Krisztus legszentebb vére – A bátai kegyhely története

A bátai Szent Vér-ereklyéről az első adat a Thuróczi-krónikában maradt fenn, amely már országosan ismertnek tünteti fel az ereklyét. Eszerint Garai János – miután a Szent Vér-ereklyének tulajdonítva kiszabadulását spalatói fogságából – Bátára zarándokolt, és roppant nehéz bilincseit a templom ajtófélfájára akasztotta fogadalmának emlékére. Alig néhány évvel később, 1420-ban Erdélyből a kolozsmonostori konvent utasított egy gyilkosság vádjába keveredett embert zarándoklatra „ad limina sacratissimi Sanguinis Christi” – azaz Krisztus legszentebb vérének küszöbéhez.

Bővebb felvilágosítást ad az ereklyéről IV. Jenő pápa bullája, amely búcsút engedélyez az apátságnak. Ebben elmondja, hogy Zsigmond király azon kéréssel fordult a Szentszékhez, hogy „a Szent Benedek rend bátai monostorának, hol Krisztusnak csodálatos, az Oltáriszentségből kiömlő vére és néhány más ereklye van”, búcsút engedélyezzen. A pápai okiratból azt is megtudjuk, hogy az ereklyét Úrnapján a népnek nyilvánosan felmutatják, „amelyek látására csodálatos népsokaság özönlik oda.” A pápa pedig mindazoknak, akik felkeresik az apátság templomát búcsút engedélyez.

Ransanus püspök, aki a nápolyi király követeként tartózkodott Mátyás király udvarában, könyvet írt Magyarország nevezetességeiről. Bátáról azt mondta, hogy kis falu ugyan, de nagyon figyelemreméltó az ott lévő ereklye miatt, ugyanis ott látni lehet a Szentostyában Krisztus vérét, testének részecskéjével együtt, amint ezt igen sokan állítják, akik látták.

Kapisztrán János szenttéavatási perében is hasonlókat olvashatunk a bátai ereklyéről: egy Klára nevű asszony súlyos betegségében Bátára vitette magát, „ahol Krisztus vérző testét mutatják a népnek, hátha kegyes lenne hozzá az isteni irgalom, és meggyógyítaná”.

Ezekből a forrásokból annyi bizonyos, hogy maradandó ereklyével rendelkezett a bátai egyház, amelyet nagy tisztelet övezett.

Holub József 1940-ben a Festetics-család levéltárában találta meg az ereklye egyetlen ábrázolásos emlékét, Vince bátai apát 1500. évi búcsúlevelének pecsétjén. A 216 x 164 mm nagyságú oklevél alján papírfelzetű, rányomott pecsét látható. A 24 mm átmérőjű pecsét monstranciát, szentségmutatót ábrázol, amely talpával a pecsét alján áll, teteje pedig a pecsét felső szélét érinti. Így köriratnak már nem lévén hely, csak a két félkörbe írhattak néhány betűt. A lenyomat erősen elmosódott, a bal félkörben látható egy Ω betű. Feltételezhetjük, hogy az Α és Ω jelképet vésték rá, mivel a latin egyház más formában nem használ görög betűket.

A díszes monstrancia stílusjegyei jellemzően 15. századiak. A pecsétképen mintha egy háromhajós gótikus templom keresztmetszetét látnánk. A középen kristályból vagy üvegből készült tokban helyezték el az ostyát, félhold alakú csipeszbe, a lunulába foglalva. A képen a lunula nem látható, mert az ostya kitölti a szentségtartó egész belsejét. Ezt azért rendezte el így a pecsétvéső, mivel az aránylag kis helyen csak így tudta megoldani a feladatot, nevezetesen azt, hogy feltüntesse az ostyán megjelent és állandóan látható Szent Vér – felül kettő, alul egy – cseppjeit. Amikor a monostor kincseit a mohácsi csata után Pannonhalmára vitték, jegyzéket készítettek róluk, amelyben szerepel a Szent Vért őrző monstrancia és egy kis pallium, amelyet az ereklyéhez használtak.

Valószínűleg Vince apát pecsétnyomójáról van szó. A Szent Vér-ereklyéhez tartozott egy fehér damasztból készült takaró és két kis ezüst korona is, amelyeket Kanizsai Dorottya készíttetett. Az ereklye 1539-ben semmisült meg, amikor a törökök elpusztították a bátai monostort.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír