Isten anyai és atyai arca

Kultúra – 2018. június 2., szombat | 14:58

A Németh Norbert egyetemi lelkész által szerkesztett kötetben az ELTE Savaria Egyetem Központjában 2017-ben a fenti címmel megrendezett előadás-sorozaton elhangzott előadások szerkesztett anyagát olvashatjuk.

Tornay Krisztina SSND szerzetesnővér a keresztény női spiritualitásról fejti ki gondolatait, a Teremtés könyvéből kiindulva, képzőművészeti alkotások alapján. Megállapítja, hogy a női spiritualitásnak jellegéből adódóan vannak szükségletei, melyek mentén kibontakozni és fejlődni tud. Néhány fontosabb ezek közül: a nőknek szükségük van szokásokra és ritmusra, rendszeres imára, templomozásra, közös, visszatérő imaalkalmakra; szükségük van mély és eleven istenkapcsolatra. Enélkül szinte bukásra vannak ítélve, s mindenki, aki ezt a kapcsolatot segíti, rendkívül fontos a nők számára – így a bölcs lelkivezető, az igaz barátnő. Közösségre is szükségük van, mert eleve kapcsolódóak; a nőknek kell az Egyház, de nemcsak azért, mert közösség, hanem azért is, mert rendszerre van szükségük, „ami nélkül könnyen összezavarodhat, szétfolyhat a nő”. Ugyancsak fontos a nőnek, hogy segítsen valakin, „főzzön valakinek, rendezzen, gondoskodjon, békítsen, növeljen, összekapcsoljon, elsimítson. Ezek nélkül elveszettnek, haszontalannak érzi magát.”

Deák Viktória Hedvig OP főiskolai tanár arra keresi a választ, hogy lehetséges-e katolikus feminizmus. Kifejti, hogy a radikális feminizmus már nem azt állítja, hogy a nő egyenlő a férfival, hanem azt, hogy ugyanolyan, mint a férfi. Ez az egyenlőségnek már kifordítása. A katolikus tanítás először is azt hangsúlyozza, hogy a férfi és a nő személy mivoltukból fakadóan egyenlők, „férfinak és nőnek ugyanaz a személyi méltósága”. „Katolikus feminizmusról” vagy „új feminizmusról” II. János Pál pápa nyomán beszélhetünk, aki szerint „A női és férfi mivolt nemcsak fizikai és pszichikai, hanem ontológiai szempontból is kiegészítik egymást. Csak a ’férfias’ és ’nőies’ kettősség valósítja meg teljesen az ’emberit’.” Hedvig nővér jó hírnek nevezi, hogy létezik katolikus feminizmus: az Egyház szeretné előmozdítani a férfi és nő egyenlő méltóságát úgy, hogy a köztük lévő különbségek ne oldódjanak fel egy hamis egyenlősdiben, hanem gazdagítsák és kiegészítsék egymást.

Kalmár Petra doktorandusz, katolikus hitoktató fölteszi a kérdést: Leányálom vagy női szeszély-e nőként az Egyházban szolgálni? Válasza: „Szeszély semmiképp. De az álomaspektus tetszik. Isten álmodott valamit mindegyikünkről. Rólam is, mint nőről. Ez az álma érdekel, ezt szeretném kibontani… Az életet, a feltámadt Krisztust képviseljük nőként. Sajátosan, máshogyan, mint a férfiak. Nem jobban, nem rosszul. Máshogyan.” Kalmár Petra felsorolja, hogy hányféle területen szolgálhatnak a nők az Egyházban: plébánián házvezetőnők, sekrestyések, kántorok, beteglátogatók, hitoktatók, lelkipásztori kisegítők, áldoztatók; igeliturgiát vezetnek, jegyesoktatást tartanak házasulandók részére; egyetemek és főiskolák tanárai, tanszékvezető, rektorai, dékánjai. A feminizmussal kapcsolatban a hitoktató egyértelműen fogalmaz: ellenzi a torzítva értelmezett és így megélt feminizmust, amely sértődöttségből, önigazolásból és a felelősség elhárításával kommunikál. „Ez ugyanis minden szándéka ellenére nőietlen stílusban történik, és önmagát emészti fel.” Ezzel szemben a helyesen megélt feminizmus krisztusi szabadságra vezet, „felszabadítja a nőben és a férfiban is a nőiest, az animát. És a helyesen megélt feminizmus nem utálja a férfit, hanem örül annak, hogy ő is van.”

Varga Gyöngyi evangélikus lelkésznő Mózes nővérének, Mirjámnak a sorsán keresztül mutatja be, hogy az ószövetségi nőalakok – Mirjámon kívül Sára, Rebeka, Debóra, Betsabé, Eszter – leginkább abban közösek, hogy méltóságukat és megaláztatásukat egymás mellett, kontrasztként jelenítik meg a bibliai szerzők a történeteikben. Mirjam az első nő az ószövetségi hagyományban, akit prófétának, közösségvezetőnek neveznek. Nem lett feleség, sem anya. Az Újszövetség Mirjám személyét, történetét továbbviszi Mária, illetve a Máriák alakjában. Áthallások, párhuzamok mutatják, hogy az evangélisták számára is ismerős volt Mirjám alakja. „Egy nő, aki Istennek elköteleződve megismerte az Igazságot… Mirjám élettörténete… vigasz és reménység minden nő, minden ember számára, aki küzd az életért, a szabadságért, az őt megillető tiszteletért és a méltóságért.”

Németh Norbert atya első előadásában Isten atyai, férfias világát mutatja be, a másodikban a bibliai apaképet az Ószövetség és az Újszövetség alapján, a harmadikban pedig arra keresi a választ, hogy mit értünk hiteles férfiképen a Biblia nyomán. Kiemeli: férfi és nő testben és lélekben egyaránt kiegészíti egymást. „Lényét Istenre vonatkozóan fedezi fel, aki megteremtette őt, mindketten Isten képmásai, akik arra hivatottak, hogy Istenhez hasonlóvá legyenek.” Németh Norbert szerint a kereszténység nem véletlenül ismerte fel apának, Atyának azt az Istent, „aki – a földi apák előképeként – szerető, gondoskodó szigorával és nagyvonalú elnézésével irányítja teremtett földi családja, az egész emberi közösség életét.” Isten atyaságát pedig Jézus Krisztus tárta fel előttünk.

A kötethez Székely János szombathelyi megyéspüspök írt ajánlót, akinek reményei szerint ez a „rendkívül érdekes és hiteles könyv” segítség és útmutató lesz abban, hogy „még jobban felismerjük és megtaláljuk a férfi és a nő Teremtő által szándékolt és megálmodott küldetését a családban, az Egyházban és a világban”.

Isten anyai és atyai arca
Martinus Könyvkiadó, 2018


Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria