Gyökössy Endre: Jöjj, éltető Lélek!

Gyökössy Endre kiemeli: ne gondoljuk azt, hogy a Szentlélek munkája, hatása a pünkösddel kezdődik, hiszen a Biblia első oldalának első sorában olvassuk: „Isten lelke lebegett a vizek fölött…” (Ter 1,2). S ettől kezdve az Ószövetség újra és újra említést tesz a Lélekről. Mindig úgy beszél a Szentlélekről, az Ő Lelkéről, mint egészen kivételes és szokatlan ajándékról. „Ennek a kivételes ajándéknak a kezdeményezője Isten, nem az ember. Így válnak kivételes emberekké kivételes alkalmakkor az Ószövetség emberei, akik a Lelket kapták.”

Az Újszövetségben először az angyali üdvözletben, Jézus születésének hírüladásában hallunk a Lélekről (Lk 1,34–35). A legbőségesebb forrásokra és alapvetően fontos tanításokra János evangéliumban akadhatunk. Különösen figyelemre méltó a 14., 15. és 16. fejezet, azaz Jézus búcsúbeszéde és az eljövendő Szentlélek bejelentése. A kötet írója felhívja a figyelmet, hogy míg Jézus földi életében csak meghatározott ideig lehetett tanítványaival, mert Őt is lehatárolta a tér és az idő, „ez a Pártfogó mindörökké velünk lesz. Velünk marad!”. Ez Jézus jelenlétének teljességét és minden téren és időn felül való győzelmét jelenti. Ennek azonban feltétele is van: „Ha szerettek engem, tartsátok meg az én parancsolataimat” (Jn 14,15). A feltétel tehát a Jézus iránti szeretet, aminek bizonyítéka parancsolatainak megtartása. „A Szentlélek ugyanis nem erőszakolja rá magát senkire. Kérni kell, törekedni kell feléje.” A Szentlélek dinamikus Lélek, megszólal a lelkiismeretünkön keresztül, ha szükséges; megment bennünket a bukástól, gyalázattól; folyamatosan aktivitásra, szolgálatra serkent; előremutat a jövő irányába.

Gyökössy Endre részletesen vizsgálja a tanítványok magatartását Jézus mennybemenetelét követően, s megállapítja: nem gyerekesen, hanem gyermeki módon viselkedtek, és gyermeki lélekkel csak a hitben felnőtt tud viselkedni. Olyanná váltak, „mint a kisgyermekek”, és ez a viselkedés képezi az első pünkösd lelki hátterét. A kötet írója leszögezi: nem a vitorla csinálja a szelet, de kell a vitorla a szélhez, hogy a hajó haladjon. Arra int bennünket, hogy tanuljuk meg a vitorla kifeszítéséhez szükséges három „szakszerű” mozdulatot a tanítványoktól: az első, hogy nem szóródtak szét, hanem „visszatértek Jeruzsálembe”, ahol már sok jó dolog történt velük, ahol már kaptak erőt és gyógyulást. „Gyermeki egyszerűséggel visszatértek oda, ahol Jézus Krisztus közelségét tapasztalták és élvezték.” A második mozdulat, hogy a Szentléleknek engedelmeskedve egy közösségbe tértek vissza, „ahol együtt voltak mindnyájan közösségben…” A harmadik mozdulat pedig az, hogy a közösségbe visszatérve „egy szívvel, lélekkel imádkoztak és könyörögtek”. A tanítványok és az asszonyok a megfelelő helyen vártak és imádkoztak „csődbe jutásuk városában”, mivel Jézus ezt várta tőlük. Valószínűleg az utolsó vacsora, az „úrvacsora” termében várakoztak, ott, ahol Jézus feltámadása után megjelent.

A református lelkipásztor író rámutat: a Szentlélek vezetése alatt álltak mindazok, akik az első gyülekezetben szolgáltak, és ők „mélységesen” tudatában is voltak annak, hogy a Szentlélek vezeti őket, de azt is tudták, hogy minden tőlük telhetőt meg kell tenniük az Úr szolgálatában. Gyökössy Endre Pál apostol nyomán hét pontban sorolja fel a Szentlélek ajándékait: igazság, békesség, öröm, reménység, szeretet, szabadság és erő. Utóbbi nem bennünk buzduló akarat, amikor magunktól elhatározunk valamit, amikor jóakaratúan tervezgetünk – ezt az erőt az Isten által akart tettekre kapjuk. „A mai keresztyén életünk egyik alapbaja és betegsége, hogy jól tudjuk, mi lenne a dolgunk, de nem tesszük” – írja Gyökössy Endre. Egyúttal a Szentlélek csodájának nevezi, hogy újra és újra fellobban, „hol itt, hol ott, és nem lehet elfojtani”. Szentföldnek általában Palesztinát nevezik, de elmondhatjuk, hogy ahol Jézus Krisztus Lelke lobog, ott az a hely szent földdé válik. Ezt ma is megtapasztalhatjuk. A Szentlélek nem azért adja a tüzét, hogy „azon a magunk kis pecsenyéjét süssük meg, hanem azzal szolgálnunk kell másokat: akár éjjel-nappal. Saját céljaidra nem kapod a Szentlelket, hanem elsősorban másnak: így loboghat lánggal egy életen át.” Sajnos azonban lehetséges a Szentléleknek ellene szegülni, meg lehet Őt szomorítani, meg lehet csalni. Ki lehet oltani, meg lehet csúfolni, káromolni.

Ám létezik megoldás arra, hogy a megszomorodott Szentlélek vidám Szentlélek legyen bennünk, hogy ezáltal a mi életünk is derűsebb, békességesebb, ragyogóbb legyen. „Ahogyan Isten cselekszik velünk a Krisztusban, most már mi is úgy cselekedjünk felebarátunkkal. Haragszunk valakire? Bocsássunk meg. Kemények voltunk? Legyünk irgalmasok hozzá. Jóságosak! Ahogyan Isten cselekszik velünk, mi is úgy tegyünk a Jézus Krisztusért!” A lényeg, hogy ne csak beszéljünk a Szentlélekről, hanem általa beszéljünk, imádkozzunk, cselekedjünk. Az életünk reménytelen lenne, ha nem hihetnénk és nem tapasztalnánk meg folyamatosan, hogy van Paraklétosz, vagyis Vigasztaló. „Aki bennünk marad, bennünk él, lakik – mindörökké. És boldog az, aki figyel Rá, hallja a hangját, mert az pünkösd utáni ember.”

Gyökössy Endre: Jöjj, éltető Lélek!
Szent Gellért Kiadó, 2018

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír