Olvasás és megértés – Szent Ambrus egyháztanító ünnepe

Kultúra – 2016. december 7., szerda | 16:00

„Most tükör által, rejtvényben látunk, akkor pedig színről színre” – írja Szent Pál a korintusiaknak. Szent Ambrus (340 k. – 397) püspök és egyháztanító – akinek emléknapját ma ünnepli a katolikus egyház – hozzáteszi, hogy ilyen tükör lehet az elmélkedés, az olvasás és a kutatás is.

Szent Ambrus mozaikképe a milánói dómban

„Mivel tehát az igazak azt kapják fizetségül, hogy látják Isten arcát és a világosságot, amely minden embert megvilágosít (Jn 1,9), igyekvésünknek mostantól az legyen a célja, hogy közelítsen a lelkünk Istenhez, közelítsen az imádság, kapcsolódjék Őhozzá a vágyunk, ne különüljünk el tőle! S ha ez megtörtént, elmélkedéssel, olvasással, kereséssel kapcsolódjunk Istenhez, ismerjük meg Őt, amennyire képesek vagyunk! Itt ugyanis csak rész szerint ismerünk, mivel itt tökéletlen, ott tökéletes minden, itt a kicsinyek vannak, ott az erősek. Most tükör által, rejtvényben látunk, akkor pedig színről színre (1Kor 13,12).” (Szent Ambrus, De bono mortis 11,49)

Ambrus korának egyik leghíresebb szónoka volt, nyilvános megszólalásai ünnepi eseménynek számítottak, homíliáit nem csak keresztények hallgatták. Ágoston megemlíti, hogy megtérése előtt, a milánói császári udvar „szóvivőjeként” gyakran hallgatta Ambrus vasárnapi prédikációit, és ezek hatására lassan kezdett eltávolodni a Szentírás manicheista értelmezésétől, mert meglátta a betűk teste mögött az isteni kinyilatkoztatás lelkét, értelmét.

Az utókor Ambrus beszédeit szerkesztett formában ismeri, mivel a püspök nagy gonddal maga dolgozta át a szóban elhangzottakat írott szövegekké. Tudatában volt az áthidalhatatlan, lényegi különbségnek a hangzó szó közvetlen hatása és az írott szöveg olvasói befogadása között. Írásai ezért olykor szokatlanul mívesek, és igencsak próbára teszik olvasójukat. Egyes tudós latinisták egyenesen „manieristának” nevezik Ambrus stílusát.

Saját munkájára is alkalmazható irodalomelméleti elve szerint a beszédművészet eszközeivel szerkesztett szövegek végeredménye és célja maga Isten Igéje, amely a megértésben mintegy közvetlenül „kiárad” az olvasóra. Minden valódi megértés találkozás Isten Igéjével, ami különösen igaz a Szentírás esetében, hiszen annak nem csupán szellemi lényege Isten Igéje, hanem szövegteste is sajátosan az Ige teste. E találkozásra készíthetnek fel azok az írott szövegek is, amelyek a Szentírás megértését segítik.

Az olvasó azonban nem érkezhet készületlenül a találkozásra. Csak ha előbb a megértés vágya és az imádság által valamiképpen már Istenhez kapcsolódott, az értelme akkor ragadhatja meg, vagy inkább, akkor ölelheti át a Szentírás értelmét az elmélkedés, az olvasás és a kutatás révén. Ahogyan ugyanis az Énekek éneke menyasszonya keresi a vőlegényt, akit hol megpillant, hol szem elől veszít, a Szentírás olvasója úgy keresi a szövegek értelmét, Logoszát, s éppen úgy vágyakozik a megértésben egyesülni az Igével, amint a menyasszony vágyakozik arra, hogy vőlegénye bevezesse hálókamrája mélyére.

Forrás: Heidl György/Pécsi Egyházmegye

Fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria