes függetlenségre, szabadságvágyra van szüksége. Michel számára ugyanis a zsebtolvajlás szenvedély, már-már őrület, játék, amelynek élvezi izgalmát, szédületét – ez emeli ki a banális lét unalmából.

Ennek egyetlen feloldása a szerelem. Michel szenvedélyes természete ekkor is megmutatkozik, hiszen amikor beleszeret Jeanne-ba, ez az érzés teljesen betölti a szívét, minden másodlagos lesz számára. És bár a rácsok mögé kerül, a szeretet révén ekkor lesz valóban szabad. Anyját még nem, de a lányt és gyermekét már vállalja. Események láncolatán át jutott el idáig, melyek mögött mindvégig ott volt Isten – tette hozzá Jelenits István.

Sajgó Szabolcs arra hívta fel a figyelmet, hogy a filmben nem egyértelmű a jó és a rossz jelenléte, hiszen sokáig úgy látszott, hogy Michel ellenpontja a barátja, Jacques, aki azonban elhagyja gyermeke anyját, Jeanne-t. A bűnös Michel vállalja mindkettőjüket, tehát azt is, hogy más gyermekét neveli, gondoskodik róla. Sajgó Szabolcs a nyomozó alakját elemezve úgy fogalmazott: ő testesíti meg Isten pedagógiáját. Egyértelműen elutasítja, hogy a rendkívüli – vagy magukat annak tartó – emberek bűnözhetnek, átléphetik az erkölcsi korlátokat, és azt is, hogy erre csak a kezdeti lépésekhez van szükség, vagyis addig, amíg egzisztenciálisan rendbe jönnek, hogy aztán a társadalom hasznos tagjai lehessenek. A nyomozó tapasztalata alapján állítja, hogy a tudatosan bűnöző személy nem hagyja abba a lopást akkor sem, ha már biztosított az egzisztenciája, és nem létezik hasznos, jótékony rabló. Az erkölcsi törvényeket senki nem hághatja át büntetlenül, anélkül, hogy a lelkében kárt ne szenvedne. Michel ebből a lelki alapállásból jut el a szeretetig, amikor már csak a másik ember számít.

Sajgó Szabolcs a nézőket is megkérdezte, mi ragadta meg őket legjobban a filmben. Voltak, akik egyetlen szóban fogalmazták meg a lényeget: lelkiismeret-furdalás… lelki megtisztulás… naivitás és tisztaság… részvét. Másokat az ragadott meg, hogy a bűnt elkövető, de azzal egy idő után szembenéző ember micsoda lelki tortúrákon megy keresztül. Az egyik hozzászóló pedig kiemelte: a Michel édesanyját ápoló Jeanne azt mondta a fiúnak, hogy nem hisz semmiben. Michel valóban elzárkózott a saját anyjától is, csak a halálos ágyánál volt ott, és a temetésén. Később azonban, amikor újra találkozott Jeanne-nal és a kisgyermekével, megérinti szívét az irgalmas szeretet, felébred benne a felelősség mások sorsa iránt és ez valóban reményt adhat a jövőjére nézve.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír