Czigány György: A nyár feltámadása

A szerző felidézi többek között Nemes Nagy Ágnessel, Mándy Ivánnal, Ottlik Gézával, Koromzay Dénessel történt találkozásait, melyeken irodalomról, verslábakról, művészeti kérdésekről és a sportról beszélgettek, vitatkoztak. A kérdésre, jelen van-e a műveinkben Jézus, Czigány György Ottlik Gézát idézi, aki vallotta: „Ha nincs benne a művemben mindez, anyám, az égbolt, Jézus, akkor semmi sincs benne. Nem néven kell jelen lenniük…, hanem valóságosan. Ha Ő nem áradt bele a mégoly profán, világi jelentésmozzanatokból összerakott művembe – ha másként nem, hát mint szomjúság, halhatatlan vágy, a szarvas kívánkozása a szép hűvös patakra –, akkor nem is hoztunk létre semmit.” Czigány György ezzel kapcsolatban emlékeztet rá, hogy a katolikus költészet kimagasló képviselői – Rónay György, Pilinszky János, Tűz Tamás – nem tartották magukat „katolikus” alkotónak. Egyetemes értelemben voltak költők, akiknek művei maguk álltak helyt a kereszténység eszmevilágában, szakrális valóságában, esetleg teológiai töredékességgel, de költői teljességgel. Cigány György szerint az ún. „katolikus költő, író” művészetének egyik lehetséges veszélye, hogy a szerző „eleve birtokosa, megvallója annak az igazságnak, amit talán töredékesen, tükör által homályosan, de a mű erői által kellene fölfedeznie. Izzásban, érésben. Ellenpontok által válik az élmény ereje művészi tetté, verssé, regénnyé. A még mindig tartó teremtés részeként. Misztikus módon járhatják át a profán, akár pogánynak mondható, lázadónak látszó, a reménytelenséget is szertekiáltó szavak is a remekmű anyagát.” A műalkotás, talán szerzője szándéka ellenére is, „kivívhatja, kikényszerítheti (valamiféle mennyei hitel által) az anyag megszentelődésének kegyelmét”.

A kötet egyik legszebb része, amikor Czigány György felidézi, hogy a II. világháborúban, Buda ostromakor, szorongattatásaik és szenvedéseik napjaiban egy szent életű katolikus pap tartotta bennük a lelket. Nagy Miklós volt az, a Mindszenty-per ötödrendű vádlottja. Csak az Úristen kegyelmének és Schirilla György ügyvéd védőbeszédeinek köszönhette, hogy a koncepciós perben nem ítélték halálra. „Boldog, akár boldoggá avatják, akár nem.” A könyv írója gyakran meglátogatta a börtönbüntetése után a Komárom megyei Úny faluba száműzött lelkipásztort, aki előfordult, hogy egyetlen hívőnek, egy idős asszonynak mutatott be szentmisét. Emlék című versét 1950-ben írta, a börtönben, ahol többször is megkínozták, folyamatosan megalázták: „Szégyelltem könnyeim. / Előtte, mert látni véltem, / fénye mosolyog. / Hiszen sorsunkat ő szőtte / És engem is örömmel alkotott./ Vigyázva szedtem / tört fogamból / A rája tapadt / véres cafatot.”

Czigány György kötetében rávilágít, hogy a Szentírás mennyire meghatározza a modern kori alkotók témaválasztását is. Nagyon sok a bibliai ihlet nyomán született remekmű, különösen a képzőművészetben, de az irodalomban és zenében is: Thomas Mann József és testvérei, Németh László Sámson – utóbbiból Szokolay Sándor írt operát –, Kodolányi János Én vagyok, Égő csipkebokor, Babits Mihály Jónás könyve, Honegger Dávid király oratóriuma, Schönberg Mózes és Áron (Kocsis Zoltán által kiegészített) operája, Kodály Zoltán énekkari freskója, a Jézus és a kufárok. A szakrális zene fontos darabja Sztravinszkij Zsoltárszimfóniája, amely Szent Márk evangéliuma, az Énekek éneke, János apostol levele és zsoltárok szövegrészeinek felhasználásával készült. Ez a mű egyidős Bartók Béla legszemélyesebb vallomásának tekinthető zenéjével, a Cantata profanával. Ezekkel azonos időben írta meg Tamási Áron Rendes feltámadás című gyönyörű elbeszélését. Mindkét mű az anyag szépsége és ereje által válik szakrálissá.

Czigány György felidézi személyes tragédiáját is, Zoltán nevű fia elvesztését. Az ő halálakor érzett mélységes fájdalmában a következő sorokkal fordult Krisztushoz: „Ha nem lelünk meg, Úrjézus, az egek fényességében, rád ismerünk létezésünk baleseteiből kimeredve a zuhanás pillanatában. Mert a pokol kapujában is csak a szüntelen imádság számít: csak a képtelen természetes, csak a mit sem remélő s mégis fölágaskodó könyörgés szava számít, hogy létezésünk halotti leplén megláthassuk árnyékodat.”

Czigány György egész életére, munkásságára jellemző volt, hogy belülről fakadó természetességgel élte meg Ég és Föld szerves kapcsolatát, a transzcendens mindenütt jelenvalóságát. Ez a szemlélet határozza meg az ebben a kötetében olvasható írásokat is.

Czigány György: A nyár feltámadása
Szent István Társulat, 2017

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír