Krisztus legszentebb vére – A Bátán őrzött ereklye története 3.

Kultúra – 2017. október 24., kedd | 15:17

Magyarország kevésbé ismert búcsújáró helye a bátai Szent Vér-kegyhely. A 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülés jegyében Sümegi József írásának harmadik részét adjuk közre a különleges ereklye és a hozzá kapcsolódó kegyhely történetéről.

Írásos emlékek tanúsága szerint a középkorban a bátai bencés apátságban őriztek már Szent Vér-ereklyét, amely azonban 1539-ben, a török pusztítás következtében megsemmisült. Szeptember 16. óta viszont Krisztus vére újra jelen van a bátai kegytemplomban.

Veronika kendőjéből többször is leválasztottak részeket: egy darabját II. Pál pápa Mátyás királynak adta, aki az ereklyét 1483-ban a garamszentbenedeki apátságnak ajándékozta. Szeptember 16-án a nyitrai püspök egy, a garamszentbenedeki ereklyéből leválasztott részt adott át Udvardy György püspöknek Bátán.

A Manoppellóban őrzött ereklye a közelmúltban számos tudományos kutatás tárgya volt: a fátyol mindkét oldalán ugyanolyan erősen kirajzolódó arckontúrok keletkezését többen is vizsgálták.

Blandin Paschalis Schlöner trappista szerzetesnővér, ikonfestő hosszú évekig apró részletekbe menően tanulmányozta az ereklyét. Ő fedezte fel, hogy a Manoppellóban őrzött kendőn lévő arc mérete és karaktere százszázalékos egyezést mutat a Krisztus halotti leplének tartott és a torinói Keresztelő Szent János-katedrálisban őrzött lenvászon leplen halványan kirajzolódó férfifejjel. Schlöner a torinói lepelről és a Szent Arcról készített felvételsorozat aprólékos összehasonlításával mutatta ki a két lenyomat egyezését. Ahogy a torinói lepelnél sem sikerült megfejteni a textílián látható testkontúrt létrehozó hatásmechanizmust, úgy Veronika kendőjénél sem.

Ian Wilson brit fizikus, a lepel vizsgálatában részt vevő kutató szerint a véralapanyagú kontúrt valamilyen ismeretlen, nagy energiájú, leginkább a neutronkisüléshez hasonló sugárzás égette bele a lenrostokba. Mások, így köztük az olasz ENEA kutatócsoport is hasonló következtetésre jutott.

A Szent Péter-bazilikában két eltörött, kristályüvegű keret található, amelyek közül egyikben a 16. vagy 17. századig Veronika kendőjét őrizték. Ezekkel a keretekkel pontosan megegyezik a manoppellói lepel mérete. Badde Paul rámutat arra a tényre, hogy a manoppellói lepel jobb alsó sarkán kristálydarabokat találtak – ez kézzelfogható bizonyítéka a felbecsülhetetlen értékű ereklye ellopásának. Német tudósok – Pfeiffer, Resch, Thiermeyer és Blandin nővér – többéves kutatásai alapul szolgáltak a Badde által vezetett nyomozásnak, melynek eredményeként jelentős felfedezést tettek: a manoppellói templomban található Veronika-kendő azonos az új bazilika építésekor, az 1610-es években titokzatos körülmények között ellopott kendővel.

Pfeiffer professzor biztos abban, hogy az isteni arckép a manoppellói kendőn Krisztus sírjában keletkezett, az Úr feltámadásakor. Ez a kendő különleges anyagból van, és az arc, amely a torinói leplen az elhunyt arcának negatív képe, ezen a leplen pozitív kép. A kettő abszolút összhangban van. Ugyanaz az arc, és feltételezhetjük, hogy a leplen és a kendőn lévő Krisztus-képek a feltámadás pillanatában keletkeztek.

Egy ultraibolya fényben nemrégen elvégzett vizsgálat azt mutatta, hogy a fátyolszövet fonalain semmiféle festék nyomai nem mutathatók ki: vagyis se nem festettek rá, se nem megfestett fonálból szőtték. Ezenkívül a fonal valamilyen puhatestű állatból származó tengeri selyem, amit nem lehet megfesteni, mert a benne lévő só a színezéket azonnal feloldaná. Bonyolult fotográfiai eljárásokkal sikerült megállapítani, hogyan jelenik meg a kép a szövet két oldalán azonosan, mint egy diapozitív esetében.

A Pápai Gergely Egyetem professzora, Heinrich Pfeiffer éveken át kutatta a Veronika kendőjével kapcsolatos esetet a művészettörténet szempontjából, a kereszténység legrégebbi forrásainak segítségével. A kutatások kimutatták, hogy a manoppellói kép ősmintaként tekinthető a Krisztus-arcot bemutató összes kép számára. Pfeiffer professzort is Blandin Paschalis Schlöner trappista szerzetesnő és ikonfestő feltárásai ösztönözték a kutatások elindítására. A nővér többéves aprólékos kutatás eredményeként bebizonyította, hogy a manoppellói leplen kirajzolódó arc tökéletesen fedi a torinói leplen lévő arcot.

A 15. és korábbi századokból származó, hivatalos kendőmásolatokon ugyanaz a Jézus-arc látható: nyitott szemmel, hajjal, szakállal, határozott orral, letakart füllel és nyakkal. Veronikát Európa legnagyobb festői festették meg: Jan van Eyck, Hans Memling, Robert Camping, Andrea Mantegna, Dirk Bouts.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Wikipedia

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria