„Néprajzi Misszió (1896)” – Fotókiállítás nyílt a Párbeszéd Házában

Kultúra – 2016. május 5., csütörtök | 19:38

„Néprajzi Misszió (1896) – Fényképek a katolikus misszionáriusok gyűjteményéből” címmel nyílt kiállítás május 4-én Budapesten, a Párbeszéd Házában. A tárlat a Néprajzi Múzeum, a Párbeszéd Háza és a Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár szervezésében valósult meg.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A megnyitón Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a Párbeszéd Háza igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, majd Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója nyitotta meg a kiállítást.

A főigazgató felelevenítette a tárlaton bemutatott fotók történetét. Elmondta, a gyűjtemény Ribényi Antal kispesti plébános kezdeményezésére jött létre, aki új templom építésébe kezdett, és a hiányzó pénz előteremtéséhez tárgyakat és fényképeket kért a világban munkálkodó katolikus missziók munkatársaitól. Közel 6000 tárgy és több mint 600 felvétel gyűlt össze, ezekből 120 évvel ezelőtt, a millenniumi ünnepségek idején rangos, nagyszabású kiállítás nyílt a Nemzeti Múzeumban. Ezt követően a Néprajzi Múzeum (akkor még a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya) megvásárolta az anyagot a kispesti plébánostól, akinek így sikerült felépítenie a templomot, vállalkozása tehát sikerrel járt.

Kemecsi Lajos hozzátette, a Párbeszéd Házában közel kilencven képet állítottak ki a gyűjteményből, Fogarasi Klára, a Néprajzi Múzeum munkatársa rendezésében. A Néprajzi Misszió (1896) című vándorkiállítás 1999 óta járt már Varsóban, Bécsben, Prágában, Kassán és Szabadkán is.

A kiállítást megnyitó főigazgató felhívta a figyelmet egyik kedvenc fényképére, mely Hongkongban készült, apácák láthatók rajta az általuk nevelt gyerekekkel. Kemecsi Lajos szerint ez a kép éppen a missziós tevékenység lényegét, a szeretetet jeleníti meg.

A Néprajzi Múzeum főigazgatója Mustó Péter jezsuitának adta át a szót, aki a missziós munkáról osztotta meg tapasztalatait. Rámutatott: a misszionáriusok és misszionáltak élete tele van emberi, sokszor nagyon fájdalmas történetekkel és hősiességgel is. Majd felidézte, régen úgy tartották, a misszionárius az, aki elmegy a primitívekhez, a mezítlábas fekete gyerekek közé, és ott hirdeti az evangéliumot. A jezsuita szerzetes elmondta, már négyévesen misszionárius akart lenni, mégpedig Kínában, el akarta vinni az ott élő embereknek a derűt és az örömet.

A derűt és az örömet, melyet a 19. század végi fotográfiák talán kevésbé rögzítenek, kevésbé mutatnak meg, hiszen akkor még nem volt olyan természetes dolog a fényképezés, mint ma – tette hozzá Mustó Péter, aki végül nem Kínában, hanem Dél-Amerikában lett misszionárius, egy már évszázadok óta keresztény kontinensen.

Nem a térítés volt a célom, egészen más motiváció hajtott: azt gondoltam, ott hitelesebben valósítják és élik meg a kereszténységet, ezt akartam felfedezni – emlékezett vissza a jezsuita szerzetes. – És hamar meg kellett tapasztalnunk, a hitet és az igazságot együtt kell szolgálnunk, azt a Jézust kell hirdetnünk, aki az embereknek igazságos világot akar teremteni. A politikai-társadalmi rendszer is csak úgy lehet hiteles, ha a legszegényebbeket szolgálja.

Mustó Péter néhány év után Kolumbiában, Bogotában az utcagyerekekkel foglalkozó misszió munkatársa lett – ahol nem a hithirdetés volt a feladata, hanem ahogy fogalmazott: a nyomorral való megismerkedés.

A missziós szolgálat során szerzett tapasztalatait összegezve a szerzetes elmondta, mindig az egyházat akarták az emberek közé vinni, ez volt a legfőbb cél, nem az, hogy az embereket hívják az egyházba.

Mihalik Béla, a Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár igazgatója elmondta, a fotókiállításhoz kapcsolódva három tárlóban ízelítőt helyeztek el a zambiai, kínai és tajvani missziókban szolgált magyar jezsuitáktól fennmaradt levelekből, illetve a róluk szóló újságcikkekből.

Fogarasi Klára, a Néprajzi Múzeum munkatársa, a kiállítás rendezője arra hívta fel a figyelmet, hogy a misszionáriusoknak rendkívül nyitott személyiségeknek kellett lenniük, jó alkalmazkodóképességgel, jó nyelvérzékkel, fizikai állóképességgel kellett rendelkezniük, és számtalan megpróbáltatást kellett kiállniuk munkájuk, szolgálatuk során, és meg kellett tapasztalniuk azt is, hogy a hagyományos kultúrában élő emberek között mindig jövevények maradtak.

A kiállítás rendezője hangsúlyozta, Ribényi Antal kispesti plébános egy szükséghelyzetből hozott létre nagy értéket a 19. század végén. Majd rámutatott: a fotográfiák „időkapszulák”, melyek az elkészítéstől a gondozáson, rendszerezésen át a kiállításig sok ember munkáját is őrzik.

A megnyitó után Fogarasi Klára végigvezette a jelenlevőket tárlaton. A kiállítás területi alapon szerveződött, a 88 felvételen a Távol-Kelettől Amerikáig az összes kontinens megjelenik. A fényképek megörökítették a missziók hétköznapjait – bepillantást engednek az iskolák és árvaházak világába, az ültetvények és műhelyek munkás hétköznapjaiba, a templomépítés folyamatába, de megjelennek rajtuk közösségek, országok vezetői is, vagy éppen egy mór mesemondó.

Fogarasi Klára kiemelte a gyűjtemény jelentős részét alkotó Félix Bonfils által készített képeket, melyek a közel-keleti népeket, azok mindennapjait mutatják be, válaszul a 19. század végén Európában jellemző, a távoli kultúrák és népek megismerésére irányuló polgári igényekre.

A Néprajzi Misszió (1896) – Fényképek a katolikus misszionáriusok gyűjteményéből című kiállítás június 8-ig látogatható hétköznaponként 15 és 18 óra között a Párbeszéd Házában (Budapest, VIII. kerület, Horánszky utca 20.)

Fotó: Lambert Attila

Borsodi Henrietta/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria