Képzeletének ereje szétfeszíti a falakat – Michelangelo az Uránia Nemzeti Filmszínházban

Michelangelóról akár csak egyetlen sort is leírni közhelyes feladatnak tűnik. Hiszen már mindent elmondtak, leírtak róla regényekben, műtörténeti tanulmányokban, sőt, még játékfilmben is. Ám talán mégis érdemes újragondolni, időről időre ismét lefényképezni a már sokszor látni vélt alkotásokat, újraértelmezni a régmúlt remekműveit. Hiszen minden generációnak magának kell felfedeznie a számára fontos értékeket, persze legtöbbször a mindenkori médiumok közvetítésével. 

Az Uránia Nemzeti Filmszínház szerencsénkre folytatja Exhibition on Screen című remek dokumentumfilm-sorozatát, amelyről már több ízben is írtunk. Bosch, Renoir, Monet és Canaletto után most Michelangelo Buonarroti mester életével és művészetével ismerkedhetünk meg. A film készítői meglepő módon a Szerelem és halál alcímet adták alkotásuknak, ami már azért is furcsa, mert a firenzei mester nem éppen a nőkhöz fűződő szerelmi viszonyairól vált híressé. A halál pedig egyrészt mindenkit utolér, másrészt viszont Michelangelo hosszú életű ember volt, 1564-ben, nyolcvannyolc évesen halt meg Rómában, és életében a legkevésbé sem csak a halál gondolata foglalkoztatta. Hiszen, mint az a filmből is kiderül, a Sixtus-kápolna Utolsó ítélet című, nagyszabású oltárképnek szánt falfestményét időskorában festette, hatvankét évesen, és még akkor is tele volt energiával.

De ne vágjunk a dolgok elébe. A dokumentumfilm szellemesen egyfajta kerettörténettel indul. Egy reneszánsz korabeli műtermet láthatunk Michelangelo-szobrokkal, előtanulmányokkal, félkész, születőfélben lévő alkotásokkal. A terem közepén carrarai márványtömböt farag egy szobrász. Lassított felvételen látjuk, ahogyan a véső nyomán lepattanó szilánkok szerteszét repülnek a nagy firenzei mester műtermét megidéző helyiségben. Gondoljunk csak Irving Stone Michelangelo című regényére, amelynek szinte valamennyi fejezete azzal ér véget, hogy a szobrász farag és farag, s amint a véső halad, apró darabokban szakadnak le a nyers kőtömbről a szilánkok… 

Sokszor hallhattunk és olvashattunk arról a kedves naivitásról, hogy Michelangelónak könnyű dolga volt, hiszen csak le kellett fejtenie a felesleget a kőről, és máris készen volt az alkotás. Persze ez meglehetősen költői elképzelés… De hát, a legendák velünk élnek, az emberek vonzódnak a romantikához, és ez jól is van így.

Mint mindennek, a filmeknek is megvan a maguk játékideje. Az alkotóknak ezúttal kilencven perc állt a rendelkezésükre, s ezalatt az életműből ki kellett emelniük az igazán fontos műveket, utalniuk kellett különböző érdekességekre, a kutatások fényében bemutatniuk az esetleges újdonságokat, és persze el kellett hagyniuk a kevésbé számottevő dolgokat.

Michelangelo egészen fiatalkori remeke a Pietà, amely a Szent Péter-bazilikában áll, immár vagy ötszáz éve. A filmből megtudhatjuk, hogy a művésznek ez az egyetlen olyan alkotása, amelyet szignált is. A Mária alakján végigfutó hosszú szalagra véste rá a nevét: MICHELANGELUS. BUONARROTUS. FLORENTINUS. FACIEBAT. (A firenzei Michelangelo Buonarroti készítette.) Az is kiderül, hogy a mester egyetlen márványtömbből faragta ki ezt a világhíres szobrot. A filmesek megkeresték a carrarai márványbánya mai tulajdonosát is, annak a családnak a sarját, amely a bányát annak idején is működtette.

Michelangelo elsősorban szobrásznak tartotta magát, de festményei, freskói, építészeti munkái és szonettjei szintén világszínvonalúak, évszázadokon át nagy hatással voltak az őt követő nemzedékekre. 

A Firenzében látható Dávid-szobrát egy elrontott márványtömbből faragta ki. A filmből megismerhetjük az alkotás körülményeit, és azt is, hogy a szobor eredetileg a firenzei Palazzo Vecchio előtt állt, és csak a 19. században helyezték el a Galleria dell'Accademia épületében. Michelangelo az ókori görög szobrok mintájára készítette el az ifjú David szobrát, egészen tökélyre fejlesztve az anatómiát. A firenzei mester, talán túlzás nélkül állíthatjuk, kifaragta a „tökéletes” emberi testet. 

A dokumentumfilm bemutatja az úgynevezett Rotschild-bronzok néven ismert szobrokat is, amelyeket több mint egy évszázadon át tartó vita és kutatás után végül 2015-ben Michelangelo alkotásainak nyilvánítottak.

„Nem vagyok festő” – mondta a firenzei mester II. Gyula pápának, amikor az a Sixtus-kápolna akkor még üresen álló mennyezetének megfestésére kérte fel, 1510 körül. Az oldalfalak díszítése már sok évtizeddel azelőtt elkészült, olyan alkotók munkája révén, mint Botticelli, Ghirlandaio, Perugino vagy Signorelli. Igazán illusztris társaság! Vasari visszaemlékezései szerint Michelangelo mindvégig vigyázott is, nehogy megsérüljenek ezek a korábban készült értékes műalkotások.

A nagyszerű operatőri munkának köszönhetően, lassú kameramozgással végigkísérhetjük a mennyezet világhírű falképeit. Nincs is csodálatosabb alkotás, mint az, amelyen az Atyaisten ujjával megérinti az első embert, Ádámot, mintegy átadva neki az életet. Sokan lehetnek a Földön, akik ismerik ezt az emblematikus festményt. Az utóbbi évtizedekben restaurált faliképek színei szinte szikráznak az élénkségtől, a ragyogó kékek, sárgák és aranyak csak úgy világítanak a kápolnában. 

A dokumentumfilm nagyszerű képsorai közé tartozik az, amely bemutatja Michelangelo talán kevéssé ismert építészeti munkásságának egyik különlegességét, a Biblioteca Laurenziana lépcsősorát. Ezt a könyvtárat az idősebb Cosimo Medici alapította 1444-ben. A fennmaradt vázlatos tollrajzon jól látszik, ahogyan a lépcsősor kibontakozik, és a végén, mint egy lávafolyam, ívesen kiszélesedik. A filmesek igazán szellemes megoldást választottak a bemutatására: a tervrajzon keresztül áttűnik a valódi lépcsősor.

„Aludni jó, és kőből lenni még jobb, / míg szégyen s gyalázat úr a világon. / Mily szerencse: se éreznem, se látnom! / Ne kelts föl hát, s ó! Csendesen beszélj ott” – a költő, a szonettíró Michelangelo így írt egyik versében műtermének magányából a szobor szemszögéből láttatva az életet.

Az Exhibition on Screen sorozat filmjei nem tartoznak az olcsó mozi kategóriájába. A jegyek drágák, de cserébe az előadások maradandó élményt kínálnak az érdeklődő nézőközönségnek. Az Uránia Filmszínház folyamatosan vetíti ezeket a filmeket. A legközelebbi alkotás, Raffaello élete és művészete 3D-ben látható a mozi kínálatában.

Mészáros Ákos/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2017. december 24-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.