Aki a szegénységet reménnyé alakította – Dokumentumfilm készült egy lazarista misszionáriusról

Van, aki „harcos szentnek” vagy a „csodák emberének” nevezi Paolo Pedro Opeka atyát. A szenvedők iránti szeretetéről szóló történet körbejárja a földet; elviszi a hit és Krisztus arcának erejét a világ perifériáira. A lazarista misszionárius szlovén származású, de Argentínában született 1948-ban.

1975-ben került Madagaszkárra, ahol megismerte a szeméttelep mellett élő emberek ezreinek tragikus sorsát és kétségbeesettségét. A szerzetes nem fogadta el ezt a helyzetet: a gyengék mellé állt, és különböző projekteket indított útjára, többek között a „remény városa, Akamasoa” kezdeményezést. Az „akamasoa” madagaszkári nyelven „jó barát”-ot jelent. A sziget fővárosában, Antananarivóban nemcsak szemét van, amelynek turkálásából próbálnak megélni sokan, hanem egy kőhegy is magasodik.

Pedro atya volt az első kőműves, aki murvává törte a kemény követ, hogy azt építkezésre lehessen használni. Ezzel továbbadta azt a mesterséget, amelyet apjától tanult, a kőművességet ˜– valamint a reményt. Több mint 23 ezer ember, aki egykor szemétturkálásból élt, ma falvakban lakik, ahol biztosítva van számukra az orvosi ellátás, gyermekeiknek az óvoda és az iskola, illetve parkok veszik körül a házakat.

A lazarista szerzetes történetét dokumentumfilmben dolgozták fel, amelyet most a Vatikánban is bemutattak. A rendezvényt Szlovénia szentszéki nagykövetsége és a Szlovén Köztársaság Kulturális Minisztériuma szervezte. Jože Možina, a film rendezője – Pedro Opeka életéhez méltóan – az emberi méltóságra és az újjászületésre helyezte a hangsúlyt, nem a szenvedésre és a pusztulásra, ahogy az gyakran történik.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír