Gabriele Kuby: Kiút a szeretethez

A szerző alapgondolata: mivel a világnak van isteni Teremtője, mi pedig teremtmények vagyunk, „Isten és ember viszonyában minden a szexualitáson múlik, hiszen az emberek Isten és ember együttműködésével jönnek létre. Az ember és a társadalom viszonyában is minden a szexualitáson múlik.” Ha ezen a ponton elromlik valami, akkor minden elromlik. Gabriele Kuby bemutatja, mi az, amit rosszul teszünk, és hogyan tudnánk helyrehozni, ha meglenne bennünk ehhez az akarat.

A kötet szerzője részletesen elemzi Simone de Beauvoir 1968-ban megjelent, A második nem című könyvét, amelyben a francia író, filozófus leszögezi: „Az ember nem nőnek születik, hanem nővé válik.” Beauvoir a „felszabadult ember” eszményét kívánta ebben a művében bemutatni, amely a hagyományos értékek – kiemelten a család, azon belül az anya szerepének – teljes lerombolását jelentette. A könyv annak a radikális feminizmusnak lett a bibliája, amely az összes nyugati társadalomban megvetette a lábát, és a német társadalmat is meghatározza. A főbb sarokpontok a következők: a pornográfia legalizálása 1971-ben; az abortusz tényleges törvényesítése; az élettársakra, vagyis a „homoszexuális házasságra” vonatkozó törvény az ezredfordulón; a prostitúció erkölcstelen minősítésének megszüntetése; homoszexuális párok örökbefogadási joga 2000-ben. Ezek mellett megkezdődött a pedofília elismeréséért folytatott harc is. Gabriele Kuby felhívja a figyelmet: az összes ilyen törvénynek egyetlen célja van, „megfosztani a szexualitást a szaporodás funkciójától, hogy az csak az ember érzéki vágyának kielégülését szolgálja.”

Németországban évente 300 ezer nő öli meg magzatát, a születések száma drasztikusan csökken. Míg 1965-ben még több, mint 400 ezer fővel volt magasabb a születések száma a halálozásokénál, addig ma már csak 147 ezerrel születnek többen. Egyre kevesebben kötnek házasságot, miközben a válások száma növekszik. 2004-ben 400 ezer házasságkötés és 200 ezer válás történt. A kutatások szerint az elvált szülők gyerekeinek esetében sokkal többször fordul elő, hogy iskolai teljesítményük visszaesik, megnő körükben a kábítószerezés és az öngyilkosság veszélye is. A stabil családi háttér nélküli 12-17 év közötti fiatalok 45 százaléka szed gyógyszert, hogy kibírja az otthoni és az iskolai feszültséget. Az iskolában már a kilencéves gyermeknek is tanítják a nemi felvilágosítás című tantárgyat. A szexuális életet a diákok már tizenhárom-tizennégy éves korukban elkezdik, gyakran a szülők engedélyével. Ezek a kapcsolatok azonban nagy többségükben rendkívül képlékenyek, melynek következménye a korai érzelmi kiégés, súlyos lelki betegségek, nem ritkán az abortusz. A testi élvezeteket mindenek elé helyező fejlett nyugati társadalmak döntő többségében mára vészesen lecsökkent a születések száma.

Gabriele Kuby két pápai dokumentumot említ, amelyek bátran szembementek az uralkodó korszellemmel. Az egyik az ún. szexuális forradalom évében, 1968-ban megjelent, VI. Pál nevével fémjelzett Humanae Vitae című enciklika, mely „profetikus dokumentum volt, annak a jele, hogy a pápán keresztül a Szentlélek vezeti az egyházat.” Gabriele Kuby megállapítja: VI. Pálnak nem az volt a célja, hogy megfossza az embereket a szexualitás örömétől. „Éppen ellenkezőleg! A szexualitást a teremtés rendjébe kívánta illeszteni, hogy az életet, az embert és a szeretetet szolgálja, ne pedig elpusztítsa.”

A másik dokumentum II. János Pálnak a test teológiájáról írt értekezése (A test teológiája), amelyben a lengyel pápa föltette a kérdést: „Miért teremtette Isten az embert férfinak és nőnek? Miért irányulnak egymásra a testek, miért van hatalmas szexuális vonzás férfi és nő között, miért szorul mindkettő kiegészülésre? Azért, mert az ember a szeretetre van teremtve, arra, hogy szabadon a másiknak adja magát. A férfi és nő közt megvalósuló önátadás csúcspontja és tökéletes példája a nemi aktus.” Problémát jelenthet azonban az, ha az ember „nem automatikusan azon a magas színvonalon éli meg nemiségét, amelyre hivatása szól. Ha szabad akaratát nem arra használja, hogy nemi ösztönén uralkodjon, és a szeretet szolgálatába állítsa, akkor rabszolgájává válik az ösztönnek, amely a pervertált szexualitás poklába taszítja.”

Ezzel összefüggésben Gabriele Kuby emlékeztet rá: amikor Jézus a kéjvágy ellen beszél (Mt 5,27-28), akkor nem a szexualitás örömét akarja elvenni tőlünk, hanem azt szeretné, hogy ez az öröm „a szeretet által létrejövő egység extázisáig fokozódjon. Isten egyesíteni kívánja, ami elszakadt egymástól: a szeretetet és az élvezetet. Az ember szívét akarja meggyógyítani.”

A könyv szerzője leszögezi: A keresztény nemi erkölcsnek egyetlen célja van, hogy az embert „elvezesse a szeretet királyi útjára.” Istenre azért van szükségünk, mert csak akkor tudunk szeretni, ha mi is megtapasztaljuk, hogy mi a szeretet. Akik pedig megtapasztalták Istent, azok János evangélista alapján (1Jn 4,16) meggyőződéssel vallják: „Isten a szeretet. Isten a világ nagy szeretetforrása. Feltétel nélküli szeretetét újra és újra ajándékozza mindenkinek, hogy útra kelhessünk. Azok az emberek, akik ebből a forrásból isznak, olyan csatornává válnak, amelyen át a szeretet a világba árad.”

(Szent István Társulat, 2015)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír