Életvédelem felsőfokon – Megjelent Grzegorz Górny „Gyilkosság és orvostudomány” című könyve

A könyv bevezetőjében olvashatjuk a következőket: Huszonöt évszázaddal ezelőtt a görög Kosz szigeten keletkezett egy kivételes dokumentum. A kor legkiválóbb orvosának tanítványai körében lejegyezték a világ első orvosi etikai kódexét, amelyet a mester nevéről Hippokratészi eskünek neveztek el. Csaknem 2500 éven keresztül határozta meg az orvoslás lényegét és az orvosok kötelességeit. Bár a pogány Görögországban keletkezett, később átvették a nagy világvallások: a kereszténység, az iszlám és a judaizmus képviselői is. A Hippokratészi eskü hirdette az emberi élet sérthetetlenségét is. Minden orvos, aki letette az esküt, elismételte ezeket a szavakat: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához. Tisztán és szentül megőrzöm életemet és tudományomat.”

Az eskü tehát hangsúlyozta az orvos személyes és szakmai élete közötti szoros kapcsolatot, és a méltóság, valamint a tisztaság megőrzését követelte mindkét területen. Ezt a hivatást csak a beteg és az orvos közötti bizalmi kapcsolat alapján lehetett gyakorolni. Ezért az eskü kötelességgé tette a szakmai titoktartást, továbbá kategorikusan kizárta, hogy az orvos bármilyen haszonra törekedjen kivételezett helyzetéből adódóan. Aszklépiosz tanítványának önzetlenül kellett hivatását gyakorolnia, és páciensének javánál semmi más érték nem lehetett előbbre való számára.

Az erre az alapra felépült orvostudomány a nyugati civilizáció egyik tartóoszlopa lett. Számos intellektuális és tudományos eredménnyel gazdagította az emberiséget, az élet jelenségeinek kutatása és megismerése által. Ezzel párhuzamosan erkölcsi értékeket, etikai normákat teremtett. Az orvosi szakma belső logikája századokon át feltételezte a gondoskodást, az áldozatkészséget és az önzetlenséget. Nem véletlen, hogy a keresztények, amikor olyan alakot kerestek, akihez Istent mint minden jóság forrását hasonlíthatták, épp az orvos alakjában találták meg.

Ez az orvosi ethosz csaknem huszonöt évszázadon át sértetlenül fennmaradt. Csak a 20. század hozott ezen a téren drámai változást. A történelem legvéresebb századának egyik legfélelmetesebb alakja a német orvos, Josef Mengele volt. A nemzetiszocializmus kora lett az az időszak, amikor az orvostudomány az igazság szolgálata helyett egy borzalmas ideológia szolgálatába állt. Az ember azt gondolta volna, hogy az erkölcsi sokk következtében, amit a náci tömeggyilkosságok feltárása kiváltott, az orvostudomány véglegesen szakít az emberi élet és az egészség ellen irányuló gyakorlatokkal. De nem ez történt. Jelen könyv számos példával igazolja ezt. A modern orvostudományra talán azért jellemző ez az etikai irányvesztés, mert eltávolodott a hippokratészi esküben megfogalmazott alapelvektől. (…) Ez a tudomány ugyanis az élet helyett egyre gyakrabban a halált szolgálja. Ha viszont az orvostudomány civilizációnk egyik tartóoszlopa, akkor ez azt is jelenti, hogy civilizációnk alapjait is elérte az erózió folyamata. Nem véletlenül beszélt Szent II. János Pál pápa „a halál civilizációja” és „az élet civilizációja” közötti harcról azokkal a kihívásokkal kapcsolatban, amelyekben az orvostudományok képviselői főszerepet játszanak. Lehet, hogy nem túlzás tehát azt állítani, hogy az emberiség sorsa az orvosok kezében van.

Magyar Kurír