Összeköt, nem szétválaszt! – Megjelent a 2018-as eucharisztikus tudományos konferencia anyaga

1. A 2020. szeptemberi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve fontos feladatunk, hogy tudományos szinten is reflektáljunk arra a sokrétű és gazdag valóságra, amit számunkra az Eucharisztia jelent. A magyar nyelvben már ennek az ősi görög elnevezésnek a fordítása is gondot okoz. Hiszen hálaadásról, szent emlékezésről, lakomáról, szent jelenlétről szól ez a kifejezés a teológia részletes kifejtése szerint. Magyarul mégis magát az ünneplést, a cselekményt szentmisének, az eucharisztikus színek magunkhoz vételét szentáldozásnak, a konszekrált kenyeret és bort Oltáriszentségnek nevezzük. Ebből is látszik, hogy a magyar nyelv és gondolkodás mennyire konkrét. Hiszen az Oltáriszentség kifejezés, a latin Sacramenta altaris – így, többes számban! – az észak-afrikai zsinatokon már a 4. században magát az egész szentmisét jelölte a szentáldozással együtt. De hivatkozhatnánk éppen a magyar szentáldozás szóra is, amelyet mi a szent színek magunkhoz vételére vonatkoztatunk, holott az áldozat is eredendően az egész cselekményre utal.

2. Fontos dolog reflektálnunk erre a teológiai gazdagságra. Ebben pedig nagy segítséget jelent a történelmi előzmények és az eredet vizsgálata. Kitüntetett figyelmet érdemel a húsvéti vacsora lefolyása és jelentősége a zsidóság körében, hiszen az Újszövetség az utolsó vacsorát többszörösen húsvéti vacsorának nevezi. De fontos számunkra mindazoknak az imádságoknak és szokásoknak az ismerete is, amelyek a zsidó hagyományok világában az étkezésekhez kapcsolódtak, hiszen ezek is – úgy tűnik – szerves összefüggésben vannak az egyházi közösségben végzett eucharisztikus ünneplés kialakulásával.

Különösen jelentős hozzájárulás az Eucharisztiával kapcsolatos gondolkodásunkhoz a keresztény közösségek felfogása, hagyománya és gyakorlata. Az ortodox egyházak hagyománya és teológiája történelmileg közös eucharisztikus felfogásunk olyan szempontjait is megvilágítja, amelyek a latin teológiában és gyakorlatban kevesebb hangsúlyt kaptak.

Protestáns testvéreink felfogása az Úrvacsoráról számunkra nem elsősorban a régi hitviták megértése miatt fontos, hanem inkább a jelenben bontakozó párbeszéd elmélyítését segíti. Nem a különbségek elfelejtése vagy bagatellizálása, hanem egymás felfogásának jobb megismerése és Krisztus iránti szeretetünk elmélyítése jelzi az irányt, amerre a párbeszédnek haladnia kell.

3. Hálás köszönetet mondok a kiváló előadóknak, akik ezen a konferencián a közreműködést vállalták: zsidó testvéreinknek, az ortodox kereszténység és a protestantizmus rangos képviselőinek és a számos katolikus előadónak, akik nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a két év múlva sorra kerülő eucharisztikus világkongresszus a barátságnak és a szeretetnek igazi ünnepe legyen.

Magyar Kurír