A szegedi ferencesek széljegyzetei is megtekinthetők az új ősnyomtatvány-kiállításon

Kultúra – 2017. április 25., kedd | 19:03

A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Klebelsberg Könyvtárának ősnyomtatványaiból nyílt kiállítás április 24-én. A német nyomdászmesterek által készített kötetek közül többnek magyar a szerzője, az egyikben szereplő lapszéli jegyzetek pedig a „szögedi” írásbeliség legrégebbi emlékei.

Keveházi Katalin, a könyvtár főigazgatója a tárlat megnyitóján elmondta, a kiállított kötetek Európa korabeli nagy nyomdáiban készültek, és közülük tizenegy egészen hamar elkerült Szegedre, az alsóvárosi ferencesek középkori alapítású bibliotékájába.

A szakember kitért arra is, hogy a kutatásokból kiderül, a 15. század végén Magyarországon mindent olvastak, amit a kor Európájában lehetett és érdemes volt.

A kiállítás katalógusa szerint bár a szegedi egyetem könyvtára nincs még százesztendős – az elődintézmény, a kolozsvári universitas gazdag bibliotékája az első világháborút lezáró békekötést követően Erdélyben maradt – régikönyv-állománya országosan is jelentős. A legtöbb muzeális kötet 1949 és 1952 között a főúri és egyházi gyűjtemények államosítása során került a könyvtárba.

A tárlat látogatói megismerhetik az egyetemi könyvtár legrégebbi nyomtatványát, egy 1476-ban Velencében megjelent bibliát, két német mester, Franz Renner és Nicolaus von Frankfurt munkáját. A klasszikus szerzők művei és a ferences barátok munkáját segítő bibliamagyarázatok mellett a kiállított kötetek között szerepel Thuróczy János Chronica Hungarorum című műve, amelynek első kiadása 1488-ban készült Brünnben.

Az egyik legérdekesebb kötet pedig Bartholomaeus Anglicus De proprietatibus rerum című műve, amely még a 15. században, nem sokkal a nyomtatott változat 1483-as nürnbergi megjelenése után érkezhetett Szegedre. Az 1230 és 1240 között összeállított könyv a teológia, a filozófia, az orvostudomány, az asztronómia, a kronológia, az állat- és növénytan, a földrajz és ásványtan alapjait foglalja össze tizenkilenc fejezetben. Ez volt a középkor első nagyszabású tudományos enciklopédiája, amely elsőként összegezte a kevéssel korábban latinra fordított görög, arab és zsidó természettudósok, orvosok munkáit. A kötetben a lapszéleken a szegedi ferencesek magyar nyelvű – az ö-ző tájszólást tükröző – jegyzetei olvashatók. Ezek többnyire a latin szövegek fordításai, a növények és ásványok gyógyító hatásaival foglalkoznak. A feljegyzések a barátok természettudományos és orvosi érdeklődéséről vallanak, mivel a török által meghódított területeken a ferencesek a hívek orvosi ellátását is biztosították.

Forrás: MTI

Fotó: Közelben.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria