Életben vagy?!

Béri László Renátó kármelita szerzetes, pap az emberi kapcsolatok minőségét, mélységét vizsgálva fölteszi a kérdést: milyen hozzáállással, attitűddel állok sebzettségeimhez, melyeket a másik okozott nekem a szeretet által? „Ha ő másként szeret engem és nem úgy, ahogyan én őt, az felszínre hozhatja saját sérüléseimet, sötétségeimet, csalódásaimat, és betalálhat a legérzékenyebb pontjaimhoz.” Erre csak a legmélyebb szeretet képes. Ez paradoxon: pont azoktól szenvedjük el a legtöbbet, akiket a legjobban szeretünk. Renátó atya számára az a szeretet, „ha a másik adja sebzett önmagát, ahogy én is, és megmarad a kettőnk közötti kommunikáció, a kölcsönös egymáshoz tartozás tudata és az egymás mellett való döntés”. Természetesen nem arról van szó, hogy a szeretetkapcsolatban mindig csak sebződünk, a szeretetkapcsolatnak hullámzása van. Az Istennel való szeretetkapcsolatunk annyiban más, hogy „az Ő részéről soha nem lehet feltételezni, hogy akarattal megbántana”. Béri Renátóban egyre inkább elmélyül az a gondolat, hogy az élet értelme a szeretetkapcsolatok építése, „bármilyen nehéz, bármekkora kihívással is jár. Szeretetkapcsolat az istenkapcsolat, a másik emberrel való kapcsolat és a saját magammal való kapcsolat. Ha mindenféle kihívás és fájdalom közepette is, de építjük a szeretetkapcsolatokat, akkor odaát a valódi nagy életben ez fog örökké megvalósulni, tökéletes formában.”

Baráth Éva orvos, hatgyermekes édesanya Istennel való kapcsolatát egy súlyos, daganatos betegség mélyítette el még jobban. Amikor tudomást szerzett róla, akkor sem lázadt Isten ellen, nem az volt benne, hogy miért pont vele történik ez, és hol van ilyenkor az Isten... Azt mondta: „Uram, veled együtt akarom végigcsinálni. Nem értek sok mindent, de tudom, nélküled felemészt a gondom, csak együtt csinálhatjuk végig.” Baráth Éva bízott az életben, hogy az igen lesz erősebb, de ha az Úrnak más a célja vele, azt is elfogadja. Több év küzdelme után ma már ki tudja mondani: „Uram, ha azzal dicsőítelek, hogy megadod a gyógyulást, akkor azáltal dicsőítelek, és ha az a szándékod, hogy kiigyam a kelyhet, akkor azáltal.” Az évek során Isten kegyelméből megértette, hogy a Teremtő megajándékozta ezzel a betegséggel, s abban segítette, hogy felfedezze belső forrását és az értékességét. „Abban segített, hogy ki tudjam fejezni a vágyaimat, hogy képes legyek kiállni magamért, hogy ne akarjak irreális elvárásoknak megfelelni, és hogy helyesen értékeljem magamat, se túl sokra, se túl kevésre. Cselekedeteimet ne a félelem, hanem a szeretet s a szabadság motiválja. Előkészített és felkészített arra a munkára, amire a jelenben meghívott.”

Az Indiában született, de 2003 óta Magyarországon élő Madassery Benvin Sebastian verbita szerzetes, pap szerint engedni kell, hogy az Isten átöleljen szeretetével, „akár embereken keresztül, akár a természet adta szépségek által”. Isten mindig ad lehetőséget arra, hogy megtapasztaljuk őt, hogy megnyíljunk feléje. Ha komolyan vesszük ezeket a jeleket, ki tudunk jönni a nehéz helyzetekből is. „Minden nehézség csak egy éles kanyar, és nem az út vége!” Sebastian atya három dolgot ért a minőségi életen. Az első: hiszem, hogy Isten van és Ő adja az életet. A második: az élettel valamit kezdeni kell, meg kell találni azt a hivatást, amit az Isten adott, a küldetést, amivel szebbé tehetem ezt a világot. „Minden Istentől származik, és ha próbálom megvalósítani a küldetésemet, a feladatomat, az már minőségi élet.” A harmadik: el kell fogadnunk, hogy Isten nem a múltunk miatt szeret minket, nem is a jövőnkért, hanem a jelenünkben. „Én is csak a jelenben tudok valamit kezdeni Istennel. A múltamat csak Isten irgalmára bízhatom, ahogy Pio atya mondja, és a jövőmet csak Isten gondviselésére. Isten most van!” Fontos hangsúlyozni, hogy szenvedés, fájdalom és nehézség nélkül minőségi életet nehéz élni, szinte lehetetlen.

A házasságon kívül született Beöthy Zsuzsanna Cecília szerzetesnővér özvegyként, egy fiú édesanyjaként kérte 1989-ben, ötvenéves korában felvételét a Szociális Missziótársulatba. Hiszi, hogy egyistenhívő keresztény ember számára a szociális energia az evangéliumi szeretet. Szerzetesközösségükben mindent az örök élet távlatába helyeznek, mivel: „Mindenütt segíteni akarunk, ahol csak segíthetünk, mindenkinek szolgálni akarunk, akinek csak szolgálhatunk, annyit akarunk tenni, amennyit csak tehetünk, de valljuk, hogy e földön minden elmúlik, a szükséges csak egy: a lélek üdvössége.”

Rákász Gergely orgonaművész vallja: a jó irány mindig szeretetből táplálkozik. Az emberek zöme viszont félelemdöntéseket hoz egész életében. „Nem akarom ezt, nem akarom azt, jaj, csak ez meg ne történjen. És van egy maréknyi ember, aki szeretetdöntéseket hoz, mert teremtő, alkotó.” Rákász Gergely alapelve: „Szeresd az Istent! Legyen akármi, úgysem fogod ebben az életben megtudni. Csak a művével találkozol, ami gyönyörű. És ha szereted a teremtett világot magad körül, akkor… megbecsülöd benne a többi teremtményt, az erőforrásaidat, Önmagadat.”

Károly Sára iskolapszichológus kiemeli, hogy a bennünk lévő isteni mag az, ami adja, hogy milyennek kell lennünk. Ha pillanatnyilag el is felejtkezünk róla, hogy mi is az, egyszer csak rádöbbenünk, hogy nem látjuk a fényt. „A minőségi élet, a fény felé haladás lényege, hogy eljussak az agapé szeretetig. Eljussak oda, hogy egyenlő vagyok mindenki mással.”

A hat ember vallomását elolvasva Izajás próféta szavai juthatnak eszünkbe: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak, járnak, és nem fáradnak el” (Iz 40,31).

Életben vagy?!
Ursus Libris Kft., 2017

Bodnár Dániel/Magyar Kurír