DOCAT – Mit kell tennünk?

Kultúra – 2018. szeptember 15., szombat | 12:00

Az eredetileg az Osztrák Püspöki Konferencia által kiadott és most a Vigilia Kiadó révén magyarul is megjelentetett kötet a Katolikus Egyház társadalmi tanítását mutatja be, azokat a dokumentumokat, amelyek XIII. Leo Rerum novarum (Új dolgok) kezdetű szociális enciklikája óta fejlődnek, alakulnak.

A könyv címében az angol „to do” – tenni, csinálni – szó rejtőzik. A DOCAT erre a kérdésre válaszol: „Mit kell tennünk?” Olyan, mint egy használati utasítás, amely segít abban, hogy az evangéliummal először önmagunkat, aztán közvetlen környezetünket, végül pedig az egész világot megváltoztassuk. Célközönsége az ifjúság. Ezért nem pusztán az Egyház szociális tanításáról szól, népszerű formában, rengeteg fényképpel, illusztrációval, hanem összefoglalja az Egyháznak a személyre, a családra, a hivatásra, a munkára, a gazdasági életre, a közösségi életre vonatkozó tanítását, beleértve a természetvédelmet is. A 2016-os krakkói katolikus ifjúsági világtalálkozón Ferenc pápa azzal a kéréssel adta oda a fiataloknak a könyvet, hogy a legközelebbi, 2019-es ifjúsági világtalálkozóig egymillióan olvassák el.

A DOCAT szerkezeti felépítése minden fejezetben ugyanazt az elvet követi: olvashatunk a témába vágó szentírási és egyházi, világi személyektől származó idézeteket, szövegeket a pápa aktuális tanításából vagy közvetlen elődeinek fontos írásaiból, az Egyház társadalmi tanításának kompendiumából, a Katolikus Egyház Katekizmusából.

A kötet alapvető megállapítása, hogy Isten az egész világot a maga elképzelése és terve szerint teremtette. „Isten túláradó szeretetében teremtette a világot. Arra hív, hogy úgy szeressük őt, ahogyan ő szeret minket. Egyházának nagy családjában akar minket összegyűjteni.” Isten önkinyilatkoztatása Jézus Krisztusban éri el a csúcspontját, Isten szeretete „abszolút és fölülmúlhatatlan módon Őbenne mutatkozik meg, aki ember és Isten egy személyben”. A kérdésre, hogy miért adott Isten egyáltalán lehetőséget az embernek arra, hogy rosszat tegyen, a válasz: bár Isten azért teremtette az embert, hogy szeressen, szeretetre senkit sem lehet kényszeríteni. Az embernek szabadnak kell lennie, hogy valóban tudjon szeretni. Ha azonban a szabadság igazi, akkor mindig fennáll annak lehetősége, hogy alapvetően rossz döntést hoz. Az emberek magát a szabadságot is tönkretehetik.

A kötet kiemeli, hogy az Egyház társadalmi tanításának két feladata van: rámutatni a szociális és igazságos cselekvés kötelességeire, ahogyan azok az evangéliumban megjelennek; Az igazság nevében szót emelni minden olyan esetben, amikor a társadalmi, gazdasági vagy politikai struktúra ellentmond az evangélium üzenetének. „Társadalmi tanításában az Egyház szószólójává lesz mindazoknak, akik különböző okok miatt nem tudják hallatni hangjukat, pedig az igazságtalan struktúrák nem ritkán éppen nekik ártanak a legtöbbet.” XVI. Benedek emeritus pápa szerint a szeretet „az Egyház társadalmi tanításának királyi útja”. Az Egyháznak azonban nem feladata, hogy helyettesítse az államot és a politikát. Nem politizál, hanem az evangélium szerinti politizálást sürget. A pápák a szociális enciklikákban az igazságos társadalom felépítését segítő alapelveket dolgoztak ki egyes szociális témakörökben, így a bér, a magántulajdon, a szakszervezetek kérdésében. Aktívan azonban csak azok a keresztény világiak avatkozzanak bele a politikába, akiknek ez a hivatásuk. Ezeken kívül természetesen sok keresztény segíti gondolkodásával vagy tevékenységével különböző csoportok munkáját, amelyek főleg meghatározott társadalmi témákban – például a menekültek segítésében vagy a munkavállalók védelmében – szállnak síkra. Az Egyház a szabadságot garantáló, demokratikus rendért áll ki, mert ez biztosítja leginkább mindenkinek a közreműködését, és ez védi meg legjobban az emberi jogokat. II. János Pál így ír erről: „Az Egyház nagyra értékeli a demokratikus rendszert, mint olyan rendszert, amely biztosítja polgárai számára a politikai döntésekben való részvételt…, az Egyház nem helyeselheti olyan zárt körű vezetőcsoportok létrejöttét, amelyek az államhatalmat saját hasznukra vagy ideológiai céljaik megvalósítására bitorolják. Valódi demokrácia csak ’jogállamban’ és az emberi személy helyes értelmezése alapján lehetséges.”

A családot illetően a könyv egyértelműen leszögezi: az Egyház számára az első és legfontosabb természetes közösség, egy férfi és egy nő közössége. Idézi a könyv Kalkuttai Szent Terézt: „Ha egy házaspár kapcsolata megromlik, és tőlem kérnek tanácsot, mindig ezt mondom: imádkozni és megbocsátani. Nehéz családi körülmények között élő fiataloknak ugyanezt tanácsolom: imádkozzatok, és bocsássatok meg. Ez vonatkozik az egyedülálló anyákra is, akiket nem támogat a család…”

A könyvhöz Ferenc pápa írt előszót. A Szentatya felhívja a figyelmet, hogy vannak országok, ahol a fiatalok 40-50 százaléka munkanélküli. Sok társadalomban az öregeket elkülönítik, mert látszólag már nem „értékesek”, nem „produktívak”. A világ lakóinak nagyjából 1 százaléka birtokolja a világ javainak 40 százalékát, a javak 85 százaléka pedig 10 százalék kezében van. Az össznépesség felének 1 százalék jut. 1,4 milliárd ember napi 1 eurónál kevesebből él. Ferenc pápa leszögezi: „A világ nem fog másképpen megváltozni, csak ha vannak emberek, akik Jézussal együtt odaadják magukat a világnak, akik Jézussal együtt elmennek a végsőkig, akár még a mocsokba is.”

A kötetet Kerényi Dénes fordította. A szöveget Lukács László gondozta.

DOCAT – Mit kell tennünk?
A Katolikus Egyház társadalmi tanítása
Vigilia Kiadó, 2018

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria