Egyedülálló kettős kéziratos emlék a 7. századi európai szerzetesi könyvkultúrából

Szuromi professzor kutatásai alapján egyértelművé vált, hogy az elsődlegesen a szentek életéről és szenvedéséről összeállított kézirat Észak-Itáliában eredetileg a corbie-i apátság részére készült (Itáliában nem használt), és nagy valószínűséggel már 664 és 668 között a Somme folyó völgyében elhelyezkedő apátság könyvállományához tartozott. Azonban Szuromi Szabolcs azt is kétséget kizáróan bizonyította, hogy a kötet mindössze három évtizeddel később – a 7. század utolsó évtizedének második felében (pontosabban 696–698-ban) – már a northumbriai lindisfarne-i perjelség könyvállományához tartozott.

Az idei szeptemberi londoni eredmény adatait legutóbb egyedülálló új adatokkal egészítette ki a PPKE rektora, aki immár tizenhárom éve dolgozik a szentpétervári Orosz Nemzeti Könyvtár korábban csak töredékesen feldolgozott középkori latin kéziratállományának részletes leírásán és újrakatalogizálásán. Október 23-án Szuromi professzornak alapos paleográfiai, kodikológiai és szövegkritikai elemzést követően sikerült azonosítania a fentebb említett, Londonban datált, lokalizált, tartalmilag meghatározott kézirattal azonos kódexet. A londoni és a szentpétervári kéziratot minden kétséget kizáróan egy helyen, egy időben másolták és állították össze. Ugyanazzal a tartalommal, írásformával és technikával készült mindkét kötet a corbie-i apátság részére.

A szentpétervári példány szövege, fűzése, a pergamen lapjai sok viszontagságról tanúskodnak. A kézirat datálása a már így is kellően precíz időpontot is tovább tudja pontosítani, ami így 665 első negyedére szűkíti a keletkezési dátumot. A most azonosított második példány választ tud adni arra a kérdésre, hogy mindössze harminc év leforgása után miként is kerülhetett egy ennyire értékes – a szerzetesek napi lelki olvasási kultúrájához kapcsolódó – kötet a northumbriai lindisfarne-i perjelségbe. A kötet megküldése mögött nemcsak a két apátság közötti szoros kapcsolatot kell tehát feltételeznünk, hanem azt a tényt is, hogy a corbie-i apátságban a továbbiakban is rendelkezésre állt a kötet második példánya. Az egyedülálló eredmény komoly – pozitív – nemzetközi szakmai visszhangot és elismerést váltott ki. Így az újabb kézirat alapján már nemcsak hipotézisről beszélhetünk Szuromi Szabolcs többször bizonyított elmélete kapcsán, hanem egyértelműen bizonyítottnak tekinthető az ír szerzetesek és a kontinens kolostorainak korai és szorosan együttműködő könyvkultúrája.

A kódex analízisével a PPKE rektora egyúttal újabb kéziratot azonosított a Saint-Germain-des-Prés-i apátság két nemzeti könyvtárban fellelhető egyedülálló könyvállományából, hiszen a corbie-i apátság könyvállományát 1683-ban egyesítették a Saint-Germain-des-Prés-i apátság könyvtárával (amely jelenleg két helyen, a párizsi Francia Nemzeti Könyvtárban és a szentpétervári Orosz Nemzeti Könyvtárban található). Mindkét anyag Szuromi professzor majdnem másfél évtizedes munkájának köszönhetően nyert pontos és a modern elvárásoknak megfelelő leírást.

A mostani kutatási eredmény is jól mutatja, hogy a kora középkori kolostorok könyvkultúrájával kapcsolatos letisztultabb – a jelenlegi ismereteinknél jóval pontosabb – tények feltárásához elengedhetetlen azon könyvtárak könyvállományának szisztematikus összehasonlító szakmai vizsgálata és leírása, amelyek a kolostorok elenyészése, háborúk vagy éppen a szekularizáció következményeként az eredeti kéziratok egy részével rendelkeznek.

Forrás és fotó: PPKE Rektori Hivatal

Magyar Kurír