Gregorios III. Lahhám: Ne hagyjátok, hogy eltűnjünk!

Kultúra – 2017. március 26., vasárnap | 13:00

Gregorios III. Lahhám Antiochia és az egész Kelet, Alexandria és Jeruzsálem görög-melkita pátriárkája, 1933-ban született Szíriában. Az interjúkötetben Charlotte d’ Ornellas francia újságírónő kérdéseire válaszol.

A szír főpap a vállaira nehezedő misszióról így fogalmaz: „Ez a misszió meghalad, felülmúl engem, legfőképpen a jelenlegi, különlegesen súlyos szíriai háború idején nehezen viseli szíriai és atyai szívem. Ugyanakkor hála is tölt el barátaim nagylelkűségéért, az Egyház jóságáért, híveim lelki erejéért is.” (A beszélgetés még a januári szír tűzszünet megkötése előtt készült – a szerk.) A szír főpap minden energiáját bevetve segíti, buzdítja a keresztényeket a helyben maradásra, mert vallja: „küldetést kell teljesítenünk, itt, ezen a földön, a muszlimok között. Ez nem mindig evidens, de el kell fogadnunk, hogy a földkerekség minden keresztényének keresztet kell hordoznia; különbözők a kihívások; nekem abban kell segítenem híveimet, hogy a térségben biztosítsuk a keresztény jelenlétet.”

Gregorios III. Lahhám egy kis egyház élén áll, összesen mintegy 780 ezer keresztény főpásztora, de csekély létszámuk ellenére állítja: befolyásuk sokkal erősebb, mint a demográfiai adatok, s még ennél is sokkal fontosabb a küldetésük. Határozott véleménye, hogy hazájában a válság nem annyira szíriai, hanem mesterségesen „csinált”, s az évek múlásával egyre biztosabban állítja ezt. A polgárháború előtt a vallásszabadság szemszögéből Szíria volt a legelőnyösebb ország, annyi templomot építhettek, amennyit csak akartak. Az állam biztosította a vizet és az elektromos energiát mind a mecsetek, mind a templomok számára. Igaz, hogy Szíriát megfertőzte a korrupció, de a pátriárka nem hisz abban, hogy egy háború csökkentheti ezeket a valóban elítélendő viselkedésformákat. Magától értetődőnek tartja, hogy a háború alatt bizonyos személyek pénzkérdés miatt csatlakoztak az ellenálláshoz, nem a korrupció elleni küzdelemért tették ezt. Napjainkra világosan kiderült, hogy Európa, az Egyesült Államok és Oroszország érdekei fontosabbak lettek, mint a szír emberek élete. Ami valóban terrorizálta az embereket, az az Iszlám Állam 2014-es megjelenése volt. „E szörnyeteg támadása 365 asszír falu ellen, Líbiában 21 kopt keresztény lemészárlása, etiópok legyilkolása.” Mindez rémületbe ejtette Szíriát és a szíreket, ezen tragikus események után növekedett meg az elvándorlás. Ennek ellenére a pátriárka reménye „Isten és minden egyes gyermeke”, az, hogy maguk a keresztények egyre jobban megértik jelenlétük fontosságát a közel-keleti régióban. „Jelenlétünknek csak a missziónk által van értelme… Meg kell értenünk küldetésünket, jelenlétünk értelmét, ami talán egészen a vértanúságig mehet el (nem keressük, de elfogadjuk a vértanúhalált).” Energiája legnagyobb részét a főpap hívei bátorítására fordítja, hogy maradjanak meg ezen a területen, „nem csak egyszerűen azért, mert mi itthon vagyunk, hanem azért, mert a Keletnek szüksége van rájuk, a Keletnek szüksége van a keresztény üzenetre. A muzulmánok maguk is, sokan, ugyanezt mondják. Félve figyelik, hogy ez az arab világ a keresztények és békére hangoló értékeik nélkül szomorúvá válik.” Gregorios III. Lahhám senkitől nem várja el, hogy a mártírsors vállalásáért maradjon, csak azt kéri a keresztényektől, hogy vállalják küldetésüket a vértanúság kockázata ellenére. „Ez nem ugyanaz, ez a tét. Ebben rejlik az én reményem Szíriáért és az egész világért: a sötétségben van szükség a Világosságra!”

A pátriárka anélkül, hogy keresztényekről vagy muszlimokról beszélne, emberileg katasztrófának minősíti a migráns áradatot. „A muszlim nem tudja megérteni ezt a vallástalan, laikus világot, a keresztényeket sokkolja a követelődző muzulmán jelenlét, az ateisták meg mindent ugyanarra a szintre helyeznek. Valóban óriási a veszély: az egész világ azt kockáztatja, hogy szétfoszlik egy nagy ürességben.” A főpap szégyennek tartja, hogy az Európai Unió nem ismeri el Európa keresztény gyökereit, és ez feltárja a drámai identitásvesztést. Ezért határozott véleménye, hogy ők jobb körülmények között élnek ahhoz, hogy keresztények legyenek és maradjanak, mint az európaiak, még a nagyon valóságos fenyegetés ellenére is. Nehezen tudja elképzelni, mihez hasonlítható egy olyan kontinensnek a megvédése, amely többé már nem tudja, ki is ő. Szerinte rögtön a menekültáradat megkezdésekor tisztázni kellett volna, hogy Európa kizárólag csak azokat fogadja be, akiket közvetlen halálveszély fenyeget. Mivel ez nem történt meg, az embercsempészek húznak hasznot a haláliparból, irdatlan pénzeket keresnek azzal, hogy kiürítik Szíriát és más közel-keleti országot, és megtöltik emberekkel Európát.

Gregorios III. Lahhám úgy érzi, hogy a Nyugat elárulta őket. A békéről beszélnek, miközben sorra látogatják Szaúd-Arábiát, azt az országot, amelyik milliárdokat költött Szíria lerombolására, támogatva a terroristákat. A főpap egyetért Ferenc pápával: beléptünk a harmadik világháborúba, amely a hidegháború arculatát ölti magára. „Az európaiak pedig nem érzik szabadnak magukat ahhoz, hogy határozottan megnyilvánuljanak. Milyen szomorú!”

A pátriárka és a keresztények legfőbb célja a béke megteremtése. „A Jóság önmagától terjed, rajtunk múlik, hogy ennek első példái legyünk.” A főpap emlékeztet Mária Magdolnára, aki nem azért nyert bűnbocsánatot, mert bűnbánatot tartott, hanem mert „nagyon szeretett.” Az ő példája nyomán is „szeressünk nagyon, s ébresszük másokban azt a vágyat, hogy még jobban szeressenek. Hiszem, hogy ez a mi küldetésünk, missziónk.” Gregorios III. Lahhám ezért tartja lényegesnek, hogy ebben a zavaros időben a keresztények még inkább megmaradjanak a Közel-Keleten. „A világnak szüksége van az igazi szeretet üzenetére: a mi szerepünk, hogy ezt éljük, továbbadjuk. Ez minden.”

Gregorios III. Lahhám: Ne hagyjátok, hogy eltűnjünk! – Kiáltás a béke szolgálatában, ford. Puskely Mária SSND, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2017.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír 

Kapcsolódó fotógaléria