Bemutatták a nemrég elhunyt Sághy Marianne Szent Márton-kötetét

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az október 11-i könyvbemutató után, amely egyben megemlékezés és tisztelgés is volt a Magyar Hagiográfiai Társaság nemrég elhunyt alapítója és elnöke előtt, a társaság Facebook-oldalán Sághy Marianne Szent Mártonról frissen megjelent könyvéből idézték az alábbi sorokat:

„A Vita Martini nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Márton jelen van halála után azok számára, akik ismerték, szerették, de azok számára is, akik csak olvastak róla: »Nem fog mégsem hiányozni nekünk, higgyél nekem, nem fog hiányozni, mert köztünk lesz, mikor róla beszélgetünk, mellettünk lesz, midőn imádkozunk, és ahogy már ma arra méltatott, hogy megmutassa magát, meg fogja azt is adni, hogy gyakran lássuk őt dicsőségében, és amint azt korábban is tette, szüntelen áldásával meg fog védelmezni minket. A látomás alatt onnan fentről mutatta meg, hogy az őt követőknek megnyílik az ég, és nyilvánvalóan arra tanított, hogy hová kell követnünk, arra oktatott, hogy reményünket mibe vessük, lelkünket merre irányítsuk.«”

„Bizonyosan tudta Marianne – írják kollégái –, hogy mi, akik szerettük őt, ezt a befejezést nemcsak Mártonra fogjuk érteni, hanem őrá is. Ő is velünk volt ma, mikor Dejcsics Konrád OSB bemutatta Marianne pár hete megjelent könyvét, amelyet halála előtt nem sokkal fejezett be. Mellettünk volt, mikor beszélgettünk róla, mikor olvastunk róla, és akkor is, amikor kezünkbe vettük az új könyvét.”

A könyvbemutatót Klaniczay Gábor történész nyitotta meg, aki Sághy Marianne kollégája volt, s most utóda lett a Magyar Hagiográfiai Társaság élén. Sághy Marianne életútjáról, pályaképéről beszélt a hallgatóságnak, melyről nemrég a Rubiconban publikált írást. 34 évvel ezelőtt, az ELTE Középkori Egyetemes Történeti Tanszékén ismerte meg Sághy Marianne-t, aki a későbbiekben rendkívül gazdag pályát futott be. Szakmai szempontból, a magyar középkorkutatásnak is nagy vesztesége Marianne korai halála, de még nehezebb személye elvesztését megélni.

A Szülőföld kiadó gondozásában megjelent kötetet – melynek borítóján a 11. századi fuldai (bencés) misekönyv Márton-ábrázolása látható – Dejcsics Konrád OSB, a Szent Márton védelme alatt álló Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója mutatta be, aki 2016-ben több rendezvényen is együtt emlékezett Sághy Marianne-nal Szent Márton születésének 1700. évfordulójára. Elmondta, Szent Márton monostorának nevében is nagy tisztelettel és szeretettel emlékezik Sághy Marianne-ra, aki a szerzetesközösségnek, Asztrik főapát úrnak és több szerzetestestvérének személyes barátja volt.

Dejcsics Konrád a Szent Márton-kutatás jelenlegi irányait ismertette az ELTE bölcsészkari termét megtöltő érdeklődőkkel. 1997-ben és 2016-ban a hazai kutatásban is megélénkült az érdeklődés Szent Márton személye, történelmi kora, valamint áttételesen a róla szóló első hagiográfiai dosszié szerzője, Sulpicius Severus iránt – ez a fokozódó figyelem jellemző a nemzetközi kutatásra is.

Márton személyét három különböző irányból közelítik meg, melyek között nemigen van átjárás – hívta fel a figyelmet –, aminek akadnak hátulütői is: történeti, irodalmi-irodalomtörténeti-hagiográfiai, valamint spirituális, lelkiségi irányból.

A nemzetközi és a hazai kutatásban is a továbbélés és a Martinellus-gyűjtemény kialakulása, a középkori hagyományok (Pannonhalma, Szombathely), valamint az újkori népszokások kérdései állnak a középpontban. Így Sághy Marianne könyve, mint Sulpicius Severus Vita Martinijét feldolgozó monográfia deziderátum volt a hazai szakirodalomban – olyan beteljesedett vágy, amely egyben új irányokat is kijelöl.

A hat fejezetből álló kötet két bevezető fejezete szakirodalmilag gondosan megalapozott, rendkívüli olvasottságot tükröző, szisztematikus, történeti és irodalomtörténeti kérdéseket tárgyal. Ezt a következőkben más megközelítés váltja fel: az életrajz struktúráját követő, a szöveget történelmileg-intertextuálisan-tipologikusan (teológiai szemmel) kommentáló és felfejtő olvasat.

Az életrajzi fejezetek között az előadó véleménye szerint kiemelkedik a sátánnal való találkozásokat leíró, ebben szerepel Márton megkísértése a császár alakjában (159). A sátán királyi alakjában Severus könyörtelen bírálatot mond a császár és az egész diadalmas egyház fölött. A 4. században nemcsak a vizuális művészetekben megkülönböztethetetlen Krisztus és a császár, hanem a dicshimnuszokban és az alkalmi költeményekben is. Severus azonban azt üzeni: a császár nem Krisztus, legfeljebb az antikrisztus lehet.

A hazai Márton-kutatásnak és a hagiográfiai kutatómunkának dicsőségére válik e kötet, mely jelzi azt a szellemi környezetet, amelyben Sághy Marianne alkotott, jelzi saját tudományos iskolájának termékenységét és erejét; valamint csodálatosan feltérképezi azt a hazai műhelyt, amely kutatja és olvassa az ókor e keresztény irodalmát – fogalmazott Dejcsics Konrád. Hozzáfűzte: nem tudta e könyvet szerzőjétől és tragikus halálától függetlenül olvasni; nem tudta nem keresni azokat a mondatokat és helyeket, amelyek értelmezési keretbe, kontextusba helyezik Sághy Marianne túl korai távoztát.

Előadása lezárásaképp idézte Nolai Paulinus 11. levelét, melyet 397-ben írt barátjának, Sulpicius Severusnak, röviddel azt követően, hogy egy küldött révén megkapta az író Szent Márton-életrajzát. „Az itt mondottak állnak – álljanak – Sághy Marianne-ra is, aki Sulpiciusról, Paulinusról, Mártonról és Krisztusról írt”:

„Szavaid, amelyek éppen annyira ékesek, mint amennyire tiszták, arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a tagjaidban lévő törvényt legyőzted, a külső ember benned romlásnak indult, és már új tésztát készítesz: kovásztalan kenyeret Krisztusnak. Nem adatott volna meg neked, hogy szólhass Mártonról, ha szíved meg nem tisztítod, és így méltóvá nem teszed ajkadat e szent dicséretekre. Olyan ember vagy tehát, akit az Úr megáldott, minthogy e nagy főpap és messze fénylő hitvalló történetét méltó stílusban és illő lelkesedéssel számba vetted. De boldog lehet ő is, hogy hitéhez és életéhez méltó történetírót érdemelt ki magának, ő, aki érdemei révén az isteni dicsőségbe, a te írásaid révén pedig az emberi emlékezetbe nyer bebocsátást mindörökre. Szavaid az a gyapjúruha, amelyek az Úr Jézust szívesen látott palástként beborítják, amelyek az ő tagjait fényes díszként körülölelik, és tehetséged virágaival felékesítik. Öltöztessen téged is a Bárány saját gyapjának ruhájába a visszafizetés napján, amidőn azt, ami benned halandó, beborítja saját halhatatlanságával.”

Fotó: Magyar Hagiográfiai Társaság; Kámán Veronika

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír