Jeruzsálemről szakszerűen – Xeravits Géza „Egy nap Jézus nyomában” című könyve

Bár az Agra Kulturális Utazási Társaság gondozásában megjelent Egy nap Jézus nyomában című könyv történetírók, zarándokok elbeszéléseire támaszkodva mutatja be Jeruzsálem keresztény szent helyeit, a személyes tapasztalatokra, benyomásokra is épít. A komáromi Selye János Egyetem biblikus professzora ugyanis immár egy évtizede vezet csoportokat a Szentföldre. Mindazok, akik részt vettek már olyan zarándoklaton, melyen ő mesélt a látnivalókról, tudhatják: varázsa annak köszönhető, hogy személyében a rendkívül magas szintű szakértelem és a spirituális mélység egyesül.

Xeravits Géza a Szentírás avatott tudósa, számos szakkönyv és tanulmány szerzője, nem véletlen tehát, hogy a szent helyek bemutatásánál a vonatkozó bibliai szakaszt is olvashatjuk. A történelmi bevezető után a helyszíni tájékozódást megkönnyítő rövid leírás következik. A fejezetek végén a nyitvatartási idő és az esetleges belépődíj is szerepel.

Jeruzsálem, „a Föld Köldöke” három nagy vallás szent városa – ezt példázza az is, hogy a Mennybemenetel kápolnája melletti sírkamrában a zsidók szerint Hulda próféta asszony, a keresztények szerint Szent Pelágia, míg a muszlimok szerint Rábia al-Adavijja nyugszik –, a szerző mégis legtöbbször csak a keresztény vonatkozásokról ír. Amint arra a cím is utal, elvileg egy nap alatt bejárható mindaz, amit a kötet bemutat. Bár talán jó lenne az evangéliumokból ismert kronológia szerint haladni Jézus életének színterein, erre értelemszerűen nincs lehetőség, hiszen az egyes helyszínek térben nincsenek egymáshoz közel. Ezért kezdjük utunkat a „végén”, vagyis az Olajfák hegyén és a Mennybemenetel kápolnájánál. A Getszemáni-kertben – Jézus imájának, vérrel verejtékezésének, elárulásának és elfogatásának a helyén – Nagy I. Theodosziosz emelt templomot, amely a 8. században még állhatott, ám biztos, hogy a 12. század legelején itt már csak egy kicsiny kápolna létezett. A század végére egy keresztes templomot említenek a beszámolók: ez az erődszerű építmény egészen a 14. század közepéig megmaradt. A ferencesek 1610-ben megvásárolták a kertet, ám templomot csak az első világháborút követően tudtak építeni. Antonio Barluzzi építész a bizánci maradványok fölé tervezte az új, Nemzetek templomának nevezett épületet.

A szerző számos kevésbé ismert érdekes részletet is megoszt az olvasókkal. Megtudhatjuk például, hogy az Oroszlános-kapu domborművei valójában párducokat ábrázolnak, Az-Záhir Bajbarsz egyiptomi szultán (1260–1277) címerállatait. Manapság minden keresztény zarándok végigjárja a keresztút állomásait, ám ez a szokás nem olyan régi, csak a 18. századtól vált rendszeressé. Az a boltív, ahonnan a hagyomány szerint Pilátus a híres „Ecce homo!” kijelentését tette, valójában Hadrianus római császár (117–138) háromosztatú diadalkapujának részlete. A felekezeti megosztottság szomorú következménye, hogy a Szent Sír-bazilika kulcsát két muszlim család, a Nusszeibe és a Dzsude őrzi. A legkülönösebb mégis az az úgynevezett „status quo létra”, amelyet valamikor a 18. században támasztottak a bazilika falának, valószínűleg azért, hogy arról elvégezzenek valamilyen javítási munkát. Végül a falétra ott maradt, most pedig senki nem meri azt elmozdítani, nehogy magára vonja a többi egyház haragját.

Xeravits Géza könyve azoknak is jó szívvel ajánlható, akik nem terveznek a közeljövőben szentföldi utazást; ők is érdeklődéssel forgathatják a kötetet.

Xeravits Géza: Egy nap Jézus nyomában – Az Olajfák hegyétől a Szent Sírig, Agra Kulturális Utazási Társaság, Budapest, 2017.

A kötet megvásárolható az Új Ember könyvesboltjában.

Baranyai Béla/Magyar Kurír