Bemutatták Baán István bizánci teológiáról és liturgiáról írt köteteit

Kultúra – 2016. december 3., szombat | 18:31

November 3-án Budapesten, a Panagia Központban Perczel István vallástörténész, 28-án a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát mutatta be Baán István két új könyvét.

A fővárosban Perczel István vallástörténész mutatta be Palamasz Szent Gergely A szentül élő hészüchaszták védelmében írt terjedelmes művének görög nyelvből Baán István által készített, bevezetővel és jegyzetekkel bőven ellátott fordítását.

„Nehéz lenne eltúlozni a könyv jelentőségét – mondta Perczel István. – Palamasz Szent Gergely az ortodox egyház egyik legfontosabb tanítója, egyedül az ortodox egyház vallja az isteni lényeg és az isteni tevékenységek megkülönböztetésének tanítását. Számunkra ez a záloga annak, hogy már ebben az életben lehetséges a tiszta istenlátás és az isteni fénynek a szemlélése. Ezt a tanítást védelmezte Palamasz Szent Gergely a 14. század első felében, és emelte dogma rangjára 1341-től több, Konstantinápolyban tartott zsinat. Érdekes módon pár évszázaddal később elfelejtették, és csak a nevére emlékeztek egészen a 20. századig, amikor 1959-ben Jean Meyendorff újra »felfedezte« és közreadta Gergelynek A szentül élő hészüchaszták védelmében írt művét, amelynek a Triászok címet adta, mert három hármas egységből, tehát összesen kilenc összefüggő értekezésből áll. Ettől kezdve a mű sok vitát kavart, egyúttal viszont hihetetlen népszerűségre tett szert nyugaton és keleten, katolikus és ortodox körökben egyaránt, mert a bizánci teológiának ennél fontosabb műve gyakorlatilag nincsen.”

Ezt követően Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát ismertette Baán István kis könyvét a bizánci liturgiáról, melynek címe: Uram, Tehozzád kiáltok!, amely a szerző Sapientia Főiskolán tartott szabadegyetemi előadásainak írott változata.

A személyes reflexiókkal tarkított ismertetőben a főapát többek között kiemelte: „Jézus Krisztus egyházának liturgiái gazdagok, kincsestárak: az üdvösség és egyúttal a kultúra eleven kincsesházai, ha ezzel az emberek, a közösség élni tud. Ez a bizánci liturgiával kapcsolatosan még erősebb igazság, valóság. Ezt a könyvet kézbe kell venni, és ha lehet, többször el kell olvasni. Gazdaggá, szabaddá tesz. Mint a jó bor, itatja magát. Olvastatja magát, alig lehet letenni, mert egyik téma szervesen következik a másikból, lelket és szellemet gazdagít. Olyan lendülettel, olyan stílusban íródott, hogy nem lehet abbahagyni. Egyik fontos megállapítása: a liturgia nemcsak prózában, hanem énekben is hatalmas. Énekelve, dallamosan ez sokkal »ütősebb«, mint az általunk használt mai formájában. Beleivódott a hívek emlékezetébe. Adott esetben, dogmatikus harcokban nagyon fontos volt, hogy van egy idézet, amellyel lehet válaszolni. Ha megkérdezik, kicsoda Jézus Krisztus, nem kell sokat keresgélni, hanem megvan rá a válaszom, amit vasárnapról vasárnapra át is elmélkedem. A könyv ezt az átitatottságot sugallja, ezt magyarázza és erre hív meg. Ugyanakkor minden szempontból, a szó legnemesebb értelmében népszerűsítő munka: például az egyes fejezetek után kérdések következnek, amelyekre rövidebb, szakszerű válaszok adatnak.”

Befejezésül a főapát azt kívánta, hogy „a könyv olvasóit az olvasás vezesse el – Kosztolányi Dezső szavaival élve – Isten vendégségébe”.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria