Oszlopos Simeon és mai követői – bábostalálkozó a kőbányai Szent László-plébánián

Kultúra – 2017. február 21., kedd | 14:05

Február 19-én, vasárnap délután bábosok színes serege lepte el Balogh Attila kőbányai plébániáját, és ezzel sokak számára nyitották ki egy ismeretlen, csupa kaland birodalom kapuját.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„A templom szakrális eseményeink tere, a közösség mindennapjai viszont inkább itt zajlanak – üdvözölte a vendégeket Balogh Attila plébános, a találkozó házigazdája. – Örömmel biztosítok helyet ennek a rendezvénynek, mert hiszem, hogy megszentelődhetünk általa, aztán magunkkal vihetjük és másoknak is továbbadhatjuk közös örömünket, amelyekben a bábelőadások révén lesz részünk.”

A másik nyitóbeszédet Szentirmai László, a Magyar Bábjátékos Egyesület elnöke mondta. „Emlékezzünk az első bábművészre, Oszlopos Simeonra, aki a bábjátékosok védőszentje, és idézzük fel a bábozás szent eredetét” – kérte. A szír Simeon népének sok tagja szenved Szíriában, és próbál a kereszténységében megmaradni. „Egy pillanatra rájuk is gondoljunk most!” – kérte.


A műsor egykor kezdődött, a délután folyamán hat produkciót láttunk. A program ökumenikus, sőt vallásközi, és minden előadásnak van valamilyen szakrális vonatkozása, ám a fellépők nem specifikusan templomi bábosok. A nagylelkű fa, a Meseláda Bábcsoport árnybábjátéka például zsidó mese, Shel Silverstein műve, és svát hónap 15-éhez, a fák ünnepéhez kapcsolódik. Ezen a napon a vallásos zsidóknak négy pohár bort kell inniuk és tizenhatféle gyümölcsöt kell enniük. A mese a boldogságkeresésről és egy csupa szív, nagylelkűen adakozó fáról szól, amely egész életén át értékeivel halmozza el a fiúcskából férfivá érő főhőst, aki mindent el is vesz tőle: eladja a fa almáit, ágait felhasználva házat, törzsét megcsonkolva hajót épít, de végül csalódott, fáradt öregemberként tehetetlenül leroskad a tönkre, amely a kedves fából addigra az ő esztelensége, pusztítása folytán maradt.


Ezután az evangélikus Fabula & Figura Műhely bábművésze, Almási Zsuzsa következett asztalbáb-előadásával, A juhász, a paraszt meg a halásszal, amely két szívtelen és egy irgalmas emberről: a parasztról, a juhászról meg a halászról szól. Szegény, éhes-szomjas vándorok szólítják meg őket segítségüket kérve. A paraszt és a juhász nem segít rajtuk, a halász viszont – noha már három napja nem fogott semmit – megkínálja őket a maradékából. Jótett helyébe jót várj! Kiderül, hogy az egyik vándor maga Jézus, aki csodálatos halfogással jutalmazza meg a halászt nagylelkűségéért.


Óriási paravánnal, rengeteg bábbal érkeztek az Astra Bábegyüttes művészei. A pazar kiállítású előadással, melynek címe Fiú születik, karácsonyi hangulatot loptak a februárba. Az angyali üdvözlet, József és Mária Betlehembe utazása, eredménytelen szálláskeresésük, majd Jézus születése, a pásztorok és a királyok hódolatának szemtanúi, sőt szinte résztvevői voltunk. Rengeteg apró ötlet: vicces párbeszéd, pásztortánc színesítette a produkciót, és József, akinek lelkivilágáról, személyiségéről az Újszövetségből is csak keveset tudunk meg, itt csaknem főhőssé lépett elő. Érzelmes férfit és derék, Máriát minden bajon átmentő férjet ismertünk meg a személyében, aki hosszú, sanzonszerű dalokban tárja elénk viszontagságaikat, kesereg az emberek szívtelenségén. Ám végül leszállnak az angyalok, és fény járja be az istállót, a marha pedig kedvesen rálehel Jézusra, hogy ne fázzon. A művészek marionettbábokat mozgatnak, a paraván fölött látjuk az arcukat. Megkapó a koncentrációjuk, a komolyságuk: mintha műtétnél segédkeznének, olyan odaadóan, csaknem áhítattal, kivételes precizitással dolgoznak.


A második szünetben a plébános elmondta: fontos törekvése, hogy „profán” programok számára teret biztosítson a plébánián, és így lehetővé tegye a „megszentelődésüket”. Ha támogatható, jó célt szolgálnak, az sem baj, ha nincs közük sem a valláshoz, sem a kereszténységhez. A Kőbányán tanító, lelkes bábos Vári Ildikó kérte meg, hogy fogadja be ezt a programot, amely már tavaly is itt kapott helyet. Terve szerint jövőre az Ars Sacra szakrális művészeti fesztivál hetére időzítenék a mostani, kevésbé szerencsés időpont helyett. A hitoktatójuknak is bábozás a „mániája”: bibliai jeleneteket tanít be a gyerekeknek, amelyeket havonta a plébánián adnak elő. A bábozás tapasztalatai szerint bátrabbá, magabiztosabbá teszi és segíti őket az önkifejezésben.


Az iskolájában bábcsoportot vezető Vári Ildikó, aki a Meseláda társulattal maga is fellépett, szintén arról beszélt, mennyi jó hatását tapasztalja a gyerekeknél a bábozásnak. Páratlan értéke van például abból a szempontból, hogy erkölcsi igazságokat élményszerűen lehet vele átadni, fejleszti a szociális kompetenciájukat, és beszédhibák, magatartászavar esetén is nemegyszer terápiás hatású.


Szentirmai László azon szomorkodott, hogy a mindennapos művészeti nevelés, noha a Nemzeti alaptanterv része, mennyire elhanyagolt területe az oktatásnak. Pedig nagyon jó lenne, ha a gyerekek lelkéhez a bábozás révén sikerülne hozzáférni, mert a bábok nagyon súlyos spirituális tartalmakat hordozhatnak, segíthetnek átélni és feldolgozni. A bábozás valamikor kifejezetten vallási, templomi tevékenység volt, és még profánná válása, a szent helyekről való kiűzetése után, a vasártereken is közel maradt a templomhoz, megőrzött valamennyit szakrális voltából. Léleknemesítő képességével sokkal jobban kellene élnünk, mint most – véli az egyesület elnöke.


Varga Nóra bábkutató két feltételezésemet is megcáfolta. Hangsúlyozta, hogy a bábozás nem kizárólag gyerekműfaj – ez a tévhit a Kádár-korszakban terjedt el, de már akkor sem volt igaz. Mint a kőbányai találkozó is bizonyítja, a bábművészetnek a felnőttek számára is széles a kínálata, és számukra is jócskán van mondanivalója. Másrészt sokkal színesebb, sokfélébb, mint gyermekkori emlékeink alapján sokan hisszük. Az, hogy sokan a paraván mögötti kesztyűbábozást tekintették „a” bábművészetnek, a szocialista időszak leszűkülése volt, a stílus a világhírű szovjet művész, Szergej Obrazcov hatására vált nálunk egy időben szinte egyeduralkodóvá. A február 19-i programban művészi és vásári bábjáték keveredett, kortárs humor és izgalmas vizuális jegyek, változatos bábtechnikai megoldások jellemezték az előadásokat. Egyaránt láthattunk árny-, asztali és paravános bábjátékot, jelmezes, táncoló és éneklő, bizonyos értelemben személyükben is nagy bábbá váló bábművészeket, vagyis egészen széles merítésben, teljes gazdagságában tekinthettünk rá a bábosszakmára mint a színjátszás egy válfajára. A határok elmosódni látszanak.

* * *


Vass-Eysen Ábel egy paravánházikó mögül kedves családi történetet adott elő a kilencgyermekes, özvegy csizmadiáról, aki minden gyermekét egyformán szereti, és szívesen énekel velük. Egy gazdag úr megvenné tőle az egyiküket, de az apa nem hajlandó az üzletre. A nézők között ülő gyerekek lelkesen csatlakoztak a bábtestvérek énekéhez, Ábelnek különleges érzéke van arra, hogy bevonja őket.


A Bábakalács Bábszínház Offerusz, a nagy erejű című, csaknem egy órás, Szent Kristóf legendáját feldolgozó előadását tátott szájjal, percről percre lelkesebben néztük, annyira eltér mindentől, amit eddig gondoltunk a bábművészetről. Számomra már az óriási meglepetés volt, hogy maguk a bábosok is szereplők: a három hölgy: Kovács Katalin, Szluka Judit és Tóth Anita a paraván előtt-mögött táncolnak, mesélnek, énekelnek, báboznak, és olyan meggyőzőerővel játsszák el a történetet, hogy minden csodát elhiszünk nekik, a bábjaikat pedig élőnek véljük. Élnek is: az ő kezeik között életre kelnek.


Az utolsó műsorszám Écsi Gyöngyi mesemondó, református lelkész „show-ja”, aki, bár egyedül áll a színpadon, egy egész társulattal felér, és mindannyiunkat játszótársává tesz, elvarázsol. A gyerekeket is, akiknek fontos feladatokat ad, például amikor imádott botbábfiai helyett őket küldi vándorútra, kincskeresőbe. „Minden mesém istenes – mondta az előadás után. – Inkább mesemondó vagyok, mint bábos, de jó segítő- és mesemondótársaim a bábok: amit elmesélek, általuk valósággá válik.”

Fotó: Merényi Zita

Kiss Péter/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria