A világ legjobbjai közé választották a Mosonmagyaróvári Piarista Iskolaközpont építészeti terveit

Hatodik alkalommal rendezték meg idén márciusban az S.ARCH (Fenntartható Építészet) nemzetközi konferenciát, és adták át az S.ARCH díjakat, amelyekkel évente az új épületekre és építészeti tervekre fókuszálnak. A győri CAN Architects építésziroda tervei alapján megvalósuló Mosonmagyaróvári Piarista Iskolaközpont különdíjas lett, így bekerült a világ legjelentősebb építészeti alkotásai közé.

Gyakorló építészek és kutatók találkoznak minden évben a nemzetközi konferenciát és díjátadó ünnepséget (S.ARCH International Architecture Awards) magába foglaló építészeti világeseményen, az S.ARCH-on, és megosztják egymással tudásukat, ismereteiket, tapasztalataikat. Az S.ARCH Awardson odaítélik a legjobb, megvalósult épületeknek és építészeti terveknek járó elismerést. A konferenciát minden évben máshol rendezik; idén, március első felében Havannába várták az építésztársadalom több mint félezer képviselőjét, kutatókat, oktatókat, gyakorló szakembereket.

A CAN Architects díjnyertes csapatának Nagy András, Élő József, Cseh András, Németh Dávid, Köninger Szilárd és Tátrai Ádám építészek voltak tagjai. A szakemberek négy éve folyamatosan jelen vannak az S.ARCH-on. Az első évben Cseh András kapott elismerést doktori kutatásáért. A második évben a MOME Campus tervpályázatra készített munkájukkal kerültek be a döntőbe. Tavaly iskolaépítészeti kutatásaikkal kaptak figyelmet a kutatási szekcióban. Idén pedig a hat fiatal építész által bő két éve alapított CAN Architects építésziroda vívta ki a nemzetközi építészközösség elismerését a Mosonmagyaróvári Piarista Iskolaközpont terveivel. A koncepció Honourable Mention díjat kapott, a tavalyi év három legfontosabb középülete közé sorolva az új iskolát – világszinten.

A CAN Architects alapítóival a cég Szabadsajtó utcai irodájában beszélgettünk Győrben. Kezdetben hatan voltak (közülük hárman most is főállású, ketten óraadó oktatók a Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszékén), ma már összesen tucatnyian dolgoznak velük együtt. Ars poeticájuk nem más, mint maga a munkamódszerük: minden tudást, tapasztalatot, kapcsolatokat megosztanak a közös tervezőasztalnál, ezt hívják „share the table”-nek.

„Már korábban is olyan flow volt közöttünk, hogy félszavakból is megértettük egymást. Így tettük egymás rajzaira a saját pauszrétegeinket. Közösen alakult az alapkoncepció, amire így mindenki rá tudott kapcsolódni, és amitől még jobb lett a terv. Ebből az együttgondolkodásból fejlődött ki a cég” – mondta Nagy András.

„Sokkal jobb lesz abban a pillanatban az épület, amikor hat ember gondolatait gyúrjuk benne össze. Így válhat igazán nyitottá, amihez lehet hozzátenni, vagy elvenni belőle, de ettől még az épület karaktere, rendszere nem fog elveszni. Az az igazi befogadó építészet, ha mindenki hozzárakhatja a saját értékeit” – magyarázta Tátrai Ádám.

Mosonmagyaróvárhoz köti őket eddigi legnagyobb megbízásuk, a piarista iskolaközpont tervezése. „A doktori munkámban jómagam is a terek és a tanulás kapcsolatával foglalkoztam, és azóta is kutatom a modern tanulási tereket. Szerencsés összecsengés, hogy a piaristák pedagógiai megújulásban gondolkodnak, így olyan tereket hozhatunk létre az új központban, amik tágabban értelmezik a tanulás fogalmát” – részletezte Cseh András.

A piarista iskolaközpont az egész városrésznek készül, és új közösségi tereket ad az ott élőknek. Az intézményben olyan, úgynevezett tanulási tájat hoznak létre, ahol különböző tanulási helyzeteket teremthetnek. Továbbra is megmarad a frontális oktatás lehetősége, de a nagycsoportos, a kiscsoportos, és a projekt alapú oktatás is jól megtalálja benne a helyét. Az egész iskolát egy tanulási helyzetként fogják fel a kerttel együtt. A különböző kompetenciák fejlesztésére más-más közösségi tér áll majd rendelkezésre 15 ezer négyzetméteren, a 32 osztályos általános iskolában és gimnáziumban, amihez sportcsarnok, díszterem és kápolna is tartozik majd.

A folyamatba a kezdetektől bevonták a különböző szakágakat: a környezetpszichológiai, pedagógiai, akusztikai, fénytervezési, belsőépítészeti szempontok már a koncepció elkészítésénél megjelentek. A piarista tartományfőnökséggel, az óvári iskola közösségével szintén kezdettől, rendszeresen tartanak workshopokat, hogy közös nyelven tudjanak beszélni, és ennek alapján szülessen meg a ház. Közösségi tervezés ilyen jelentőségű középületnél világszinten is nagyon ritkán valósul meg.

A kutatási szekcióban bemutatott tervezési folyamat hatalmas érdeklődést váltott ki Havannában. A konferencia résztvevői közül több egyetemi oktató is elkérte a tervet, hogy építészképző munkája során ezen keresztül taníthassa a 21. századi iskolaépítészet kihívásait, és az erre adható válaszokat. Spanyolország és az Egyesült Államok bizonyos egyetemein már ebben a félévben tananyaggá válik az új mosonmagyaróvári piarista iskola.

Az elmúlt hetven évben a pedagógiai paradigmaváltással együtt megkezdődött egyfajta iskolaépítészeti kísérletezés a világban. A folyosós, cellás iskolától elindulva a tanulótömbökön keresztül eljutott a tanulási tájig, ahol már szinte tantermek sincsenek, inkább egy hatalmas áramló tér, különböző lerekesztési lehetőségekkel. Ezt a felhalmozódott tapasztalatot is beépítették a CAN Architects építészei a mosonmagyaróvári tervekbe.

„Valóban szerencsés egybeesés, hogy a piaristák komoly megújítási folyamaton mennek keresztül éppen. Könnyű volt erre rácsatlakozni. A rend alapítója, Kalazanci Szent József az 1600-as években hasonló pedagógiai hozzáállást, metodikát írt le, mint amit a mai, 21. századi pedagógiai modellek képviselnek. A rend visszatérhet a gyökereihez” – mondták az építészek.

Az iskola udvara oktatási térként is szolgál, a tanórákon kívül pedig a város előtt is megnyitják. A tervezés során megújították, forradalmasították a tanterem geometriáját. Attól függően, hogy a terem melyik oldala felé fordul a tanár, az osztály, más-más térérzetek keletkeznek, más idegpályák aktivizálódnak, ezáltal ezek a teremrészletek más-más funkciókra alkalmasak. Az építészek egyfajta „használati útmutatót” is készítenek mindehhez, segítenek belakni a tanároknak az iskolát, amiben három karakteresen elkülönülő tömb épül meg. Az alsósok birodalma inkább egy meghitt otthonra, a felsősöké pedig egy gangos házra hasonlít majd, ahol sok interakció, találkozás valósulhat meg. A középiskolások már igazi városi szövetbe kerülhetnek, és ott a diákoknak is felelősségük lesz abban, hogy megtalálják a saját tanulási módjukat. Ehhez az elvonulós kuckótól a nagy, interaktív terekig sokféle helyszín áll a rendelkezésükre.

Az épületkomplexum nemcsak a nyolcszáz tanulónak és tanáraiknak, hanem családjaiknak és az egész városrésznek készül, és új agorákat ad az ott élőknek. A két elkülönülő főbejárat előtt a piaristák a saját telkükön köztereket alakítanak ki. Sőt, a központi udvar is ellenőrzött módon megnyílik a város számára iskolaidőn kívül. A Mosonmagyaróvár tragikus napjaira, a gyilkos ’56-os sortűzre emlékeztető laktanyát lebontják, de az emlékek ápolásával a halál helyére az élet kerül a világ legjobb építészeti alkotásai közé választott piarista iskolaközpontban.

Forrás és fotó: Széchenyi István Egyetem

Magyar Kurír