Akiket Isten hívott csatára – Fogolysorsok a világháborúkban

2018. március 4. vasárnap 18:03

Máig kevesekben tudatosult: a világháborúk legtöbb magyart érintő csapása a hadifogság volt. Egymillió körülire tehető a fogságba vetettek száma (beleértve a katonákkal együtt elhurcolt civileket is), így átlagosan minden második magyar család közvetlenül érintett volt az apa vagy a fiú(k) révén.

Osztrák-magyar hadifoglyok Oroszországban – Gorszkij, 1915
Fényképezte: Szergej Mihajlovics Prokugyin

Az Akiket Isten kihívott csatára  a leghitelesebb tanúk, negyvenöt egykori hadifogoly szavával szól a fogságról. A könyv anyaga az Országút Társulat 2016-os pályázatára gyűlt össze. A kötet vállalása a 20. századot tekintve egyetemes: mindkét „nagy háború” valamennyi magyar hadifoglyára kiterjedt (a határon túlról leginkább Erdélyből érkeztek írások). S ez jelenti az egyik különlegességét, az összehasonlítás lehetőségét: egymáshoz közel kaptak helyet benne a nyugati és a keleti hadifogolytáborokat elszenvedett emberek élményei, mindössze néhány oldalnyi távolságra a két világháború – a valóságban egymástól világokra lévő – fogolyélete. A kötetet az idő (a háború), s azon belül a fogva tartó nemzet(köz)isége szerinti tagolás jellemzi, a forrásokat pedig jellegük szerinti csoportosításban tette közzé a kiadó. Így az eseményekről a leghitelesebben tanúskodó naplókat a gyakran félszázadnyi távolságból visszatekintő emlékezések követik, végül pedig az emlékezések emlékei következnek: a mások (családtagok, ismerősök) által hallott és leírt történések. Naplóból tíz is összegyűlt, s közülük öt szovjet fogságban íródott, ami nagy meglepetés, hiszen az orosz katonák állandó zabrálásai (fosztogatásai), s kivált a hazaindulás előtti motozások miatt ezek megmaradására szinte egyáltalán nem volt esély. A szöveghűen közölt naplók a kötetnek mintegy a felét teszik ki, s a mindennapokban gyökerező realitásuk értéke felbecsülhetetlen. „Nincs már ceruzám alig tudom már fogni, olyan kicsi.” „Politikai tárgyu előadásra 12–14 öreg trotyák megy és alszik.” Két naplóíró utóbb a visszaemlékezéseit is megírta, s ezekből úgy tűnik, volt, ami a naplóból épp a mindennapisága miatt maradhatott ki. Értéket képviselnek a múló beszélgetésekből mások által megmentett emlékek is – ezekben látni kell a családok hűségét, őseik iránti tiszteletét. A beküldők özvegyek, gyermekek, unokák, ükunokák.

A hadifogságról számos séma él a köztudatban. Tudhatunk-e meg újat? Aki e drámához közel hajol, az megérti: e több milliónyi elszenvedett évnek sosem lehet a végére jutni. A negyvenöt hadifogoly vallomása sem ugyanazon események recitálása. Ahogy az előszó is hangsúlyozza, minden fogoly sorsa, nézőpontja, elbeszélésmódja egyedi. A hadifogság életre szóló tapasztalat, sors volt. Végletes megpróbáltatás, amelyben mégis akadtak fogódzók: közösség, barátság, humor, lelemény. S mindezek fölött – vagy inkább mindezeket összefogva, kiegészítve és felemelve – a hit. A barakk folyosóján vagy egyik zugában mondott mise közösség a táborbeli közösségen túl legénység és tisztek között, magyar és német között. A különféle anyagokból készített kehely, miseruha, cementes zsákra festett oltárkép lelemény, amely túlmutat a mindennapi betevőn. A megtisztító szenvedésben a foglyok közös istentisztelete igazi, szívbéli ökumené. S mire tanúság, ha az éjjel hazaérkező fogoly előbb a „templom eresszibe” imádkozik? Mit bizonyít a zászlós, aki hazájába visszatérve a kalocsai szemináriumba jelentkezik? Egy-egy töredék mindez abból, amit a könyv tovább nem követhet: hogy mit is jelenthetett kinek-kinek az életében ez a holtig eleven, személyiségformáló tapasztalat, „lelkigyakorlat”. Amit a cím újra felmutat, annak sokszor kell megmerülnie bennünk. A kötet vége felé színes oldalak, talán szavaknál is erősebb tanúság: csontfaragványok. Legszebbjei a megfeszített Krisztust és a Szűzanyát formázzák több alakban (Benyovszky Győző vezérkari százados keze által), nyilván fogolytársak részére is. Muhi István tenyérnyi akvarelljei egyetlen szó nélkül mesélnek a fogságról.

Negyvenöt fogoly, hatvannál több láger, s ez azt is jelenti, hogy nagyon sokan szerepelnek a 788 sűrű oldalon. Számos emberről – hisz nagyon kevesen írtak a fogságukról – ez az egyetlen (vagy néhány) említés maradt. A névmutatóba gyűjtött 1500 név között természetesen közéleti szereplők, katonatisztek, papok is akadnak – s életükhöz néhány új adat. Így a legendás Galambos János tábori lelkészről Lorx Tibor követ jegyzi föl naplójában 1948 húsvétján: „úrvacsora osztás, amikor páter teljes ornátusban felmászott második emeleti priccsre ott ülő és térdeplő hívőkhöz”.

Szót érdemel még két nagy fényképgyűjteményből való bő válogatás: Ujváry Imre vlagyivosztoki képeiből, az I. világháborús fogsága idejéből és Denkinger (Diósdi) Gyula saját (helyben nagyított) fényképeiből, a megjárt angol táborokból. Minden szerzőről fénykép és rövid életrajz is található a kötetben.

Akik a fogságból hazatértek, legtöbbször nem beszéltek. Okuk volt rá. S mire ott lett volna az idő, hogy kérdezzünk, ők már végleg elhallgattak. Helyettük, értük is szól ez a könyv.

Most a második kiadásra gyűjt előjegyzést a kiadó, az Országút Társulat.

(Akiket Isten kihívott csatára – Negyvenöt magyar hardifogoly, Országút Társulat, Budapest, 2017.)

Fotó: Wikipédia

Kondorosy Szabolcs/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. február 25-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kultúra
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
-koszonom-hogy-hazajohettem-osei-szulofalujaba-latogatott-michael-august-blume
„Köszönöm, hogy hazajöhettem!” – Ősei szülőfalujába látogatott Michael August Blume

Michael August Blume-mal, hazánk apostoli nunciusával és Veres András győri megyéspüspökkel, az MKPK elnökével ünnepelte az öröm vasárnapját Himod hívő népe és mindazok, akik a rábaközi faluba érkeztek december 16-án, advent harmadik vasárnapján.

2018. december 16. vasárnap
eljunk-ugy-hogy-annak-isten-is-oruljon-pal-feri-atya-az-oromrol
Éljünk úgy, hogy annak Isten is örüljön – Pál Feri atya az örömről

Pál Feri katolikus pappal, mentálhigiénés szakemberrel az örömről beszélgettünk a Gaudete vasárnap apropóján.

2018. december 16. vasárnap
Adventi kalendárium – 2018. december 16., advent 3. vasárnapja

Adventi kalendárium – 2018. december 16., advent 3. vasárnapja

Az idei adventben készüljünk együtt Thomas Mertonnal, Kalkuttai Szent Teréz anyával és Henri Nouwennel. Segítségükkel egy-egy elmélkedést nyújtunk át az adventi várakozás minden napján. Induljunk el az adventi misztériumba csöndben, magányban, imádsággal, megtéréssel.

Előző napok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle