Ferenc pápa útján – 21. századi beszélgetések

Kultúra – 2016. december 24., szombat | 14:04

Az Athenaeum Kiadó Ferenc pápa 80. születésnapjára jelentette meg a kötetet, amelyben Pallós Tamás, az Új Ember kulturális rovatának vezetője és Solymári Dániel újságíró a szentatya elmúlt időszakban elhangzott, legmeghatározóbb kijelentéseit gyűjtötte egybe.

Ferenc pápa megszólalásaira tizenkét egyházi és világi személy reagál a velük készített interjúkban.

Oláhné Jolán, a monori szegénytelep roma származású lakója, négy gyermek édesanyja, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi tagja szerint nagyon jó lenne, ha megvalósulna Ferenc pápa egyik fő gondolata: ahogy az Isten irgalmas, mi is legyünk mindig irgalmasok másokkal. A születésétől kezdve nehéz körülmények között élő asszony vallja: „Ez lenne az emberiség lényege, ez kéne a világban. Mert hogyha valaki irgalmas, akkor nincs háború, nem ölik meg egymást az emberek.” A békesség pedig úgy teremthető meg, ha az ember kompromisszumot köt: „Elnézi a másik hibáját, és az is elnézi a miénket. Emberek vagyunk, gyarlók, nem lehetünk tökéletesek. És ha egymást segítjük.”

Bagdy Emőke klinikai pszichológus Ferenc pápa „mérhetetlen” szelídségét emeli ki, azt, hogy egész lényében „szeretethordozó” személyiség. Egyúttal figyelmeztet, hogy hajlamosak vagyunk összekeverni az örömöt a boldogsággal. Az örömérzés múlékony. A boldogság viszont „Meghittség, biztonság, szeretetkapcsolatok, és ezen belül jövőtervek.” A hit megmozgatja a reménységet, a jövőben pedig azért akarok reménykedni, mert valaki fontos nekem, van kit és mit szeretnem. Hit, remény és szeretet az életet alakító három fő tényező, ezt jól tudjuk Szent Páltól, s azt is, hogy a három közül legnagyobb a szeretet.

Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát póz nélküli emberként jellemzi Ferenc pápát, aki arra indít bennünket, hogy találjuk meg mindig az alkalmat, „kínáljuk fel annak a lehetőségét, hogy a keresztény örömhírről beszélhessünk.” Ez a keresztény alapmagatartás. Az pedig a másik félen múlik, hogy ezt elfogadja-e. A gyónástól való, utóbbi évtizedekben tapasztalható idegenkedést illetően a főapát leszögezte: az „Egyháznak „bűnbánatot kellene tartania, mert sok esetben olyan útra tévedt, amivel az emberek egy részét elidegenítette, sokkolta. Ma a fiatalokat, de még az idősebbeket is újra meg kell nyernünk, hogy a gyónás nem egyházi öncél, és főleg nem az ítélkezés helye, hanem az irgalmas Istennel való találkozás különleges lehetősége.”

Heller Ágnes filozófus, esztéta számára Ferenc pápa maga az irgalom. Két igazi államfő van ma Európában, az egyik a pápa, a másik Angela Merkel német kancellár. A szentatya legmélyebb elköteleződése a szegényekkel való szolidaritás vállalása, amely néha valóban úgy tűnhet, hogy a marxizmussal is párosul. Nagyon fontos azonban különbséget tennünk, hogy Ferenc pápa „nem az ideológiát vette át, hanem csak az elkötelezettséget.”

Köves Slomó ortodox rabbi történelmi és teológiai okok miatt is természetesnek veszi, hogy a Ferenc pápa által is kiemelten támogatott keresztény-zsidó párbeszédnek elsősorban a keresztények a kezdeményezői. Rámutat, hogy a zsidóságnak a megváltással kapcsolatos alapfelfogása egészen más, mint amit ezzel kapcsolatban a kereszténység mond. „A kereszténységben ez inkább egy személyes, lelki megváltást jelent, a zsidóságban pedig a világ megjavulására vonatkozó isteni ígéretet, amit, ugye, Jézus megjelenése után nem tapasztalt meg a zsidóság, következésképpen nem is fogadta el mint megváltót.”

Fabiny Tamás evangélikus püspök úgy érzi, hogy Ferenc pápa „személyes tud lenni abban, hogy az Isten és ember irgalmassága hogyan függ össze egymással. Mivel Isten mindig irgalmas velünk, nekünk is irgalmasságot kell gyakorolnunk másokkal.” Ha katolikusok és evangélikusok közösen tudnak készülni a reformáció 500. évfordulójára meghirdetett, 2017-es emlékévre, „és közösen imádkozunk az egyház mai megújulásáért, akkor az a már nagyon várt látható egység jele lehet.” Fabiny püspök fontosnak nevezi a közéleti kereszténységet: „… az egyház – amellett, hogy első számú és legalapvetőbb feladata az evangélium hirdetése – bátran és felszabadultan foglaljon állást, hallassa a hangját.”

Vizi E. Szilveszter agykutató, az MTA volt elnöke azt emeli ki, hogy a szentatya egyszerűen és érthetően fogalmaz, előtérbe állítva az irgalmas szeretetet és az örömöt. „Ferenc pápa békét hirdet, és az irgalmasságot hangsúlyozza. Azt akarja, hogy valamennyien irgalmas szamaritánusok legyünk, mert szerinte akkor van jövője az emberiségnek.”

Farkas Beáta közgazdász felhívja a figyelmet, hogy a pápa nem általában ítéli el a piacgazdaságot, hanem csak annak szélsőséges formáit. Középutasnak nevezhető, „eligazítja a szélsőséges individualizmust, de a parancsuralmi, tervgazdaságszerű vagy kollektivista gazdaságot sem tartja elfogadhatónak.”

Haranghy Csaba közgazdász, üzletember úgy véli: azzal, hogy a szentatya nem a pápai lakosztályba költözött be, hanem egy jóval kisebbe, azt akarja üzenni az emberek felé: „Közületek való vagyok, értem az életeteket, gondjaitokat, és még ha nyilvánvalóan ez nem is lehetséges, de megpróbálok hasonlóan élni, mint ti.”

Tulassay Tivadar gyermekgyógyász nyilvánvalónak tartja, hogy a Ferenc név választása meghatározó utalás a pápa személyiségére. A professzor Európa egyik legnagyobb bűnének nevezi, hogy „a szakralitást irtotta ki. Gyakorlatilag semmi se szent. A szakralitás újbóli elfogadása, megélése lehet a jövő.”

Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke Isten csodálatos ajándékának nevezi Jorge Mario Bergogliót. Kozma Imre állítja: tisztességes úton az ember nem képes olyan anyagi javak felhalmozására, mint amelyet a világban látunk, és amiről Ferenc pápa is beszél. Az a fő kérdés, hogy az egyén „a lelkiek felől értékeli-e a javakat, vagy önmagukban. Ne cseréljük fel Istent a mammonnal, gazdaggá az embert igazából csak Isten teheti. A kérdés: képes-e az ember megszabadulni a javak bűvöletétől?”

Beer Miklós váci püspök szerint „nagyon nagy” szükségünk van Ferenc pápa ébresztőjére, hogy a valóban fontos dolgokkal törődjünk. A szentatya azzal szembesít bennünket, hogy Európa igazi kincse a lelki kincs, a szentjeink. „Tehát a lelki értékeink. A bibliai, krisztusi alapokon nyugvó európai kultúra lényege a hitből fakadó jóság, az emberség, a szeretet. Ettől vagyunk, ettől lehetünk igazán európaiak, és ezzel kell most példát mutatnunk.”

A kötetben megszólaló tizenkét személy különböző nézőpontból értékeli a pápai megnyilvánulásokat, mégis, mindnyájan a kölcsönös megértést segítik elő.

(Athenaeum Kiadó, 2016.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Fotó: Merényi Zita

Kapcsolódó fotógaléria