Phil Bosmans: Szívbalzsam

2018. február 24. szombat 15:41

Phil Bosmans (1922–2012) belga római katolikus pap, író, élete jelentős részében egykori börtönviseltekkel, betegekkel, fogyatékkal élőkkel, idősekkel, szüleik által elhagyott gyerekekkel foglalkozott. Könyvei több százezer példányban jelentek meg, elsősorban német nyelvterületen.

Az Agapé Kiadó által megjelentetett kötetben Bosmans költeményeit és prózaverseit olvashatjuk. A szerző alapgondolata: ahhoz, hogy harmóniában legyünk önmagunkkal és a világgal, mindenekelőtt a szívünket kell berendeznünk, hiszen „itt fészkel mindaz a hangulat/ s ösztönző erő/, mely összezavar/, vagy túláradó boldogsággal tölt el” (Mélyedj el magadban!). Az emberi boldogság titkait kutatva a pap költő felismerte: a titok „nem a pénzben rejlik/, nem a vagyonban/, nem a luxusban/, nem a semmittevésben/, nem az üzletkötésben/, nem a teljesítményben/, sem az élvezetben.” A boldog emberekből hiányzik a mohó vágy, nem nyugtalanok, hajszoltak, idegesek, és ami nagyon lényeges: „… a dolgokat rendszerint/ kellő humorral veszik tudomásul” (A boldogság titka).

Bosmans senkit nem ringat hamis illúziókba, az élet ugyanis „halomnyi nehézséggel jár együtt/, az élet, a házasság/, a nevelés, az éretté válás/, az együttlét, a munka/. Mindezeket el kell fogadnunk, túl kell jutnunk rajtuk”. Figyelmeztet: „Az életedből/ nem törölheted ki a keresztet/ anélkül, hogy a súlya/ agyon ne nyomna” (Túl kell jutnod a bajokon). A kereszt minden ember életében jelenlévő valóság. Nincs más választás: „Vagy hordozod a keresztet/, vagy agyonsújt.” A vállunkra azonban csak akkor tudjuk emelni a keresztet, ha felfogjuk az értelmét és feladatát. A kereszt emelhet ki a középszerűségből. „Olyan, mint egy antenna/, mellyel az Istenről/ szóló hírt foghatod/. Nem a szenvedéstől vált meg/, hanem a szenvedésed értelmetlenségének/ és terméketlenségének tévhitétől” (A kereszt – valóság).

A kötet írójának hite szerint az embereknek szükségük van Istenre, de nem egy távoli, a világ dolgait közömbösen szemlélő Teremtőre, hanem a személyes barátra, „az egészen közeli Atyára.” Ha Istennel bensőséges kapcsolatban vagyunk, ez kihat az egész életünkre, kapcsolatrendszerünkre, „az emberek/ más szemmel/ nézik a dolgokat/, és reggelente/ új szívvel ébrednek” (Esőben is fütyüréssz). Ez a lelkület azonban napjainkban nagyon ritka, mert „Megszállt bennünket Bábel szelleme/, rajtunk van a zűrzavar/ és a sötétség átka.” A költő fölteszi a kérdést: „Nem kellene végre elhallgatnunk/, s a csöndben a fényre/, szeretetre törekednünk/, Isten Lelkéhez folyamodnunk?” Ha ez a szándék gyökeret ver szívünkben, ha a Lélek hatni kezd bennünk, akkor majd csodálatos gyümölcsöket érlelhetünk. Ezek nevei: „szeretet, vidámság/, béke, türelem/, szívélyesség, jóság/, hűség, szelídség/, nyugalom és egyszerű élet” (Bábel).

Phil Bosmans fölteszi a kérdést, hogy ismerjük-e Jézust? Sokan csak a nevét tudják, de kevesen ismerik, mint barátot. Pedig Jézus a gonosztól és a szeretetlenségtől akarja megváltani a világot. A szegények és a bűnösök mellett áll, haragudni csak a gazdagokra és álszentekre haragszik. Jézus a szeretet. „Megünnepel minden tékozló fiút/, és a jó latornak/ paradicsomot ígér” (Jézus – a szeretet). A szerző azt szeretné, ha Jézusban nem egy múltbeli barátot látnánk, hanem a Megváltót, aki itt van tőlünk egy karnyújtásnyira, hiszen mennybemenetele előtt ő maga ígérte meg: „Veletek leszek mindenkor, a világ végezetéig” (Mt 28,20).

Bosmans számára az élet „izgalmas kaland/ az Istennel/ és az emberekkel/ a fény és a sötétség világában”. Nem akar sem hős, sem mártír lenni, egyszerűen megpróbálja szeretni az embereket, akik körülveszik. Ugyanígy, szereti az örömet is, amelyben részesül, és a barátságot. Ezek által „csillagokra” talál, és a napja „csupa boldogság”. A szeretetet a Naphoz hasonlítja: „Akinek van belőle/, az bármit nélkülözhet/. Akinek ez hiányzik/, úgy érzi, semmije sincs” (Így van ez a szeretettel).

A mindennapi életünkben tapasztalt ellenségeskedés egyik eredőjét abban látja a pap költő, hogy az ember túl sokat vár a másiktól. „Csodáljon engem/, hordozzon a tenyerén/, tűzön-vízen át szeressen”. Ám az csak ritkán jut eszünkbe, hogy „mennyivel tartozunk a másiknak/, mennyi mindent/ adhatnánk neki/, mennyi mindent/ tehetnénk érte” (Nap mint nap egymással). A békés együttélés feltétele az, hogy fogadjam el: a másik „más”, és kész vagyok a megbocsátásra az ellenem vétkezővel szemben. Ellenkező esetben „az élet napról napra/ csupán kölcsönös ostromállapot/, örök háborúskodás.” Az első lépés a viszonyok rendezéséhez a megbocsátás, ami a legnehezebb. Ha azonban megteszem ezt, „a többi már/ ünnep lesz nekem” (A legszebb ajándék).

Phil Bosmans tényként állapítja meg, hogy a hatalom és rendelkezés joga a világ urainak a kezében van, akik, mint minden korban, ma is úgy tesznek, mintha a föld javaival tetszésük szerint garázdálkodhatnának. Ez azonban nem szabad, hogy bárkit is elkedvetlenítsen, mert a maga területén mindenki kihozhatja magából a maximumot, a legjobbat: „Ne hagyd eltántorítani magadat/. Légy jó, légy nagyon jó ember/, akkor a világnak az a kis darabja/, ahol élsz és dolgozol/, mégiscsak egy darabka/ jobb világ lesz” (A komputer nem számol a szívvel).

Phil Bosmans: Szívbalzsam
Fordította: Rónaszegi Éva
Agapé Kiadó, 2017

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
Vezető híreink - olvasta már?
hivas-szeretetre-kovacs-zoltan-szeged-pappa-szenteltek-papi-arcel
Hívás a szeretetre – Villanófényben Kovács Zoltán újmisés

Kovács Zoltán diakónust a szegedi dómban szentelte pappá szeptember 8-án Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök. „Meghívásunk a szeretetre szól.” A pap identitása szempontjából meghatározó, hogy minél inkább azonosuljon Krisztussal – vallja Kovács Zoltán. A jó papot a jó édesapához hasonlítja.

19:59
ferenc-papa-katekezise-az-is-boldog-lehet-akinek-nem-voltak-jo-szulei
Ferenc pápa: Az is boldog lehet, akinek nem voltak jó szülei!

Szeptember 19-én a szülők iránti tisztelet parancsáról elmélkedett katekézisében Ferenc pápa. A Szentatya a parancsolat felszabadító hatását hangsúlyozta: elfogadhatjuk szüleinket korlátaikkal együtt, kiengesztelődhetünk gyermekkori sérüléseinkkel, és boldog, másoknak szentelt életet élhetünk.

16:20