A középkori zarándokok is szerették a szuveníreket

Ma is nehezen állunk ellen külföldön a szuvenírboltok csábításának, hiszen milyen jó lesz majd otthon visszaemlékezni az útra, valahányszor meglátjuk ezt a hűtőmágnest – ezzel nagyjából ugyanígy voltak középkori elődjeink is, akik zarándokok voltak, nem turisták.

Ők a ruhájukon hordták az utak emlékeit, jelezve, hogy ellátogattak erre és erre a szent helyre, és talán még a szent relikviák jelenlétében nyert kegyelmekből is tudnak közvetíteni valamit az otthoniaknak. A szuvenírárusítás emellett védelmet jelentett a szent helyeknek: így talán egy fokkal kevesebb ereklyét csentek el a zarándokok.

A legkorábbi zarándokjelvényeknek azokat a kagylókat tekintik, amelyeket a Szent Jakab-zarándokúton szedtek föl a Santiago de Compostelába tartó zarándokok a 14–15. században. A zarándokjelvény-ipar virágzásnak indult, miután egyre népszerűbbek lettek a szentföldi zarándoklatok és az európai katolikus kegyhelyek.

A zarándokhelyeken árusított jelvények és melltűk többsége olcsó ólomöntvény volt, melyet a külső ruházaton, fejfedőn vagy a nyakban viseltek; tűvel vagy kapoccsal rögzítették, illetve rávarrták a ruhára. A Középkori zarándoklatok enciklopédiája (Encyclopedia of Medieval Pilgrimage) szerint a legnépszerűbb szent helyek és kegyhelyek: Canterbury, Santiago de Compostela, Köln, Rocamadour és Jeruzsálem évente mintegy százezer jelvényt értékesítettek.

A legfelső, cikkindító képen látható zarándokjelvényen Szent György éppen legyőzi a sárkányt, hogy megszabadítson egy hölgyet. Valószínűleg egy windsori zarándoklat alkalmával vásárolták – ott őrizték ugyanis Anglia védőszentjének néhány ereklyéjét (több különös relikvia, például egy állítólag Mária tejét tartalmazó kristálytartó társaságában).

Ez a Becket Szent Tamást ábrázoló ónjelvény a canterburyi székesegyházban található, a szent fejereklyéjét őrző ereklyetartót ábrázolja; valószínűleg a 14. században készült. Valaki olyan hordhatta, aki a Chaucer Canterbury mesék című művéből ismert zarándokokhoz hasonlóan eljutott a kegyhelyre. Becket Szent Tamást, Canterbury érsekét 1170-ben gyilkolták meg.

A fenti képen látható kagylóforma természetesen a Szent Jakab-útról származik. Az ólomöntvények kora előtt ilyen kis korsószerű tartókban vagy üvegcsékben vitték haza a zarándokok a szenteltvizet. Az észak-spanyol partokon nagy számban található fésűskagyló Compostela szimbólumává vált.

A Szent Péter és Szent Pál arcmását ábrázoló, ólomból öntött zarándokjelvény 1200 és 1325 között készülhetett; az angliai Norfolkban találták. Valószínűleg egy római zarándoklat emlékét őrizte.

Ez a 13–14. századra datálható kis kereszt feltehetően Szent Cuthbert mellkeresztjének mintájára készült; az angliai Durham-székesegyház közelében találták, és a szenthez kötődő kegyhelyről hozhatták.

Kicsit későbbi, 15. századi ez az Amiens-ben talált sárgaréz zarándokjelvény, melyen Veronika tartja kezében a kendőt Krisztus képmásával. Azt feltételezik, hogy az emléktárgy Rómában készült, ahol nagy tisztelet övezett egy Veronika kendőjének tartott ereklyét.

És végül ez a 15. századi angol ólomöntvény Szent Mihályt ábrázolja, amint végez az ördöggel; a hátán lévő kis fület lehetett felvarrni a ruhára.

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás: Aleteia.org

Fotó: British Museum (CC BY-NC-SA 4.0); Portable Antiquities Scheme

Magyar Kurír