Pilinszky Jánosról az Ars Sacra Fesztiválon

Kultúra – 2015. szeptember 27., vasárnap | 18:40

Filmvetítéssel egybekötött irodalmi estet tartottak szeptember 21-én a budapesti Tabán moziban az Ars Sacra Fesztivál keretében. A program során az érdeklődők megtekinthették Mispál Attila „Csillaghálóban – Emlékek Pilinszky János európai útjairól” című dokumentumfilmjét.

A film célja bemutatni a Pilinszky Jánost párizsi és londoni tartózkodásai alatt körülvevő kapcsolati hálót és szellemi közeget. A 2014-ben rögzített beszélgetések élettöredékeket, irodalomtörténeti tényeket villantanak fel, valamint felelevenítik a költő olyan személyiségekhez fűződő viszonyát is, mint Simone Weil vagy Ted Hughes.

Mispál Attila alkotását az arcok és a finom gesztusok, mozdulatok uralják. Erős, szuggesztív képekkel dolgozik a rendező: az arcok közelről és kendőzetlenül mutatkoznak. Mindez hozzájárul az emlékezések hitelességéhez.

Emlékeznek, megszólalnak többek között: Gát János, Lator László, Vasadi Péter, Takács Zsuzsa, Jelenits István, Kocsis Zoltán, Kurtág György, Kertész Imre, Sárközi Mátyás, Ingrid Ficheux, Jutta Scherrer, Sheryl Sutton.

Pilinszky János egyik kedves kávéházi helye Párizsban

Vasadi Péter úgy fogalmazott, Pilinszky olyan volt, akár a Himalája, amely talán szakadékos, nincs füve és virága, csak sziklája és a halálközelség, amit hordoz, mégis hihetetlenül gazdag.

Ingrid Ficheux így jellemzi a költőt: szelíd volt, mégis erős, olyan, aki a sakkban sose támadott, mégis mindig győzött.

Kocsis Zoltán szerint Schubert volt Pilinszky számára a zenei analógia. Az egyszerűsége ragadhatta meg, és az a mód, ahogy kifejezte a szeretet és a fájdalom kapcsolatát műveiben.

Takács Zsuzsa rámutat, Pilinszky János számára fontos alapkategóriák léteztek: az együttérzés, az imitatio Christi, sőt a misztika útjai – vagyis a törekvés az üresség, a sötétség elfogadására, arra, hogy igent tudjunk mondani, kiürítsük a lelkünket, hogy Isten gondolata beleférjen.

A filmben feltűnik maga a költő is, amint Simone Weilről beszél vagy éppen saját, Van Gogh imája című versét mondja el. Láthatók ezen túl az általa különböző európai városokban készített fekete-fehér fényképek. A visszaemlékezéseknek Kurtág György zenéje ad keretet, emellett Bach és Schubert zenéi kísérik a nézőt és járulnak hozzá a képek és szövegek által teremtett nagyon intenzív atmoszférához.

* * *

A filmvetítést beszélgetés követte, melyet Deme Tamás egyetemi tanár, költő vezetett Mispál Attila rendezővel, Jelenits István piarista atyával és Hafner Zoltán irodalomtörténésszel.

Az egyik kérdés kapcsán Jelenits István rámutatott: akiben a transzcendens erőteljesen van jelen, azt megcsodáljuk. A piarista atya szerint Pilinszky így érintette meg azokat, akik találkoztak vele.

Mispál Attila elmondta, a film készítésének folyamatában a legnagyobb kihívást az jelentette számára és alkotótársai számára, hogy külső narráció nélkül, pusztán a megszólalások által váljék érthetővé az alkotás, legyen íve, és kirajzolódjon belőle Pilinszky János személyisége. A rendezőt az érdekelte elsősorban, hogy majd négy évtizeddel halála után lehetséges-e, és ha igen, hogyan lehetséges megragadni egy emberi lényt. Rámutatott: a megszólalók mind mély, személyes kapcsolatban álltak a költővel; az emlékezés közben arcuk kinyílt, mondataikkal, gesztusaikkal, tekintetükkel, a szemük villanásával szinte életre keltették őt.

Hafner Zoltán Pilinszky recepciójáról szólva felidézte a kort, amelyben élt, alkotott és a kultúrpolitikai viszonyokat, amelyek körülvették a költőt. Többször elhangzott: Pilinszky János Európában már elismert költő volt, amikor itthon még alig vettek tudomást róla, különösen a hivatalos kultúrpolitika köreiben. A film kapcsán a megszólalók által felvillantott sokféle nézőpontot emelte ki az irodalomtörténész.

A Merénylet és a Monstrancia című versek kapcsán Jelenits István megjegyezte: Pilinszky azt mondja, éppen akkor lesz az ember Jézus Krisztusra utaló, amikor a legelesettebb, amikor összetörik. Akkor lesz az ember igazán Isten képmása – létünk rettenetes mélységei akkor tárulnak fel, amikor a leggyöngébbek vagyunk.

Pilinszky ehhez ért – nem magyarázza, de elénk adja, és meghökkent. Nagyon gondolkodva kell olvasni, nagyon figyelve. És őrizni a sorokat, gondolkodni rajtuk, akkor is, ha nem tudjuk még a megfejtésüket. Nem mindig értjük, ez igaz, de akkor is gyönyörű, és visz magával – fogalmazott a piarista szerzetes.

Borsodi Henrietta/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria