Felemelni az embert, meglátni a rosszban is a jót – az Olajág kiállítása a Párbeszéd Házában

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Bevezetőjében Sajgó Szabolcs emlékeztetett rá, hogy az Olajág két évvel ezelőtt már rendezett kiállítást a Párbeszéd Házában, Dobogókőn pedig, a Manréza-házban több, a társasághoz tartozó művész alkotása látható. Miként lehetséges megvalósítani, hogy ebben a mai, rohanó világban sokak számára elérhető legyen a teljességre törekvő eszmeiség? Az itt kiállított művészeknek sikerült ezt megvalósítaniuk, a bennük és a világban meglévő, örök értékeket jelenítették meg a vásznakon – mondta a Párbeszéd Házának igazgatója.

A kiállítást megnyitó Jelenits István kiemelte: az Olajág mai, sokszínű világunkban sajátos gondolatokat, eszmeiséget képvisel. Felidézte: a Szentatya az idei esztendőt az irgalmasság évének nyilvánította, és ez a tárlat szorosan kapcsolódik ehhez. A képeket az irgalmasság eszméje köti össze: az alkotók egyaránt megjelenítik az irgalmasságra szoruló embert, és a nyomorúságban, szegénységben szenvedőket észrevevő, velük együttérző, nekik segítő lelkeket is. Nem panaszkodni kell, hanem felemelni az embert, meglátni a rosszban is a jót, a szépet. Világnézetileg összetartozó művészek alkotásai láthatók itt a falakon, csodálatos gazdagság bontakozik ki előttünk, ahány alkotó, annyiféle megközelítés – állapította meg Jelenits tanár úr. Beszélt az irgalom szó kétféle jelentéséről is. Az egyik, hogy irgalommal tekintünk a különösen nehéz sorsú emberekre, akik nem azért szenvednek olyan sokat, mert megérdemelték, hanem mert Istennek az akaratából olyan súlyos terheket kell nap mint nap cipelniük, melyek alatt meggörnyednek. Rájuk különösen oda kell figyelni, biztatni, erősíteni őket, hogy mindennapi szenvedéseik, folyamatos nehézségeik ellenére is, találjanak rá az élet értelmére, szépségére; higgyék el: nincsenek egyedül, még ha sokszor így érzik is.

Jelenti az irgalmasság a bűnöshöz való odafordulást is, meglátni benne – nemcsak a büntetést érdemlő –, hanem a bocsánatra vágyó embert is. Sokan csak haragudni tudnak a bűnösre, ítélkezni felette, pedig lehet, hogy valaki éppen akkor döbben rá saját vétkeinek a súlyosságára, ha irgalmas szívvel közelítenek hozzá, megnyitva ezzel számára az utat a lelki megtisztulás, így Isten felé is. Ettől kezdve pedig a megújult bűnös lélek az Istentől származó szeretet szolgálatába szegődhet. Mindez megjelenik a tárlaton kiállított képeken, hol cselekedetekben, hol pedig egy-egy arcon, s mindez színek, fények, árnyékok kavargó játékában történik.

Jelenits atya arról is beszélt, hogy a mai művészek gyakran haraggal, indulattal közelítenek a világhoz, jajonganak vagy erőteljes vezényszavakat kiáltanak, tiltakozva valami ellen. Ezen a kiállításon ennek nyoma sincs, itt a csönd az, ami megállít bennünket a képek előtt, amelyek azt sugallják: ne csak gyönyörködjünk bennük, hanem gondolkodjunk el rajtuk, adjuk át magunkat annak a megszólító erőnek, mely ezekről a festményekről árad. A csönddel teszik jobbá és igazabbá a világunkat, odafigyelve az irgalmasságra. Az alkotásokon megelevenednek az evangélium jelenetei, a szentek életének egy-egy eseménye, a személyükhöz köthető, az irgalmassággal kapcsolatos csodatettük, vagy csak egy templom. A képek egy megihletődött útnak az állomásai, mintha megszervezett módon találkoznának egymással, a szeretetre, a másokra való odafigyelés fontosságára vezetnek el bennünket.

A tárlaton csaknem ötven alkotás szerepel, többek között Angyal Júlia, Jáger Margit, Makkai Márta, Orient Enikő, Rényi Eszter, Sinkó Veronika, A. Bak Péter, Vámos István alkotásait láthatjuk. A képek többsége evangéliumi jeleneteket, valamint a szentek – Árpád-házi Szent Erzsébet, Assisi Szent Ferenc, Pio atya – életéből vett eseményeket ábrázol. A tárlat november 11-ig látogatható, hétköznaponként 15 és 18 óra között.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír