Egy klasszikus új változatban – Timur Bekmambekov Ben-Hurja

Lew Wallace (1827–1905) Ben-Hur (Regény Krisztus Urunk korából) című könyve 1880-ban jelent meg. A világirodalom egyik legnépszerűbb regénye, sokak szerint a 19. század legbefolyásosabb keresztény könyve a szépirodalom műfajában. Így aztán természetes, hogy az új művészeti ág, a filmművészet is gyorsan felfedezte.

A regény első feldolgozása 1907-ben készült el, Sidney Olcott rendezésében, William S. Hart főszereplésével. Ennek érdekessége volt, hogy a rendező nem Wallace regényét választotta alapanyagul, hanem William Young 1899-es színpadi változatát. A Ben-Hur újrafeldolgozását – remake-jét – először 1925-ben Fred Niblo, majd 1959-ben William Wyler készítette el. Az utóbbi a filmtörténet egyik leglátványosabb alkotása, gyönyörű, festői képekkel, nagyszabású, mozgalmas jelenetekkel, élén a tizenegy perces lovaskocsi-versennyel, s olyan ragyogó színészekkel, mint a címszereplő Charlton Heston és Stephen Boyd, aki gyermekkori barátját, fogadott testvérét, majd legfőbb ellenlábasát, Messalát alakítja. Wyler filmje tizenegy Oscar-díjat nyert, az egyik díjazott Rózsa Miklós volt, a legjobb filmzene kategóriában.

Az orosz-kazah származású Timur Bekmambekov 2016-ban forgatta le a Ben-Hur legújabb változatát. A rendező elsősorban nem a látványosságra helyezte a hangsúlyt – kivéve az itt is több mint tízperces lovaskocsi-versenyt –, hanem a lélektani folyamatokra, a lélekben zajló változásokra. Ben Hur és Messala gyermekkori jó barátok, testvérként szeretik egymást, bár már ekkor versenyeznek, hogy melyikük az erősebb, az ügyesebb. Messala megmenti Ben Hur életét, amikor az egyik lovas párviadaluk közben leesik a lováról. Ben Hur Júdea leggazdagabb családjának a feje, a társadalmi elit legfelsőbb rétegéhez tartozik anyjával, Mirjammal és húgával, Tirzáh-val együtt. Messala viszont, annak ellenére, hogy a hódító Római Birodalom szülötte, periférikus helyzetben van, ugyanis nagyapja elárulta Julius Caesart, s ez a nemtelen tett az ifjú unoka jövőjét is kedvezőtlenül befolyásolja. A Ben Hur család irgalomból befogadja magához Messalát. Az ő egyetlen lehetősége a felemelkedésre, ha katonaként bizonyítja hűségét a birodalomhoz. A hódító, véres harcokban lelkileg átalakul, s bár nem tartozik a legkíméletlenebb katonai vezetők közé, magáévá teszi az őt centurióvá emelő Pontius Pilatus szavait: ők egy civilizált világért harcolnak, „a haladásért, a fellendülésért, a stabilitásért”, s mindazokat, akik ellenállnak e törekvésnek, irgalmat nem ismerve eltiporják.

Ben Hur a békességben hisz, de egy olyan világban, amelyben a fogat fogért, szemet szemért  elv érvényesül, törvényszerűen keveredik bele a lázadásba, amikor emberbaráti gesztusból elbújtatja a megsebesült és üldözött ifjú zelótát, Dismast. (A keresztény hagyomány szerint ez a neve a jobb latornak, de a filmben erre nincs semmiféle utalás.) Dismast a bosszúvágy fűti, a rómaiak ugyanis meggyilkolták az apját, és megerőszakolták az anyját. A római hódítók nem tartják tiszteletben a zsidók vallási és kegyeleti hagyományait, így a temetők sírköveit szállítják el a cirkusz felépítéséhez. Jeruzsálem forrong, egyre erősebb a gyűlölet Rómával szemben. Ben Hur nem csatlakozik a lázadókhoz, nem áll az élükre, de megtagadni sem hajlandó népét, sem besúgóvá válni Messala kívánságának megfelelően. Ezért összeütközésük elkerülhetetlen. Bekövetkezik az érzelmi és a társadalmi fordulat: a két egykori barátból, sőt fogadott testvérből halálos ellenség válik. Messala a világbirodalom egyik legmegbecsültebb tagjává, míg Ben Hur a legmegvetettebb páriájává lesz, gályarabként naponta tapasztalja meg a szörnyűséges kiszolgáltatottságot, a megaláztatást.

Ben Hurt nem a hit, hanem a gyűlölet tartja életben, a vágy, hogy bosszút álljon az őt gályarabságra, anyját és húgát pedig ugyancsak kitaszítottságba juttató Messalán. Az erőszakra, gyűlöletre és bosszúra alapozott világgal minden tekintetben ellentétben áll „egy ifjú rabbi”, a názáreti Jézus, aki többször is feltűnik a történetben. Mindjárt az elején, amikor Ben Hur a feleségével, Eszterrel – akit szerelemből vett el, miután felszabadította a rabszolgaságból – a zelótákról vitázik, hogy jogos-e az erőszakos harcuk Júdea felszabadításáért. Az ácsmunkát végző Jézus az igazi szabadságról beszél nekik, Isten végtelen szeretetéről, amelybe beletartozik az ellenség szeretete is. „Isten a szeretet. Meg kell osztanunk a szeretetet.” Ezzel szemben a félelem és a gyűlölet „hazug. Egymás ellen fordítanak minket. Ezek a hazugságok tesznek rabszolgákká minket”. Jézus az, aki a gályarabnak elhurcolt, végtelenül elcsigázott Ben Hurnak vizet ad, az irgalmasság cselekedetét gyakorolva, és nem törődve a foglyokat őrző katona embertelenségével. Jézus menti meg a leprást attól, hogy a tömeg halálra kövezze. Az egyetemes megbocsátásra és szeretetre vonatkozó tanítása megérinti Eszter lelkét, aki betegeket, szegényeket gondoz, megvalósítva az irgalmasság testi cselekedetét: „Amit megtesztek egynek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek meg” (Mt 25,40).

Eszter az, aki Jézus tanítása alapján figyelmezteti Ben Hurt, hogy a gyűlölet és a bosszú elhatalmasodása a lélekben pusztuláshoz vezet. Kiemelt szerepe van a filmben a versenylovakat nevelő Ilderim sejknek, aki titokzatos alak. Látszólag csak a pénz érdekli, ám ő is a bosszú elvetésére inti Ben Hurt – szavai hitelesek, hiszen a fiát különös brutalitással gyilkolták meg a rómaiak. Ő mondja azt: ha elégedetlen vagy a mostani életeddel, teremts magadnak egy másikat. Ben Hur lelki felemelkedéséhez a döntő lépést az jelenti, amikor Jézus a keresztfán a mennyei Atyjához fohászkodik, és bocsánatát kéri az őt gúnyoló ellenségei számára. Ekkor kettős csoda történik: Ben Hur végleg elveti a gyűlöletet és a bosszúvágyat, s lelki megtisztuláson megy át, a leprából kigyógyult anyja és húga pedig fizikai csodát él át.

A film befejezése, szemben Lew Wallace regényével és az eddigi összes filmes Ben-Hur-feldolgozással, egy gyönyörű álom megvalósulása, amely arról szól, hogy nem létezik olyan ellenségeskedés, ami ne volna feloldható a megbocsátásban és a szeretetben. Ehhez pedig nem szükséges más, csak az, hogy felismerjük a másik emberben az irgalomra és szánalomra méltó lelket.

Ben-Hur (Amerikai történelmi film, 123 perc, 2016). Készült Lew Wallace azonos című regényéből. Rendező: Timur Bekmambetov. Forgalmazza és kiadja: Bontonfilm, 2018.

Fotó: Imdb.com

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. szeptember 23-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.