Brown atya a tévében is nyomoz

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A sorozatot 2013 januárjában kezdte vetíteni a BBC; a főszerepet Mark Williams játssza. Bár a történet a Chesterton által megteremtett papfigurán alapul, az epizódok történetei kifejezetten a sorozat számára íródtak, lazán kötődnek csak Chesterton műveihez. Az első évadot 2012 nyarán kezdték forgatni, a másodikat 2013-ban; tervben van a harmadik és negyedik évad is.

A plébániatemplomot a Blockleyban (Gloucestershire) álló, ma az anglikán egyházhoz tartozó Szent Péter és Pál-templom jeleníti meg, a forgatás további helyszínei: Winchcombe, Upper Slaughter, Kemerton, Sudeley Castle, valamint a műemléki védettséget élvező winchcombe-i vasútállomás.

A sorozat – kompromisszumos megoldásként – az 1950-es évek elején játszódik a festői Cotswoldsban, egy fiktív, Kembleford nevű faluban, ahol Brown atya a plébános a Boldogasszony-templomban (Saint Mary Church). Chesterton kora és napjaink közötti kompromisszum az ’50-es évek; hasonlóan változott a helyszín is, hiszen a regénybeli szereplő London, a vidéki Anglia, Európa és Amerika különböző pontjain deríti fel a bűnügyeket, míg filmbeli megfelelője a plébániája környékéhez kötődik.

Az első Brown atya-történetet 1910-ben publikálta a krimirajongó Chesterton, aki saját bevallása szerint fiatalkorában nem is olvasta tovább a könyvet, ha nem találtak az első fejezetben hullát a dívány alatt. Első saját próbálkozása a műfajban 1904-ben látott napvilágot, a főhős a vicces nyugalmazott bíró, Basil Grant volt; ezt követte Az ember, aki Csütörtök volt című regénye, a rejtélyes, álomszerű krimi, melyben egy költő-rendőrt egy művésztelepre küldenek járőrözni, hogy tartsa rajta a szemét minden pesszimista írón és fanatikus művészen.

G. K. Chesterton

Az akkor még nem római katolikus Chestertonnak volt egy jó barátja: John O’Connor katolikus pap, plébános – mesél a kezdetekről az Amerikai Chesterton Társaság honlapja. – Chesterton korábban, sokakhoz hasonlóan, azt feltételezte, egy cölibátusban élő pap bizonyos szempontból védve van a világtól, illetve a világban tapasztalható gonoszságtól. Meglepve szembesült azzal, hogy pap barátja igenis „bepillantást nyert már a pokolba”; vagy mint Brown atya mondja: „Ha valaki szinte semmi mást nem csinál, mint mások bűneit hallgatja, nem valószínű, hogy elkerüli a figyelmét, hogy létezik emberi gonoszság.”

John O’Connor

Önéletrajzában így ír Chesterton: „Azt, hogy a jóról többet tud a katolikus egyház, mint én, könnyű volt elhinni… Az viszont elég hihetetlen volt, hogy az emberi gonoszságról is többet tud.” Majd visszaemlékezik, hogyan alakította barátját, O’Connor atyát Brown atyává: összegyűrte a kalapját, tönkretette az esernyőjét, rendetlen ruhákba öltöztette, értelmes arcvonásait kissé együgyűbb holdvilágképpé tette – így született meg a detektív pap karaktere. Az epizódok arra a csavarra épülnek, hogy a világról látszólag mit sem tudó plébános tud végül is a legtöbbet; hogy az bizonyul a legracionálisabbnak, a legkevésbé hiszékenynek, aki egyébként hisz a csodákban – fogalmaz a Crux Now katolikus portál. „Bízzon bennem, nem sok dolog van, amiről még nem hallottam ebben a szakmában” – nyugtatgat Brown atya egy asszonyt, aki szégyenében meg sem mer szólalni.

A jó természetű, szelíd plébános újra és újra tanúságot tesz éles elméjéről és humoráról; legnagyobb erőssége azonban – papként és detektívként is – emberszeretete és emberismerete.

Fotó: Chesterton.org; Wikipédia

Magyar Kurír
(vn)