Az igazság megvilágítja a káoszt – Beszélgetés a Kossuth-díjas Kamp Salamon karnaggyal

A díjat a klasszikus, főként a barokk zene és Johann Sebastian Bach életművének széles körű megismertetése mellett az egyházi kantáták és a kortárs művek megszólaltatására is nagy hangsúlyt helyező karnagyi és művészeti vezetői munkája, valamint értékes zenepedagógusi tevékenysége elismeréseként kapta.

– Dunapatajon született. Mit hozott magával az azóta már nagyközséggé lett faluból?

– Az igaz, hogy Dunapatajon születtem, de az egész családom a hat kilométerre lévő Hartán élt, ezért ha megkérdezik, mindig azt felelem: Hartán születtem, mivel nagyszüleim, szüleim is ott születtek, és én is hartainak vallom magamat. A nagymamámnak nagyon szép, szoprán hangja volt, a templomi gyülekezetből is kihallatszott gyönyörű éneke. Vele és az unokabátyámmal minden este gyülekezeti énekeket, német-magyar korálokat énekeltünk, míg el nem aludtunk. Talán itt kezdődött minden. Az iskolában pedig énektanárunk, Gerényi Salamon – nálunk minden férfiember Salamon a faluban, apám, mindkét nagyapám is az – ének- és zenekart vezetett, zongorát, orgonát tanított nekünk. A kántorral, Kuncz Salamonnal jóban voltam, felengedett az orgonához gyakorolni. A lelkész, Sárkány Tibor esperes, látva zenei érdeklődésemet, elvitt a fóti Evangélikus Kántorképző Intézetbe.

– Mire tanította meg ez a természetközeliség, az egyszerűség, a paraszti világ?

– A felelősségteljes munkára, a szolgálatra, az áldozatvállalásra. A szülői házban sok jó példát láttam, és megtanultam, hogy az életet oda kell adni azért, ami az életnél több. A nagycsalád feltétel nélküli szeretettel vett körül, s ez az egész életemet végigkísérte.

– Pécsett végzett ének-zene–népművelés szakon. Most már művelődésszervezőknek hívják a népművelőket, akik – ha szeretik a hivatásukat – fáklyaként világíthatnak, hiszen a sötétség nagy úr. A karnagy is ezt teszi: fényt visz a mindennapokba, s belső örömre hangolja a lelket…

– Igaz! A művészet a valóság fölött van, és súlypontja az életen túli; az igazság ragyogása, amely mindenkor megvilágosítja a káoszt. A fontos az, hogy életünkben nagyobb teret engedjünk a pozitív erőknek, azoknak, amelyek emelnek és nemesítenek, és háttérbe szorítsuk azokat, amelyek lehúznak és visszafognak.

– A Zeneakadémián – amelynek tanára – kik tanították?

– A pécsi diploma megszerzése után a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés szakára nyertem felvételt, ahol Párkai István osztályába kerültem. Lenyűgözött az stílusismerete és rálátása az egész zeneirodalomra. Szabó Miklós példamutató hűsége a minőséghez, és a felejthetetlen Kistétényi Melinda varázslatos muzsikus egyénisége életre szóló ajándék volt számomra. Főiskolai éveim alatt a Liszt Ferenc kamarakórus tagja voltam.

– Honnan az érdeklődés a barokk zene és Bach muzsikája iránt? Mi a leginkább lebilincselő az Ön számára a bachi életműben?

– Bach zenéjének legrejtettebb és egyben legdrágább kincse, ahogyan Pilinszky János írja, Jézus Krisztus jelenléte. A Krisztushoz vezető utat Bach számára a lutheri tanításhoz való tántoríthatatlan ragaszkodás – mely az évek során egyéni, személyes felismerésévé vált – nyitotta meg. Számomra ez az egyik legfontosabb kapcsolódási pont.

– Huszonöt éve jött létre a Magyar Bach Társaság, amelynek alapító tagja és elnöke. Milyen missziót teljesít az egyesület?

– A társaság egyik fontos célja, hogy hangversenyein Bach gyakrabban elő-
adott remekművei mellett a ritkán vagy soha nem hallható kompozíciók is megszólalhassanak. A másik kiemelt célunk a hazai és nemzetközi Bach-kutatás elősegítése. Bach-tanulmányok című kiadványsorozatunkban külföldi és hazai dolgozatokat jelentetünk meg, publikációs lehetőséget biztosítva ifjú magyar zenetudósoknak is. Kapcsolatban állunk külföldi Bach-társaságokkal is, elsősorban a német társasággal (Neue Bachgesellschaft) és annak elnökével, Martin Petzold professzor úrral.

– Ahogy figyelem egy-egy koncerten, az az érzésem, hogy különleges extázist él át vezénylés közben. Jól látom?

– Én a valóságot nem anyaginak, hanem szelleminek tekintem. Olyan szellemi valóságnak, amelyben a világ az isteni szellem teremtő megnyilatkozása. Ezért a zenében nemcsak a konkrét fizikai hangokat halljuk, hanem erre a magasabb valóságra is rálátunk. A vezénylést mindenekelőtt szellemi tevékenységnek tartom. Nem anyagi tudásnak, hanem szellemi kvalitásnak, amely a teljesség megismerésére tanít.

– Az sem általános, hogy a szólistákat – ha azok egyetemisták – a vastaps ideje alatt egyenként magához inti, kezet szorít velük és homlokon csókolja őket. Van valami kedves, atyáskodó mozdulat e gesztusban…

– Minden bizonnyal. Azt szeretném jelezni a gesztusaimmal, hogy nem csupán örülök és megköszönöm a teljesítményüket, hanem hogy mindezeken túl szeretem is őket, mint akiket Isten rám bízott, és akiknek a lelki üdvösségéért felelős vagyok. Nem csak olyan növendékeknek tekintem őket, akik az én óráimat látogatják, hanem olyanoknak, akik velem azonos szellemi irányultságúak. Mindez nem tudatos, hanem ösztönös megnyilvánulás.

– Bachot érteni, megérteni istenhit nélkül nem lehet. Egy iskolai vagy egyetemi kórusban akadnak ateisták is. Őket hogy közelíti a Teremtőhöz?

– Johann Sebastian Bach zenéje az embert egzisztenciájában szólítja meg, abban, ami gyermek és romlatlan marad mindenkiben, mindig és minden körülmények között. E megszólításra felébred az ember eredeti lénye, szomjúsága a legvégső, legigazabb dolgok iránt, és vágyakozása a középponti rend felé irányul, amely a világgal és a létezéssel együtt minden helyen és időben azonos. Ezért a tökéletességre való törekvés nem álom, hanem élet! Isten teljességének mértéke. Ez az a felismerés, amely emberlétünkben mindannyiunkat megszólít, amely alól senki sem vonhatja ki magát.

– Harminc éve tanít a legkülönbözőbb iskolatípusokban. A szegedi Tömörkény művészeti szakiskolától a Debreceni Zeneművészeti Főiskolán át a pécsi, majd a Zeneművészeti Egyetemig. Zenepedagógusként hogy látja: Kodály és Bartók országában miért jut ilyen kevés idő e készségtárgyra?

– „Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza” – mondja Kodály Zoltán. Ezeket az értékeket mindenki felismeri és becsüli, és nagyon sok pozitív kezdeményezés tapasztalható a zeneoktatás területén. Remélhetőleg mindez a gyakorlatban is érzékelhetővé válik majd mielőbb.

– Néhány éve elhagyta Pécset. Akik kedvelték, megsiratták. Miért állt fel a tanszékvezetői székből?

– Nemcsak ők sirattak engem, én is őket. Nemcsak a táj nőtt a szívemhez, hanem a hozzá tartozó ember is: az egyetemi zenekar és énekkar munkájában részt vevő növendékek, akik az ország egész területéről a Pécsi Tudományegyetemre sereglettek. Többnyire tehát vidéki fiatalokról van szó, akik sok egyéb jó tulajdonságuk mellett ráadásként még egy rendkívüli értéket hordoztak magukban. Ez az őszinteség, amely a bizalmukon túl nagy ajándék volt számomra. Nagyon szeretem a zenei munkát a fiatalokkal, de be kellett látnom, hogy a sokéves utazás – hét év a debreceni Kodály kórus művészeti vezetőjeként és a nyolc pécsi év – fizikailag rendkívül megterhelő volt számomra.

– Csaknem két évtizede kantátazenés istentiszteleteken vehetnek részt a hívek Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban. Ez arra is bizonyság: az istenélmény így is fokozható…

– Nem szabad összekeverni a hitet és a zenét! A zene hangokkal kezdődik és hangokkal fejeződik be. Mindenesetre a Bach-életmű az én szememben istenbizonyíték. Az emberiség történetében az egyetlen olyan szellemi teljesítmény, amely azt igazolja, hogy lehetséges a tökéletességet elérni. Számomra ez talán könnyebben érthető, mert Bach egész gondolkodásának alapja az a lutheri tanítás, amely az évek során egyéni, személyes felismeréssé vált. Pilinszky szerint Bach volt a legnagyobb lemondó. Lemondott a világról, és ezáltal megnyílt előtte egy egészen más realitás. Mindegy volt, hogy melyik hanghoz nyúlt, az rögtön tökéletessé vált a kezében. A Deák téri Bach-hagyomány lényege, hogy Bach zenéje megmaradt egyházi jellegűnek. Azon a helyen játsszuk a műveit, ahová íródtak, és ugyanazzal a célkitűzéssel, amellyel Bach komponált. Azért játsszuk istentiszteleti és liturgikus keretek között, mert nem csupán az istentisztelet mindenkori témájához és az egyházi év egy-egy meghatározott alkalmának – karácsony, böjti időszak, húsvét – lényegéhez kapcsolódik, hanem tisztán zenei mondanivalója, üzenete is van. Bach legfőbb törekvése az egyházzene volt, amelynek központi műfaja a kantáta. Koncertteremben nem nyílik meg Bach egyházzenéje, bármilyen zseniális előadásban hangzik is el. A három, három és fél órás lipcsei istentiszteleten a kantátáknak megvolt a maguk dramaturgiai helye.

– A reformációi emlékév állami megnyitóját január 6-án rendezték meg a Művészetek Palotájában. Egy szimbolikus asztalnál helyet foglalva Ön Luther Márton szavait idézte: Musica fugat diabolum, azaz: A zene elűzi az ördögöt. Majd hozzátette: a lutheri gondolkodás megértésének nehézségét a modern kor diabolikus jellege adja, amely elválasztja a művészetet és az életet, hiszen a mai ember szétválaszt mindent, ami összetartozik, nemcsak a művészetet az élettől, hanem önmagát is isteni eredetétől. E diabolikus korban hogy vezethetők vissza az emberek Istenhez?

– A szíveket tisztán kell tartani, akkor az ember meghallja a hívó szót, és annak engedelmeskedni kell. Sőt, örömmel kell engedelmeskedni, minden nehézség ellenére mindig a nehezebb ellenállás felé kell haladni. Akkor az embernek nemcsak sikeres, hanem megszentelt élete lesz.

– Számos hanglemezfelvétel, előadás-sorozat fűződik a nevéhez. Melyikkel sikerült leginkább megdöbbentenie a közönséget?

– A nagyon sok hangverseny, külföldi út, lemezfelvétel közül csak a legutóbbiakat említem: a Zeneakadémia felújítása utáni első nyilvános koncerten Kocsis Zoltánnal együtt vezényelhettem Jeney Zoltán Infinitívuszát. Dobozy Borbála zenekari estjén Bach művei mellett két 20. századi, ritkán hallható, jelentős csembalóversenyt mutattunk be. A Budapesti Vonósokkal több éve tart az együttműködés, s az előző évekhez hasonlóan a Bach közelében sorozattal is jelentkezünk, amelyet idén a Budapest Music Centerben rendezünk meg. A hangverseny keretében egy zenei-esztétikai-teológiai bevezetést is tartok, ebben az évben Bach h-moll miséjéhez. Nagy örömünkre ez a sorozat is mindig telt házas.

– Bach h-moll miséje a világ zeneirodalmának egyik ékköve. Hány helyen csendül fel a húsvétot követő időszakban az Ön dirigálásával?

– Május 21-én Brassó, június 5-én Budapest, június 24-én Pápa, szeptember 23-án Békéscsaba, október 7-én Debrecen, október 21-én Szeged, október 22-én Szabadka, október 28-án Zalaegerszeg vár bennünket.

– Ha pihen az Evangélikus Egyház Károli- és Kossuth-díjas zeneigazgatója, akkor is karnagyi pálcát tart a kezében?

– Ha pálcát nem is, de partitúrát mindenképpen!

Fotó: Kiss Tamás

Lőrincz Sándor/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2017. április 30-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.