Kránitz Mihály: A keresztény hit kialakulása és védelme

Kultúra – 2018. július 29., vasárnap | 13:05

A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja és tanszékvezetője. Legújabb kötetének központi gondolata, hogy az evangélium hirdetése, a hit megvallása és kinyilvánítása a kereszténység lényegéhez tartozik, s erről tesz tanúságot két évezred óta az Egyház.

Kránitz Mihály elemzésében rávilágít a keresztény hit továbbadásának kezdeteire, fejlődésére és tisztaságának őrzésére az egyháztörténet egyes korszakaiban, a teológia fejlődése során. Kifejti, hogy a mai apostolok számára rendkívül fontos, hogy felismerjék: az átalakult társadalmi szokások miatt ma egy újfajta keresztény beavatásra van szükség. Megnövekszik azoknak a felelőssége, akik a hitről beszélnek, és akik által mások felfedezik a hitet. Alapvetően lényeges, hogy a hit megtapasztalása közösségi élmény is legyen, mert Istenre, az Ő szavára és szeretetére az Egyházban találunk rá. Az imádság megtapasztalása pedig egy új dimenziót jelent a keresztény élet elmélyítése során.

Méltatva a XX. század kiemelkedő evangelizációs eredményeit, Kránitz professzor nyugtalanító üzenetnek nevezi, hogy az elmúlt évtizedekben Európa-szerte csökkent a vallásgyakorlók száma, a keresztény emlékezet visszaszorulóban van, teret nyert a közömbösség és a reményvesztettség. A társadalmi törésvonalak mélyülnek, csakúgy, mint a nemzedékek közöttiek. A keresztényeknek ebben a széttöredezett társadalomban kell felkínálniuk a hitet, „mely felhív és felszólít a remény bátor megőrzésére”. A hitet azonban csak úgy lehet hirdetni és megvédeni is, hogy „közben valóban jelen legyünk az emberek számára, és szabadon bizonyságot teszünk arról, hogy Jézus Krisztus a hitünk alapja, és cselekvésünk elsődleges oka és még a reménynek leginkább ellentmondó körülmények között is a reményünk forrása”.

Végigtekinti a szerző a teológia, a hitvédelem kétezer éves fejlődését, és kiemelten elemez több pápai megnyilatkozást is. II. János Pál pápa a remény elvesztésének egyik aggasztó bizonyítékának nevezte azt a jelenséget, amelyet a halál kultúrájának nevezhetünk. Vallotta ugyanakkor, hogy Isten az evangélium új tavaszát készíti elő, és soha nem szabad pesszimizmusra hajlani, mert „a megváltás harmadik évezrede küszöbén Isten csodálatos új keresztény tavaszt készít elő, amelynek már dereng a hajnala”. A Szentatya a katolikus hívők lelkére beszélve hirdeti: „A keresztény remény arra indít minket, hogy minden erőnket vessük be az újraevangelizálás és a világmisszió munkájába.” Ehhez azonban a lengyel pápa szerint az szükséges, hogy „minden világi hívő szentelje idejének egy részét az Egyháznak, azzal a meggyőződéssel, hogy ez hitéletükhöz tartozik”.

XVI. Benedek emeritus pápa még Joseph Ratzinger bíborosként, a Hittani Kongregáció prefektusaként tényként állapította meg, hogy Európa „szakítópróbát” él át, és át kell éreznie az emberiség iránti nagy felelősségét. „Európa mai vezetői szembeállítják a modern és a keresztény kultúrát.” Benedek pápa tanításában következetesen vallotta, hogy napjainkban olyan emberekre van szükségünk, akiknek Isten megnyitja a szívét. „Mert csak Istentől megérintett emberek által tud visszatérni Isten az emberek közé. Végső soron ez a célja az új evangelizációnak is.” XVI. Benedek arra is figyelmeztetett, hogy az ember valódi fejlődésének biztosítéka Isten. Az a humanizmus, amely kirekeszti Istent az életből, a társadalomból, az embertelen humanizmus. „A közömbösség ateizmusa az emberi értékeket is elfelejti. Isten szabadságot ad nekünk, és erőt, hogyha áldozatok árán is, de a közjóra törekedjünk, mert csak innen indulhat el a fejlődés, amely nem a mi művünk, hanem ajándékként kapjuk.”

Ferenc pápáról a kötet szerzője megállapítja, hogy új lendületet ad az evangélium örömhírként való továbbadására. Megnyilatkozásaiban érződik az a radikalitás, mely az evangélium megvalósítását mindig a konkrét történeti keretekben helyezi el. „A keresztény hit a tanúságtételében és a tevékenységben ragyog fel. Isten mindig a történelemben nyilvánítja ki önmagát, aki cselekvő Isten” – írja Kránitz Mihály, elemezve a Szentatya apostoli szolgálatát. Hozzáteszi: Ferenc pápát alázata és egyszerűsége vonzóvá teszi a legegyszerűbb emberek körében is. „Számára az Egyház útjai odavezetnek, ahol az emberek élnek, és ahol elérhetők. Önmagából kilépő és befogadó Egyházat szeretne megvalósítani, mely készen áll arra, hogy azokhoz a férfiakhoz és nőkhöz is eljusson, akik valami miatt nem élik hitüket, illetve közömbösek.”

Kránitz Mihály emlékeztet rá: az Egyház „a nézetek forgószelében” immár kétezer éve hűségesen őrzi és továbbadja a hit tanítását minden kor új nemzedékének. A külső forma a világ változásaival együtt alakulhat, de a tartalom szilárdan ugyanaz marad. Egyértelműen kiderül ez ebből a kötetből is.

Kránitz Mihály: A keresztény hit kialakulása és védelme
Szent István Társulat, 2018

Fotó. Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria