Az analízisnek köszönhetően további jelentős kézirattal sikerült alátámasztania az elmúlt években már nemzetközileg többször is meggyőzően kifejtett szakmai álláspontját arról, hogy az ír területen másolt kéziratok már korán megjelentek a kontinensen, valamint hogy a kolostori könyvkultúrára gyakorolt hatás kölcsönös volt, beleértve a kánonjogra történő befolyást is.
Szuromi Szabolcsnak 2017 őszén Szentpéterváron sikerült azonosítania egy minden bizonnyal ír kolostorban másolt és a 7. század közepén Meroving területre – a corbie-i apátságba – került kéziratot. Ennek folytatásaként a PPKE rektora 2018 márciusában a londoni British Libraryben sikeresen azonosított egy korábban tévesen datált és lokalizált kéziratot, amelynek keletkezési helyét, az addigi feltételezett hispániai vagy németalföldi eredettel ellentétben, a lindisfarne-i perjelség másolt kézirataként írta le, amely 769 és 772 között keletkezett.
A legújabb eredmény az eddigieknél is jelentősebbnek nevezhető. Szuromi Szabolcsnak alapos paleográfiai, kodikológiai és szövegkritikai elemzést követően a British Library egy mindeddig 10. századi és itáliai kéziratának számontartott kódexéről sikerült kellő bizonyossággal megállapítania, hogy az egy Észak-Itáliában, a corbie-i apátság részére készült kézirat, ami már nagy valószínűséggel 664 és 668 között a Somme folyó völgyében található apátságban volt. Azonban az elsődlegesen a szentek életéről és szenvedéséről összeállított gyűjteményes kötet a 7. század utolsó évtizedének második felében (azaz 696–698-ban) már a northumbriai lindisfarne-i perjelség könyvállományához tartozott.
Szuromi Szabolcs már az eddigiekben is kellő ténnyel valószínűsítette az ír szerzetesek és a kontinens kolostori könyvkultúrájának korai és szoros kapcsolatára építő elméletét, amelyet az újabb, a British Libraryben őrzött kézirat azonosítása további és alapvető adatokkal támaszt alá. A pontosan datált, valamint mind keletkezési, mind őrzési helye – továbbá eredeti tartalma és az egyes használati helyeken beillesztett kiegészítések – tekintetében is pontosan leírt kézirat biztos támpontként illeszkedik a felállított elméletbe. Ezzel jelentősen hozzájárul az egyes érintett kolostorok kora középkori könyvállományából fennmaradt kéziratok további részletes vizsgálatához, az újonnan feltárt tények alapján történő szisztematikus rendezéséhez és a kora középkori szerzetesi könyvkultúra jóval áttekinthetőbb, tárgyilagos képének kialakításához.
Forrás és fotó: PPKE Rektori Hivatal
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria