A tejjel-mézzel folyó Kánaánról – Gerlachfalvy Réka gasztroblogger előadása a bibliai ételekről

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Azt tudtam, hogy léteznek az „e-világban” bloggerek. Azt is tudni véltem, hogy vannak közöttük gasztrobloggerek, de bevallom, csupán sejtéseim voltak arról, hogy mivel foglalkoznak, soha nem kerestem fel ilyen oldalakat. Néha egy-egy receptet próbáltam az internetről megtudni, de tíz hasonló elolvasása után végül egy tizenegyedik féle módon készítettem el a hőn vágyott ételt. Ilyen tudás birtokában kezdtem hallgatni Gerlachfalvy Rékát, aki kilenc éve foglalkozik gasztronómiával, dolgozott különböző újságoknál, jelenleg pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teológiai Karán szerzi második diplomáját.

Köleséri Sándor színművész, aki a kávézó programjait is szervezi, röviden köszöntötte a megjelenteket, beszélt a több mint két éve megnyílt bár történetéről, illetve levetített egy néhány perces filmet, amelyben a fogyatékkal élők beszélnek arról, milyen fontos számukra az ottani munka, s mennyi örömöt kapnak a vendégektől, és adhatnak nekik ők is.

Gerlachfalvy Réka képekkel kísért előadásában az ószövetségi zsidóság és a Krisztus korában élők ételeiről, a Szentföldön termő élelmiszerekről beszélt. Izrael földjén is négy évszakot lehet megkülönböztetni, ám azok jóval melegebbek, mint Magyarországon, a csapadék pedig jóval kevesebb. Télen ott mindig megtermett a hagyma, tavasszal betakarították az árpát, nyáron a búzát, de a szőlő és a füge érése is ekkorra esik; ősszel érik a gránátalma, a datolya és az aszú szőlő is. Az árpa aratása a peszah, húsvét idejére, míg a búza betakarítása a „hetek ünnepére”, azaz pünkösdre esett.

Az előadótól megtudtuk azt is, hogy például a sok vizet szerető datolyapálma Jerikó környékén termett – ennek ágaival köszöntötték Jézust, amikor bevonult Jeruzsálembe. Mivel a pálmalevél a gerinchez hasonlít, ezért az egyenességet, gerincességet szimbolizálta a kor zsidóságánál. Tejet – elsősorban a kecskéét – és a belőle készült sajtokat Júdeában lehetett megtalálni; az olívaolaj alapanyaga, az olajbogyó pedig Galilea, Júdea és Szamaria vidékének olajfáiról származott.

A zsidóság étkezési szokásaival, szabályaival kapcsolatban talán mindenkinek a kóser étel jut eszébe. Tilos volt a sertést, a tevét, a nyulat, a rákot fogyasztani, de még olyan egzotikus alapanyagokról is rendelkeztek, mint a sas és a denevér, ami szintén tiltott volt. Kósernek számított viszont a juh, a gazella, a szarvasmarha és kecske húsa – természetesen a megfelelő feldolgozás után.

Böjtöt már a zsidók is tartottak. Nagy veszély – például háború – előtt közösségi böjtöt tartottak, amit szigorúan vettek a jom kippurra, az engesztelés napjára való felkészülés idején is.

A kenyérgabona megőrlése komoly munkának számított, egy család napi lisztadagjának előállítása órákba tellett. A kenyér, illetve a liszt olyan fontos volt az ószövetségi ember számára, hogy a vagyonelkobzás a gabonaőrlőre nem vonatkozott, azt meghagyták tulajdonosának.

Gerlachfalvy Réka arról is szólt, hogy a Galileai-tóban tizennyolc halfaj él, melyeket a tó környékén frissen elkészítve, illetve szárítva fogyasztottak, esetleg holt-tengeri sóban tartósítottak. Érdekességként említette meg a gasztroblogger, hogy a halat sokszor szárított állati trágya parazsán sütötték meg, míg Jézus – a Szentírás szerint – szén parazsán tette ezt.

A zsidók hosszú ideig csak a vörösbort ismerték. A szőlőt lábbal taposták, ahogy az olajbogyót is, hogy kisajtolják levét. A bor ízét gyakran próbálták módosítani különböző fűszerekkel. Bár Izrael földjét a Biblia tizenhétszer nevezi tejjel-mézzel folyó Kánaánnak, a föld termésének minden részét meg kellett becsülni, hasznosítani kellett. Így volt ez az olajfával is. Szárított magjával fűtöttek, törzséből eszközöket készítettek.

A Biblia beszél a fűszerekről is. A mai kor embere is használja a babért, a fahéjat, de az ókori zsidóság az előbbit díszítésre, az utóbbit pedig illatosításra alkalmazta csupán. A fűszerek királynőjének is nevezett sáfrányt azonban nagyon szerették. A fűszereket arra is használták, hogy a melegben kicsit megromlott élelmiszer illatát elnyomják. Olvasható a Bibliában, hogy kedveltek voltak a hüvelyesek, ugyanígy a cukkini, a padlizsán és a fokhagyma is.

Gerlachfalvy Réka egy asztalkára többet is kitett az említett ételek, fűszerek, sajtok közül, melyeket az előadás után mindenki igyekezett először lefotózni, majd megkóstolni, végül elfogyasztani.

Fotó: Bókay László

Bókay László/Magyar Kurír

Magyar Kurír